Németh Miklós grafikusművész kiállítása látható az Apáczai Művelődési Központban

A telt házas kiállításmegnyitó jelzi, nagyon sokan kedvelik és talán értik az alkotó szürreális, meseszerű, rendkívül részletgazdag, ám egyben elgondolkodtató világát. Mintegy harminc év anyagából fogták egybe most azokat, melyekkel a művész egyrészt emléket állít néhai barátjának, dr. Blázy Árpád bibliagyűjtőnek, másrészt arra sarkallja a nézőt, hogy próbálja felfedezni a mögöttes, szimbolikus tartalmat. A bibliakutató bizony arra ösztönözte Németh Miklóst, hogy kinyissa az ó- és újszövetségi témák kimeríthetetlen tárházát. A zalaegerszegi alkotót emellett a külföldi utazások során a templomokban látott híres festők munkái ihlették.

– Talán az idősebb olvasók még emlékeznek, Dr. Blázy Árpádnak volt egyszer a VMK-ban kiállítása, amikor a régi és új kiadású szentírásokat mutatta be, köztük több könyvritkaságot. Mellettük dr. Schlemmer Tamás útmenti keresztekről készült fotóit mutatták be, valamint én is helyet kaptam 4-5 bibliai témájú grafikámmal. Barátom tizenhárom éve hunyt el, ezzel a mostani kiállítással szeretnék tisztelegni előtte. A rajzaimnak körülbelül az egyharmadát teszik ki a Szentírás-ihlette művek, tehát valóban nagy hatással volt rám az ő barátsága. Ha nem is állandó jelleggel, de többször visszatérnek ezek a történetek.

– Miként kapcsolódnak a mai modern világhoz ezek az ősi vallásos témák?

– Soha nem a valódi, eredeti történetet adom át, nem a történeti hűségre törekszem, inkább az alaptörténetet aktualizálom. Például a József Attila Kései sirató versével azonos című rajzom, a piéta tulajdonképpen a magányt, az elmagányosodást ábrázolja, az égen látható attribútumok a személyes sorsot jelzik átvitt értelemben. Többször visszatérnek nálam a híres ószövetségi nőalakok, akiket szinte a „végzet asszonyává” lehet átvarázsolni, egyfajta szecessziós életérzés tűnik fel. Mellettük sokat foglalkozom a szentek alakjaival, az őket meghatározó attribútumokkal. Így jelenik meg Szent Katalinnál a kerék, Szent Pálnál a kard, Szent Péternél a két kulcs, Szent Jakabnál a fésűkagyló, miközben keleties motívumokkal jelenítem meg őket.

Németh Miklós úgy véli, régen jóval közelebb állt hozzánk a transzcendens, a misztika, a vallás. Művészete egyfajta üzenet a ma élőknek, amikor annyira profánná vált minden.

– Mindig foglalkoztatott a misztikum, annak lelkisége és művészeti jelentősége. Például nagy hatással volt rám a Trecento (13. századi olasz reneszánsz) nagy művésze, Simone Martini Angyali üdvözlet című festménye. Színarany a háttér, Mária kék ruhában, ezek fenségesek. (A festményt a sienai gótikus festészet egyik legkifejezőbb példájának tartják és külön kiemelik a vonalvezetés és a színek eleganciáját – a szerk.). Az a célom, hogyha valaki eljön egy ilyen kiállításra, akkor derengjen fel előtte egy szárnyasoltár, egy ikonosztáz – javasolta Németh Miklós.

A megnyitón dr. Kostyál László művészettörténész többek között a stílusjegyeket emelte ki, ahogy a zalaegerszegi grafikusművész ötvözi a rokokó művészetének könnyedségét az expresszív kifejezésmóddal és lelkiséggel, a szecesszió erőteljes, kacskaringós vonaljátékával és szimbolikus jellegével.

– Nem tudjuk, hogy ezek a történetek pontosan hol játszódnak, a környezet szinte lényegtelen – mondta dr. Kostyál László. – Maguk az alakok, figurák állnak a középpontban. A kacskaringós vonaljáték Miklós sajátossága, könnyed, illusztratív és meseszerű miliő. Ám felhívnám a gyakran szerepelt motívumokra is a figyelmet, amit lehet, hogy elsőre nem találunk meg. Ez pedig a csigavonal, ami egy nagyon ősrégi motívum. Egyrészt a dinamizmusra, optimizmusra, ugyanakkor a ciklikusságra utal. A ciklikusság azt jelzi, hogy ezek a jelenetek nemcsak egyszer játszódtak le. Ha megállunk egy-egy kép előtt, rá fogunk jönni, hogy jé, magunk is voltunk hasonló helyzetben. Miklós témaválasztása szakrális, de nem klasszikus bibliai ábrázolás. Ezek az ábrázolások sokkal intenzívebben szólítják meg a mai kor emberét.

A művészettörténész úgy véli, bármelyik képnél megállhatunk és a saját életünkre vonatkoztathatjuk azt. A kacskaringós vonalak és a könnyedség mögött a mi lelkünk jelenik meg.