Tengerben landoló, sok ezer tonna szemét

Az érintetlennek hitt környezetben a négylábúak száma több, mint az embereké. Persze, a ragadozók nincsenek túlszaporodva, ám a „kisebbségben lévő” homo sapiens fenyegetettségének vannak kitéve. Az ok a délről oda sodródó műanyag hulladék, amely az állatok gyomrába jutva pusztulásukat okozhatja.

A horvát közszolgálati tévén vasárnap délutánonként évtizedek óta tartja magát a More (A tenger) című magazin-műsor. Az utóbbi időben nincs olyan adás, hogy ne foglalkoznának az Adria szennyezettségével. Aktivisták, összefogva helyi önkéntesekkel, kísérlik meg rendbe tenni a strandokat az idegenforgalmi szezon előtt.

Műanyagpalackok, sörösüvegek kerülnek elő, sőt tamponok, eldobható pelenkák, fültisztító pálcikák és öngyújtók. A dohányosok annyi cigarettacsikket hagynak a parton, hogy gereblyézni lehet. Mindez igencsak zavarhatja a napozni, fürdőzni vágyó turista komfortját, aki abban a hiszemben kel útra, hogy tiszta, homokos föveny, kifogástalan aprókavicsos strand várja a tengerparton.

A szemétgyűjtés a „cseppben a tenger” kifejezést juttatja eszembe, vagyis valami történik, ami azonban közel sem elég ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon. Sziszifuszi munka, ami hiábavalónak és eredménytelennek tűnik, hiszen a végén ugyanott tartunk, ahol az elején, a szemét újraképződik. Persze, nem lehet teljesen lebecsülni a jószándékú megmozdulásokat, azok akár az öntudatra nevelést is szolgálhatják, fölébreszthetik azok lelkiismeretét, akik nem vigyáznak környezetünkre.

Előfordul, hogy elhasznált autógumi kerül elő a tengerből, vagy kiszuperált hűtószekrény. Milyen elme lehet az, aki ilyenre vetemedik? A búvárok otthagyott, sok száz métert kitevő halászhálókat is találnak. Ezekbe az alkalmatosságokba menthetetlenül belegabalyodhatnak a teknősök, vagy a nagyobb testű cetek, bálnák és védett delfinek.

Üdvözlet Albániából! - visszatérően ezzel a címmel cikkeznek a horvát lapok. Emlékszem arra a hírre, mely szerint átgázolhatatlan szeméthalmok borították el a Pelješac félsziget partjait. A több száz tonnányi, palackpostaszerű küldemény bizonyítottan a szkipetárok földjéről érkezett. Ez ügyben már az uniós parlamentben is elhangzott interpelláció, aminek nem lett foganatja. Kevés a remény, hogy egyhamar változik is valami azután, hogy az ENSZ a minap, tíz évi tárgyalás után hosszú távú tenger- és óceánvédelmi egyezményt fogadott el a szervezet New York-i székhelyén. Mindenesetre a BBC történelmi jelentőségűnek titulálta a tagállamok megállapodását…

Újabban a Neretva folyót fenyegető katasztrófa-veszélyről is lehet olvasni. Átutazóban, délnek tartva a még hihetetlenül kéknek és tisztának tűnő folyó mentén saját szememmel láttam, milyen állapotok uralkodnak Bosznia-Hercegovina ezen szakaszán; összefüggő szeméthegyek éktelenkednek egészen a tengerparti torkolatig, veszélyeztetve az ottani kiterjedt mandarinültetvényeket.

A tét nem kicsi. Földünk 70 százalékát borítják tengerek, óceánok. Az ezeken cirkáló luxusyahtok anyagilag tehetős utasai sem angyalok. Vannak, akik nyílt vízen szabadulnak meg szeméttől. Előfordult, hogy büntetni kellett azokat, akik az úszóalkalmatosság wc-tartályának a tartalmát ürítették ki a nyílt vízen.

A hozzáértők szerint Észak-Afrikában kétszer annyi a tengeri hulladék, mint az USA vagy Európa partjainál, s ez mind átlépi a kontinensek határait. Tudósok állítják: a tengervíz hatszor több műanyagot tartalmaz, mint planktont, amely pedig számos vízi lény táplálékalapja. A töméntelen mennyiségű szemét a dagályok és más áramlatok által az Északi Sarkig is elsodródik. Lebontásához fél évezred sem elég. A szél, a nap és az erős hullámverés hatására egy része ugyan fölaprózódik, összetöredezik, ám ezáltal még veszélyesebbé válik. A tengerszint növekedésével a partra kerül, s ott is marad az apály után. Ez történik a polisztirol göbökkel, amelyek a halak ikrájához hasonlítanak, a vízi lények és madarak lenyelik, de a gyomruk képtelen feldolgozni.

Mi pedig elfogyasztjuk az egészégesnek és minőséginek hitt brancin-t (tengeri sügért) vagy arany durbincsként ismert orada-t, mit sem sejtve a ránk leselkedő veszélyről…