Hagyományteremtés Gellénházán: farsangi fánk ajándékba

- Több mint 30 éven át mulatságokkal, maskarázással búcsúztattuk a telet, de a koronavírus-járvány idején sem hagytuk el magunkat, készítettünk otthon egy-egy adag fánkot, közösen becsomagoltuk és elvittük a településen egyedül élő, rászoruló, idős embernek, akik már nem sütnek maguknak. Az első akciónknak akkora sikere volt, hogy tavaly meg kellett emelnünk az adagot, idén pedig köszönetképpen meglepjük azokat is, akik tapsukkal rendszeresen támogatták közösségünket - fogalmazott Kulcsárné Csejtei Marianna, a Vajda József Népdalkör Egyesület művészeti vezetője, hozzátéve, a legnagyobb örömük, hogy olyan emberekhez is eljutottak, akikre senki nem nyitja rá az ajtót.

Persze már az együtt sütés is ünnepet jelentett - Kiss Rudolfné például ezen alkalomra kivasalta-keményítette dédnagymamája hófehér kötényét, Lóránt Ferencné pedig az anyósa ősi, eredetileg Dél-Zalából származó fánkreceptjét modernizálta kissé, de jobbára csak technikailag, hogy könnyebben elbánjanak az 1 kiló 20 deka finomlisztből (plusz egy marék rétesliszt) készült extra nagy adagokkal. A 16 kiló lisztből közel 600 darab szalagos farsangi fánk készült, a dagasztásban, nyújtásban, szaggatásban leginkább Lóránt Ferencné, Horváth Jánosné, Szabó Lászlóné, Kálmán Lászlóné jeleskedett, Lóránt Kristófné, Gergye Lászlóné, Lovrekné Ruzsics Julianna a sütés kényes műveletét vállalta, Kulcsárné Csejtei Marianna, Molnár Józsefné és Kiss Rudolfné mindkét csapatnak kéz alá dolgozott és csomagolta az elkészült fánkot, így folyamatosan, még melegében el lehetett vinni az idős embereknek. A férfiak - Vizlendvai László, az egyesület elnöke, Radics Tamás, Igazi Sándor, Lóránt Ferenc, Rózsás Antal - autóikkal idén is a házhoz szállítást vállalták.

Vizlendvai Lászlóval és Szabó Lászlónéval először a "telepiek" - a központi lakótelep lakói - fánkját vittük házhoz. Végh Gábornétól már az első helyen dicséretet kaptunk, mondván: kitaláltuk a gondolatát, Bedő István ebédre a leves mellé el is fogyasztotta, Czigány Imréné, bár cukorbeteg, de örült, mert lesz mivel megkínálni a vendégeit, Bedő Attilánénak a lánya, Karolina vitte fel a csomagot. A kultúrház melletti lakótömbben a 90 éves Szintai Lászlóné ülve fogadta az ajándékot, Virág Györgyné viszont a ház előtti sövényre kérte a "pakkot", mert nem akarta náthájával megfertőzni a csapatot. Dr. Jáni János, az olajipar történelmének jeles kutatója és nyugdíjas pedagógus felesége is szívesen fogadta a farsangi finomságot, Sallai Zoltánéknál megcsodálhattuk a nyíló hóvirágok és krókuszok borította kertet, Fülöp Lajosné az egyházközségi "macskurázás" felől is érdeklődött. Kiss Rudolfnéval a közösségi házhoz közel lakó Gyuk Titusznéhoz vittük el az öt fánkkal megrakott tányért - Margit néni megígérte, tavasszal számunkra is "bojt" a pletyka nevű cserepes növényéből.

Radics Tamással és Gergye Lászlónéval "Kapta faluba" - anno az olajiparban dolgozók "kapták" az ott épült házakat, onnét a titulus - több mint 20 csomagot vittünk, a 18 éve ápolásra szoruló Bezlai Zoltánnénak gondozója, fia, Zoltán fogadta a süteményeket, Bundics Sándor a fánk "házi" voltának örült leginkább, Kása Imréné Margit néninél viszont meg kellett csodálni a gyümölcsösben virító hóvirág- és tőzikeszőnyeget, a fodros tollú libát és a menhelyről mentett cicákat. Gellén Jenőné nem volt otthon, számára az ablakban hagytuk a csomagot, bizonyára tudta, kitől kapta, hiszen elárulta a kártyán a felirat: Szeretettel: Vajda József Népdalkör...