Labdarúgóból lett a pingpongozás megszállottja Halász Lajos

- Mint a korosztályomban szinte mindenki, én is labdarúgással kezdtem a sportot szülőfalumban, Miháldon - mesélte. - Szép időszak volt, hiszen a haverokkal rúgtuk a bőrt. A lelkesedésünk vitt előre bennünket, az ifjúsági csapattal sok jó eredmény értünk el, többször bejutottunk a megyei bajnokságba. Az iskolai együttessel nem volt mindig ilyen szerencsénk. Egy alkalommal például még egy akadályversenyt is bevállaltunk a megyei focidöntő előtt, de nem volt jó döntés, mert úgy elfáradtunk, hogy kikaptunk és hetedikek lettünk.
Ez a gikszer ugyan akkor csalódást okozott Halász Lajosnak, de a labdarúgás iránti szeretet megmaradt, s a mozgást folytatta tovább. Játszott a miháldi felnőtt nagypályás gárdában, az akkori járási első osztályú pontvadászatban többször megnyerték a bajnokságot.
- Emlékezetes maradt ebből az időszakból az akkor NB II.-ben szereplő kanizsai Olajbányász SE legénységével vívott barátságos mérkőzés, amit játékvezetőként épp édesapám vezetett - folytatta. - A mérkőzésnek volt olyan pillanata, amikor úgy tűnt, meglepetést okozhatunk. Aztán a csoda elmaradt, 3-1-re nyertek a kanizsaiak, de az élmény elkísér. Épp a foci iránti rajongásom vezetett a nagykanizsai városi kispályás bajnokságba, ahol több gárdában is megfordultam. Ha ez nem lett volna elég, édesapám hatására még a játékvezetést is kipróbáltam. Maradtam a megyei küzdelmekben, főleg ott fújtam a sípot. Csak a bírói poszt érdekelt, ezért nem léptem feljebb a ranglétrán, hiszen abban az esetben partjelzőként is kellett volna bizonyítani.
Az ugyancsak miháldi asztaliteniszező, Jakabfi Imre invitálására kipróbálta a sportágat. Megtetszett neki, s jól is mozgott az asztalnál, olyannyira, hogy több megyei bajnokságban szereplő csapatban is kipróbálta tudását. Emlékezetes éveket töltött Zalakarosban, ahol egy jó baráti társasággal hosszú évekig uralták a Zala megyei asztalitenisz-bajnokságot. Egymás után többször is a dobogó csúcsára léphettek. Sőt egyszer az NB III.-ban is indultak, ám az már másfajta felkészülést igényelt, de nem adta fel, szorgalmasan járt edzésekre, képezte és fejlesztette tudását.
- A rutin megszerzéséhez nagy segítséget jelentettek az egyéni ranglistaversenyek - mesélte. - Az egyik emlékezetes élményem az volt, amikor néhány éve az akkor még zalakarosi csapattársamat, Takács Pétert megvertem a döntőben. A mérkőzés szorosan alakult, hiszen 2-2-nél jártunk. A döntő szettben 10:8-ra Takács vezetett, innen fordítottam, 12:10 arányú győzelmet szerezve.
Néhány éve az NB II.-es, idén bajnoki címet szerzett Kanizsa Sörgyár SE pingpongozója. Az 53 éves férfi hetente négyszer biztosan edz, bár nem alapember, de igyekszik tartani a lépést. Ebből is látszik, nagyon megszerette a játékot, életének fontos részévé vált.
Halász Lajos a stafétát Ladányi Dórának, a Kanizsa Sörgyár egykori, asztalitenisz Extraligában szereplő játékosának adta át.