Kedveltek a Gébárti-tó legújabb fejlesztései

A gát Andráshida felőli részéről tiszta időben mind a két hidat látni a távolban. A termálfürdő felől, a régi híd helyére készült úszó acélhidat jól látni, míg a tó másik ágán, a távolban innét csak egy fehér csík jelzi, hogy ott is van egy új híd, amelyen átkelve, a túloldalon is út vezet, amelyen visszaérhetünk a gát másik végéhez. De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre még itt vagyunk gébárti kézművesház előtt, melynek szomszédságban épül az új Fehér hattyú étterem, amely már-már elkészült, jelenleg az utak, parkolók kialakításán dolgoznak a szakemberek.

Emlékképek tolulnak elém azokból az időkből, amikor a tó még csak készült. 1976-ban a gát már állt, mi pedig a barátaimmal, munkatársaimmal a mederben a fákat szedtük össze, tuskókat próbáltunk kiásni, hogy ezek ne kerüljenek a meder fenekére. A tó három év alatt töltődött fel, magába zárta a Szent Márton-patakot és a Ságodi-patakot is, ezek vízfolyásán jött létre ez a gyönyörű tó, amely 47 eltelte után körbejárható lett…

Az Andráshida felőli oldalon indulunk el, a félsziget partmenti fáit ragyogóan süti a nap, visszatükröződnek a tó vizében, festői a táj, s közben, míg ezekben gyönyörködök, az út is fogy. Megérkezünk egy pihenő esőbeállóhoz, majd meglátjuk az első ismertető táblát, melynek címe: Susnya, csekmet és dzsindzsa – Növényzet a tó körül. A tábla szövege: Vidra és mókus beszélget a táblán a környezeti dolgokról, tudnivalókról, majd a következő közlések többségénél is ők a főszereplők. Az ő természetlátásukról lehet olvasni a (CS)úszók és mászók táblánál is, de a vidra főszereplője a Moszatokról és egyéb maszatokról tudnivalóinál is, viszont olvashatunk a partmenti madarakról is. Ötletes, egyedi, érdekes megközelítés mindez, bárki is találta ki, illetve írta meg. Szinte észre sem venni, de már több mint fél órája jövünk, s elérünk az első új hídig, amely 66 méter hosszú, s 2,5 méter széles. Érezni a híd ringatózását a vízen, amikor átmegyünk rajta – kellemes jó érzés. A hídról egészen más a gébárti világ. A gát felé tekintve, mivel szemből süt a nap, csillog a víz, pára üli meg a nagy vizet, a gátat sem látni. A másik oldalon az ragyog fel, ami még hátra van a tóból, erdős romantikus környezet, egyre több vízitökkel a kékség tetején…

Míg errefelé árnyas nyírfák alatt jöttünk, az új oldalon egészen más a táj. Szélessé válik a zúzalékos út is, melynek mentén autók parkolnak, ide kocsival is be lehet jönni. A part mentén napernyők alatt többen családostól pihennek, horgásznak. Közel a hídhoz, egy mocsári palló ösvényen be lehet menni nádasba is. Az út mező felőli oldalán frissen ültetett fák magasodnak, az ültetőjükül kapták a nevüket: Flex Fasor.

A horgászok panaszkodnak, még csali billentésük sem volt, nem harapnak a halak. Nem így, az itt bejárható partszakasz végén összepakoló horgásznál, aki előtt több, nagyobb hal is fekszik a műanyag zsákban az útszélén. Látja csodálkozásunkat, emígy ad magyarázatot a kíváncsiságunkra:

- A többiek horgászni jöttek, én meg halat fogni – mondja nevetve.

„Az itt bejárható partszakasz” – írtam előbb, mert a félszigeten lévő strand és a kemping miatt zárt ez a terület a sétálók előtt. Az út a kerítés mentén vezet fel a dombra, amelyen felérve, a másik oldalon újra elérjük a tavat, mégpedig ott, ahol a nagyobb híd vezet át a túlsó partra, a tó termálfürdő alatti oldalára. A hatalmas tölgyek alatt partot érő híd 72 méter hosszú és közvilágítással is ellátták.

A sétány mellett mindvégig sűrűn találhatók hulladékgyűjtő edények, padok, esőbeállók, készült egy pihenőstég is, csónakkölcsönző, s vizesblokk is, sőt csónakkölcsönző stég is létesült. A stégeken ottjártunkkor fiatalok napoztak - idilli táj, felszabadult időtöltés.

Feltűnt viszont, hogy az új vízi létesítmények mindegyikén tábla hirdeti: "Figyelem! A hidak, úszóművek használata próbaüzem miatt csak saját felelősségre!" Mint Balaicz Zoltán polgármestertől megtudtuk, ez azért van, mert nem volt még meg a Hajózási Hatóság végleges használatbavételi engedélye.

- A hatóság pont tegnap (szeptember 27.) volt szemlézni, így remélem, napokon belül meglesz a végleges engedély is, és akkor lekerülnek ezek a táblák a létesítményeinkről.

Összességében másfél óra telt el, mire visszaértünk a kiindulási helyünkre. Kellemes fáradtság, s a tájjal való feltöltöttség érzése lett úrrá rajtunk, a gyönyörű fotókról nem is beszélve, amelyek örökre megőrzik Gébárt új hangulatát.