Szent Erzsébet gondoskodott a szegényekről és a betegekről

– Nekünk Árpád-házi, a németeknek Thüringiai Szent Erzsébet (Hl. Elisabeth von Thüringen) II. András és Gertrud leányaként látta meg a napvilágot 1207-ben Sárospatakon – mesélte. – Thüringiai Lajos őrgrófhoz adták feleségül, kalandos élete nagy részét Wartburgban és Marburgban töltötte, 1231-ben halt meg Marburgban. A legnagyobb német nőnek is nevezett szent megjósolta saját halálát, sírjánál csodák történtek. Ereklyéi fölé építették Marburgban az első tisztán gótikus német templomot (Elisabethkirche), mely Nyugat-Európa egyik legjelentősebb zarándokhelyévé vált.

Hozzátette: a katolikus egyháznak Európa-szerte tisztelt női szentje, akihez már életében legendák fűződtek: titokban az eisenachi szegények számára kötényében kenyeret vitt, amikor ezért felelősségre vonták, a kenyérdarabok rózsává változtak. Gondoskodott a szegényekről és a betegekről: kórházat alapított, jótékonykodott, amit persze nem nézett jó szemmel a türingiai rokonság. Egy bélpoklost férje távollétében ágyába fektetett, de amikor a ház ura megérkezett, a bélpoklos helyett a keresztre feszített Krisztust találták ott. Ez a legenda a népénekekben, búcsújáró énekekben is szerepel. Előadták lakodalomban vagy halotti toron, szegények megvendégeléseként ismert szokás keretében.

– Szent Erzsébet említése a gyermekjátékokban és a pünkösdölőkben is gyakori, a német folklórban is ismert – mondta Gyanó Szilvia. – Erzsébet alakja és a személyéhez fűzött legendák a középkori francia irodalom kedvelt témái közé tartoztak. Az ártatlanul üldözött nő a legendákon kívül a népköltészet más műfajainak is (mese, monda és ballada) gyakori típusa. Szegények, elhagyottak, kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választották védőszentül. Ünnepét temetésének napjára (november 19) időzítették. Hazánkban az Erzsébet kedvelt női név, jeles napként viszont nem sok hiedelem vagy népszokás kötődik hozzá. Ha Erzsébet napon havazik, néhol régen azt mondták: „Erzsébet megrázta a pendelyét.”