A lovagkort idézi Pipo vára Ozorán

A kívülről puritán épület hajdan szabályos négyzet alakú alaprajzával, reprezentatív megjelenésével és lakályosságával tűnt ki a magyar várak közül. Bebarangolható a belső udvar és az emeleti történeti termek, a vár úrnőjének hálószobája, a díszes trónterem, a reneszánsz ebédlő, valamint a felszentelt kápolna. Megtekinthető a fegyvergyűjtemény, a gótikus páncélzatú, életnagyságú lovaskatonával és a 17. századi főúri konyha. A földszinti helyiségekben különleges vártörténeti kiállítás, 3D filmvetítés és az ásatások során előkerült eredeti régészeti leletek bemutatása mind abban segítenek, hogy a látogató egy dicsőséges letűnt korban érezhesse magát.

Az ozorai Pipo-várkastély nevét a firenzei kereskedőcsalád sarjáról Filippo Scolariról, vagy ahogy Magyarországon nevezték, Ozorai Piporól kapta. Luxemburgi Zsigmond király híres törökverő lovagja házassága révén került Ozorára, miután nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát. Ezután nagyszabású építkezésbe kezdett a páratlan szépségű, friss vizű patakokkal átszelt településen. Otthonául és gazdaságának központjául szolgáló épülete nem igazán hasonlított a korabeli várakra. Díszítése leginkább az itáliai városi palotákra emlékeztetett. Építésekor mintául szolgálhattak a vidéki főúri székhelyek, így Nagy Lajos király diósgyőri és zólyomi vadászkastélyai. 1423-ra a vár már minden bizonnyal készen állt, mivel Pipo ekkor már itt fogadta és látta vendégül Zsigmond királyt. A palotaépületet kívülről szabályos elrendezésű várfal övezte, amelynek négy sarkát kerek tornyok erősítették. A várárokba a közeli Sió vizét vezették.

Scolari 1418-ban ferences kolostort is alapított Ozorán. Halála után, 1426-tól özvegye, Borbála lett élete végéig a várkastély birtokosa, majd 1438-ban kelt végrendeletével a várkastély tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta, a bárói család egy évszázadig birtokolta az építményt. A vár első jelentős ostromára 1491-ben, a Mátyás halála utáni anarchikus időkben került sor, mely után Habsburg Miksa foglalta el rövid időre. Vélhetően 1510-ben kezdődött meg reneszánsz stílusban történő átépítése, amely során bábos korlátos folyosóvá építették át az udvari loggiát, az ablakok kereteit pedig reneszánsz faragott kövekre cserélték ki. A boltozatokat több helyen díszes famennyezetekkel váltották fel. Ezekkel az átalakításokkal vált Filippo Scolari várkastélya reneszánsz rezidenciává.

A Hédervári család kihalása után, 1537-ben Török Bálint kezére került a vár, aki újjáépíttette. Nem sokkal később, 1545-ben már a budai pasa csapatai foglalták el, és rövid megszakítással 140 évig török kézen is maradt. 1686-ban kemény ostrom után szabadították fel a várat, ám ekkorra már csak három oldala állt, a negyediket az ágyúgolyók félig ledöntötték.

A 17. század elejétől az Esterházyak dél-dunántúli birtokaihoz tartozott Ozora, a 18. század elején pedig megkezdődött az uradalom újjászervezése. 1727 és 1733 között helyreállították a romos középkori várat, és kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. A külső várfalakat lebontották, a leomlott délnyugati szárnyból csak a földszintet építették újjá, középen az új kőkeretes barokk kapuzattal.

Napjainkban az ozorai várkastély a reneszánsz korszakot idézi: helyreállított és rekonstruált reneszánsz kőfaragványok díszítik belső udvarát és emeleti folyosóit, 2007 nyarán múzeumként nyitották meg a várkastélyt a nagyközönség előtt. Felszentelt kápolnájában freskótöredékek láthatók, valamint itt őrzik Szent György csontereklyéjét. Az emeleti termekben Ozorai Pipo életén keresztül elevenedik meg Zsigmond király korának lovagi kultúrája. Megtekinthető az egyedi fegyvermásolatokkal berendezett fegyverterem, Pipo rekonstruált páncélzata, továbbá a 15. századi élményház is.