2023.06.25. 21:47
A bóra áldásos is lehet, ha nem épp a nyaralásunkat rontja el
Buckákat formázó hullámok Senj-nél
A májusi kitartó esőzések zárásaként nagy szél kerekedett a Velebit csatorna mentén. Velünk is előfordult hasonló egy ottani nyaralás során. A horvát meteorológiai szolgálat először narancssárga figyelmeztetést adott ki a tengerre, majd rövidesen vöröset, erős bórára figyelmeztetve. Ezzel lőttek a hajós kirándulásunknak, várnunk kellett, amíg alábbhagy a vihar. Nyár lévén, meglehetősen gyorsan, egy-két nap alatt rendeződött minden. Nem úgy mint a téli hónapokban, amikor akár hetekre is megbénulhat a hajós forgalom.
A bóra milyenségéről idehaza az északi szelek adnak ízelítőt. Ahogy a Kodály által gyűjtött, ismert népdal is szól: „Fúj, süvít a Mátra szele, /Ingem gatyám lobog bele, /Kalapom is elkapta már, / Tiszába vitte (j)a tatár.” A kalapok mellett gyakran a szoknyák is libbennek az Adria partján, ahol a tucatnyi szél közül a bóra (horvátul bura) a legjellemzőbb. Elnevezése a görög mitológiai alak, Boreasz nevéből származik. Jelentése: északi, hegyről érkező. A legenda szerint a szelek királya egy sötét trákiai barlangban lakott, onnét kiindulva kezdte uralkodását.
A szárazföld felől hirtelen érkező légáramlat szinte az egész keleti partot eláraszthatja Trieszttől Albániáig. A hegyláncokon átjutva felerősödik, különösen a Velebit ormai mögött megbúvó senji öbölben. Senj magyarul Zengg; a hangutánzó szó híven fejezi ki a település lényegét. A hely Jurisics Miklós szülőhelye. aki 1490-ben itt látta meg a napvilágot, s lett később Kőszeg védője. Mellszobra a vasi városban áll 1963 óta.
Zengg környékén nem sokat adnak a frizurára, mert a szél a fodrásztól kijövet azonnal összekócolja a hölgyek haját. Egy ottani mondás szerint: Óvakodj a bórától és a bajszos lányoktól. A szólás eredete a uszkókok (tengeri betyárok, kalózok) idejére nyúlik vissza, s arra utal, hogy a harcosok az ellenség megtévesztése miatt női ruhába öltözve csalták magukhoz a törököket, akiket aztán a közelükbe érve karddal lekaszabolták. Egy másik, népi megfigyelés szerint a „zengés” időtartamára az olaszok mondogatták: „Tre giorni la nassi, tre giorni la cressi, tre giornila crepa", amit a horvátok szabadon így fordították le: három napig születik, három napig erősödik és három nap alatt kimúlik
Nem éppen áldásos, amikor az orkán erejét is túlszárnyalja. A nekünk közelebb eső, Krk szigetre vezető hídon több alkalommal is mértek már 200 kilométert meghaladó széllökéseket. Előfordult, hogy erejétől kiakadt az érzékeny szélmérő, az anemométer. Az ottani rekordot 2013 november 11-én jegyezték föl, amikor a Teodor névre keresztelt ciklon 221,8 kilométeres sebességet ért el. Az eddigi csúcsot a keleti parton a Maslenica híd tartja, amely Észak- és Dél-Adriát köti össze. Itt 1998 karácsonya előtt 284.4 kilométer/órát regisztráltak. Persze, az ilyen extrém esetek ritkák, a bóra átlagos sebessége száz kilométer körül alakul, ám kiszámíthatatlansága óvatosságra kell, hogy intsen.
Intenzitása az Észak-és Közép-Európából beáramló hűvösebb légáramlat és a melegebb tengermelléki medence közötti hőmérséklet különbözőségétől függ, na és az eltérő légnyomástól. A szárazföld felől a magas hegyek többnyire útját állják. Magaslatokból pedig jócskán akad e partvidék mentén. Egy idő után azonban a hűvösebb levegő leküzdi az előtte tornyosuló akadályt, átbukva a hegyen fölgyorsul és alázúdul. Erejéből sokat veszít délebbre, például Hvarnál. Ahol a hegyek nem érik el a 600 métert, kevesebb az esélye. Például Biograd na moru (Tengerfehérvár) és Trogir (Trau) között, amit ajánlatos figyelembe venniük a hullámoktól függő szörfözőknek, vagy vitorlázóknak, ha nem óhajtanak egy helyben leragadni.
Az erős szél magas hullámokat vet, fölkavarja a vizet, amiből milliárdnyi mikrócsepp képződik. Ettől szinte minden porzik, az egész átláthatatlan ködként terül szét. Ezt a helyiek tengeri füstnek nevezik, a túlparton az olaszok fumarea névvel illetik. Külön veszélye, hogy hirtelen, előjel nélkül, szinte a semmiből jön. Ami persze nem egészen így van, hisz érkezésének bizonyos előjelei vannak, így a magas hegyek csúcsán kialakuló ún. felhősapkák, valamint a tenger felületének csipkéződése.
Van a bórának kimondottan kedvező, anticiklonális változata, ami napsütéssel is párosulhat. Ennek különösen a pršut (olaszosan prosciutto) nevű száraz sonka készítői örülnek. A formázott, egészben hagyott sertéscombot a sópára tartósítja, s attól különös, utánozhatatlan az íze. Panaszolják is a sonkakészítők, hogy a magunk mögött hagyott tél nem volt az igazi, az átlagosnál ritkábban fordult elő olyan időszak, amikor a szél tartósan szállította a sópermetet a húskészítményekhez, így a pancetta névvel illetett császárszalonnához is.
A sópára (horvát neve posolica) leginkább a szigeteken fordul elő, de a szárazföld partmenti részén is érezteti hatását. A nátriumklorid egy részét az eső a köves talajba mossa, másik fele a növényzetre és az épületekre rakódik. Emiatt Pag vagy Rab sziget egy része igencsak kiesnek tűnik, itt-ott holdbéli tájhoz hasonlít, mintha nem lenne élet rajtuk, pedig mennyire is van. Az ott található gyér vegetáció az ún. halofita vagy sótűrő növények csoportjához tartozik. A finom sóval borított füvek, bokrok, de még a lelógó faágak is csemegeként szolgálnak a szabadon bóklászó, legelésző juhoknak, Pag épp e kis patások tartásáról híres. Az állatok húsának és a tejükből készített sajtnak sajátos ízt ad e zöldtakarmány, amelyben olyan vadon termő gyógynövények találhatók mint a rozmaring vagy a zsálya. A világos rózsaszínű birka- vagy bárányhús fönséges íze különösen a harangedény (peka) alatt, kitartóan (órák hosszat) sütve jön ki igazán. Delikátesz a javából az ottani juhok tejéből készült sajt is, amelynek bolti ára az évekig érlelt sonkáéval is vetekszik.
A helyiek szerint a bóra többnyire egészséges szél, mivel felfrissülést hoz és megtisztítja a levegőt, emellett a sóval telített vízpermet fertőtlenít. Kedvező fiziológiai hatása a benne található jódnak is köszönhető. Gyakorlatilag olyan ez, mint egy természetes sószoba a szabad ég alatt. Az itt lakók azt tartják magukról, hogy ettől igazán edzettek, ellenállóak a betegségekkel szemben. Kicsit nagyzolva állítják: még a koronavírus is elkerülte őket.
A történelembe is beleszólt Az egykoron legyőzhetetlennek hitt spanyol Armada vesztéhez is hozzájárult a bóra. A Nagy-Britanniát és Franciaország északi partját elválasztó La Manche-csatorna térségében ütköztek össze, ahol olyan fergetegbe kerültek, hogy kikötni sem tudtak. A Földközi-tengerhez szokott legénység az elemek vad tombolásával szembesült, hatalmas hullámokkal, fagyosan süvítő széllel és hideg esőkkel, amelyekre nem lehetett felkészülve. Ekkor, 1588 július 23-án mért rájuk végső csapást az angol flotta. A túlerőben lévő spanyolok nagy része odaveszett, a hajóhad maradéka vert seregként tért vissza az anyaországba.
„Flavit Jehovah, et dissipati sunt” (magyar fordításban : „Isten szélvészt küldött, és a hajók szétszórattak”) – olvasható a spanyol Armada felett aratott elsöprő siker után veretett angol
érmén. Sokak szerint ez az ütközet jelentette a Spanyol Birodalom évszázados tengeri szuperuralmának a végét, s helyére Anglia került hosszú időre.
Fotók: TZ SENJ ÉS SHUTTERSTOCK
