Zalamerenyei asszonyok elevenítették fel gyerekkori élményeiket

Eta és Mariska néni gyerekkoruk karácsonyait elevenítették fel. Elmesélték, hogy az 1950-es évek elején, a beszolgáltatási rendszerben, amikor szó szerint lesöpörték a padlást, különösen nehéz volt a megélhetés. Sokszor alig volt mit tenni az asztalra, de karácsonyfáról akkor is gondoskodtak az édesapák. Almával, szőlővel, "szalagárés" (szalalkális) süteménnyel díszítették, és régi szaloncukros papírba csomagolt fél kockacukorral, negyed dióval. Nyáron a szép sárga szalmaszálat félrerakták, elvágták és a pattogatott kukoricát arra fűzték fel, vagy csak pattogatott kukoricát fűztek cérnára. Ez volt a girland. A karácsonyfa régen, amikor nem termesztettek eladásra fenyőfát, a répafenyő (erdei fenyő) volt, de jó volt a bucsfenyő is (boróka), ha nem tudtak mást hozni a környező erdőkből.

A Jézuska estefelé érkezett, amíg a férfiak elvitték valamilyen ürüggyel a gyerekeket otthonról. Persze többnyire borért mentek a hegyre. Eta beszélt még a karácsonyi asztalról, ami alá a Jézuska bárányának tettek szakajtóba szénát, kukoricát, búzát, amit Aprószentek napján, vagyis december 28-án az állatoknak adtak. Mariska néni családja azért tett szénát az asztal alá, hogy az legyen a kis Jézus fekhelye. Történt egyszer, hogy amíg készült a karácsonyfa, a kisgyereket átvitték a szomszédokhoz. Amikor hazahozták és nyílt az ajtó, a macska éppen a szénán feküdt. „Leugrott a Jézuska!” – kiáltotta meglepetten.

– Azon a környéken karácsony előtt volt mindig disznóvágás – folytatta Gyanó Szilvia. – December 24-én azonban böjt volt, böjti leveseket ettek: tejes levest, tejes zuzorka levest (zuzorka: reszelt tészta), tejfölös bablevest vagy tejes bablevest. Készítettek kukoricakását és szükücsöt is. (Aszalt körtét, almát, szilvát megfőzték szegfűszeges, fahéjas vízben, kis cukrot tettek hozzá.) A szükücshöz szódás perecet sütöttek, amit aludttejjel gyúrtak. "Alig vártuk, hogy hazajöjjünk az éjféli miséről, hogy arra a kocsonya megaluszik" monda Mariska néni. Egynapos volt a böjt, de amúgy is kevés húst ettek az adventi időszakban, és általában jóval kevesebb húst fogyasztottak, mint napjainkban.

Karácsonyra „ki volt az ember éhezve.” December 25-én, karácsony reggel is kocsonya volt. A húsleves pedig disznóból készült, édességnek "szalagárés" süteményt és diós stanglit tettek az asztalra. Ez a finomság egykor nem került sokba, de ma is szívesen sütik karácsonyra – és megkínálják vele az arra járó néprajzkutatót is. A karácsonyi asztal morzsáit összeszedték, a gyümölcsfa alá tették ki a madaraknak, hogy szedjék majd a kártevőket, és ne legyen kukacos az alma.