Az első fényképek, plakátok, képeslapok a Balatonról

Ugyanis az 1840-es években született meg a fotográfia műfaja, később a fényírdák megjelenése tömegessé vált. A dagerotípiákat, talbotípiákat, vizitkártyákat a 20. század elejére felváltották a térhatást idéző sztereoképek. A múlt század elejére már sokan fényképeztek, s a fotók rákerültek szuvenírtárgyakra, képeslapokra egyaránt. A balatoni fürdőélet élénkülésével több fővárosi fotós – szezonálisan – leköltözött a tó partjára. Megelőzte korát Lengyel Samu híres pesti fényképész, aki Balatonfüreden nyitott műtermet az 1860-as évek közepén. Az itt nyaraló nagy mesélőt, Jókait és feleségét, Laborfalvi Rózát is Lengyel örökítette meg házassági évfordulójukon, de lefotózta a Balatont átúszó Szekrényessy Kálmánt is, 1880-ban. A műtermi képei mellett a füredi tájat is megörökítette, s ha a fénykép nem is maradt fent, korabeli újságok közölték litografált verzióját.

Halálát követően a műtermet a szintén budapesti Kurzweil Frigyes vette át, aki ugyanúgy fotózott hírességeket: a „nemzet csalogányát”, Blaha Lujzát és Stefánia főhercegnőt fényképezte Balatonfüreden. A műtermet felesége működtette egészen 1940-ig.

Ellinger Ede , a neves, fővárosi, Régi posta utcai fényképész a siófoki fürdőtelep fejlődésekor tette át nyaranta műtermét a tó mellé. A Batthyány utcában található egykori Ellinger villában működő termében megörökítette a korszak hírességeit, s a mai napig nagyon sok siófoki család őriz a császári és királyi udvari fényképésztől családi fotográfiát. Ellinger lefotózta Rippl-Rónai Józsefet és Karinthy Frigyest is.

A 20. század elejétől nemcsak a vándorfényképészek és az amatőr fotósok jelentek meg, hanem az útikönyvek számára készített fotók. A keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója, a már említett Sági János rengeteg, szemléletes fotóillusztrációt készített és jelentetett meg köteteiben a tavi nyaralóéletről, a tóparti szállodákról, vendéglőkről, fürdőházakról. Később a balatoni népélet, néprajz is a kutatók látókörébe került. Sági János sokrétű tevékenységét támasztja alá az alábbi összegzés: „Az 1898-ban alapított Balatoni Múzeum Egyesület egyik legkorábbi kollekciója Csák Árpád és Sági János nevéhez fűződik, akik 1900 nyarán gyalog megkerülték a tavat, és különböző tárgyakkal, fotókkal tértek vissza. Ez lett az alapja a Balatoni Múzeum fényképgyűjteményének is. Csák Árpád régészeti tárgyú fotográfiákat, Sági János (1874— 1938) pedig közel ötszáz üveglemezt és 70 pozitív képet adott át, melyek jelentős részét a néprajzkutató a Balaton írásban és képekben (1902), illetve a Keszthely, Balaton és Hévíz-fürdő (1910) című, a térséget turisztikai szempontból propagáló munkájában publikálta. (…) Sági leghíresebb, néprajzi szempontból talán legfontosabb felvételei a fenékpusztai teknővájó cigányokat örökítik meg (2-300 darab). Számos műve képeslap formájában is forgalomba került. Malonyay Dezső A magyar nép művészete című sorozatának A balatonvidéki magyar pásztorság művészete (1911) és A dunántúli magyar nép művészete (1912) című köteteibe is ő készítette a fényképek nagy részét.”

Jankó János néprajztudós a tó környékén élő „balatoni embertípust” állította vizsgálódásai és fényképei középpontjába. A szikár, bajszos parasztemberek, a szüretelő Balaton-felvidéki lányok-asszonyok, a borpince előtt pihenő idős munkás, a pipázó juhász alakja, a kőkeresztek előtt álló őslakosok képe – Diás, Meszesgyörök, Monoszló, Köveskál, Vörösberény, Révfülöp, Örvényes, Csopak településeken rögzített felvételek – különös hangulatot áraszt.

A plakát mint reklámhordozó vizuális eszköz, a 20. század elejétől szintén szerepet kapott a Balaton népszerűsítésében, de igazi fénykora a két háború közti korszakra tehető. Az első balatoni, gőzhajózást hirdető plakát az 1910-es évekből származik.

Az 1900 és 1920 közötti időszakban még egy új műfaj is megjelenik a Balaton ábrázolása, megörökítése tekintetében: a képeslapok tömege. A lapokon megjelennek a helyi jellegzetességek – fürdőház, hajók, épített környezet –, de találunk lapokat a halászokról, természeti jelenségekről is. 1896-ban az ezredéves ünnepségek és a millenniumi kiállítás alkalmából adták ki a millenniumi, kétnyelvű (magyar-francia) kőnyomatos képeslapsorozatot, melynek egyik képe Balatonfüredet és Tihanyt ábrázolja, a Balaton vidéke címmel. A 20. század elején jelennek a Bruchsteiner és Fia által nyomtatott, színes, igen látványos, szinte fotográfia-szerű lapok. Az 1900-as évek elejétől a Balatoni Szövetség is – a tó propagálása érdekében – elkezdte kiadni képeslapjait. A Balatoni fürdőkben nyaraljunk! című sorozat egyes alkotásait Voit Ervin (1882-1932) festőművész sajátos hangulatú Balaton-képei teszik egyedivé és modernné.

A korabeli képeslapok – ahogy a fotók is – minden idealizáltságuk ellenére hű képet adnak a vidékről, a fürdőzési szokásokról, szállókról, kaszinókról, de akár a fürdőruhaviselet, korabeli fürdőélet változásairól is.