Metszési bemutatót tartottak Zalalövőn

Sabján Károly úgy fogalmazott: előfordulhatnak rendkívüli helyzetek, előre nem látható okok, ami miatt a vegetáció beindulását megelőzően nem tudjuk megmetszeni szőlőnket. Bár szakmailag indokolt lenne a metszést addigra elvégezni, de a nedvkeringés beindulása önmagában még nem akadálya a munkának, ám vannak szabályok, amelyekre ezeknél az eseteknél oda kell figyelni.

– Ha megindult a vegetáció, nedvezik a szőlő, akkor a vesszőt mindig ferdén vágjuk el – magyarázta a kertészmérnök. – Ezzel befolyásolni tudjuk a nedvtartalom folyásának irányát. Ügyelni kell a metszlap lejtésének helyes megválasztására, így óvhatjuk meg a vágási felülethez legközelebb eső egészséges, jól kifejlett rügyet. Azt a rügyet, amely a legértékesebbek közé tartozik, hiszen rendszerint erős hajtást hoz.

Sabján Károly elmondta, a metszést mindig szemmel kezdjük, első feladat a tőke állapotának felmérése. Ez alapján döntsünk a terheléséről, vagyis arról, hány rügyet hagyunk meg. Azt is fontos tudni, milyen fajta szőlővel van dolgunk, egy kisebb fürtű több rügyterhelést bír el, a nagyobbak esetében kevesebbet is elég meghagyni. Ha túlterheljük a szőlőt, gyengébb minőségű borra számíthatunk.

– Zalában a félszálvesszős kordonos művelés terjedt el. Ez egyszerű, könnyen elsajátítható és kivitelezhető metszési módszer. Lényege, hogy jobbra és balra is hagyunk egy-egy termővesszőt, egyenként 6-8 rüggyel. A lekötött félszálvessző alatt kialakítunk egy ugarcsapot is, ezen két rügyet hagyunk meg. A letermett félszálvesszőt a következő évben mindig eltávolítjuk. Ha ezen szabályokat betartjuk, s szívvel-lélekkel végezzük a munkát, akkor már jó úton haladunk. A szőlőművelésnél egyetlen hiba lehetséges csupán, ha felhagyunk vele. A szőlő életerős növény, a művelésénél vétett kisebb-nagyobb hibákat szinte mindig tudja korrigálni. Ha nem így lenne, régen kipusztult volna.