Repülővel Budapestről mindössze két és fél óra alatt elérhető Oslo

Oslo Norvégia fővárosa, az Északi-tenger Oslo nevű fjordjának déli részén helyezkedik el, amelybe mélyen belenyúlik, csaknem ketté is választja a Nesodden félsziget. Ezenkívül negyven kisebb sziget és háromszáznegyven kisebb-nagyobb tó határozza meg az egyébként Stockholmmal, Tallinn-nal és Szentpétervárral nagyjából egy szélességi körön található és egymillió lakosához képest szokatlanul nagy területen fekvő város mindennapi életét. Védett, természetes erdőkkel borított dombok és a város ivóvizét biztosító tiszta vizű tavak veszik körül, a lakott városrészekben pedig rengeteg a szökőkút, valamint a park és a zöldfelület, amitől minden tágasnak és szellősnek tűnik.

Nem ritka esemény, különösen télen, a jávorszarvasok megjelenése a házak között. A tél hosszú és hideg, ritkán megy tíz Celsius-fok fölé a hőmérséklet, a nyár viszont rövid, de kellemes, húsz fok fölötti hőmérséklettel. Oslót a világ legdrágább városai között tartják számon, de a lakosság átlagjövedelme biztosítja a magas életszínvonal fenntartását.

Oslo története a skandináv sagák szerint a XI. században kezdődött, amikor a várost 1049-ben III. Harald norvég király megalapította. A múlt század végén azonban korábbról származó keresztény sírokat találtak, így az alapítási évét 1000-re visszadatálták, és így 2000-ben megünnepelték a város millenniumát. Fővárosként 1299 óta funkcionál, V. Haakon volt az első király, aki itt rendezte be udvarát. Ekkor kezdték építeni az Akershus erődöt, amely az évszázadok során az uralkodók várkastélyaként szolgált, jelenleg a város egyik látványossága.

Norvégia alkotmányos monachia, ugyanakkor parlamenti demokrácia, a király, V. Harald az államfő, a fegyveres erők főparancsnoka és az egyház feje is. Az 1825–1848 között épült klasszicista királyi palota az őrségváltással Oslo top tíz látnivalója közé tartozik. A XIX. században még jó néhány jelentős épülettel gazdagodott: ekkor épült többek között a Stortinget, vagyis a Parlament, az egyetem, a tőzsde és a nemzeti színház épülete, amely előtt ma Ibsen szobra áll. Ebben az időszakban vált Oslo az ország kulturális központjává is, Henrik Ibsen drámaírón kívül olyan világhírű művészek éltek itt, mint Edvard Munch festőművész vagy Knut Hamsun és Sigrid Undset Nobel-díjas író.

A városháza épülete építészetileg is jelentős, egyébként pedig Munch festményekkel díszített aulája a Nobel-díj átadásának színhelye. A világhírű festő munkásságnak saját múzeumot is szenteltek Oslóban. A norvégok életében a hajózás mindig is kiemelt szerepet játszott, ezt hangsúlyozza, hogy külön kiállításuk van a viking hajóknak, a Framhuset múzeumban Fridtjof Nansen és Roald Amundsen sarkkutató hajóját, a Framot állították ki, a Kon-Tiki Múzeumban pedig Thor Heyerdahl csendes-óceáni expedícióinak dokumentumai láthatók, s maradt még érdekesség a Norvég Tengerészeti Múzeum kiállításai számára is. Igazi különlegesség Gustav Vigeland (1869–1943) szobrászművész 1600 szobrának és 1200 rajzának szabadtéri kiállítása.

A modern Oslo legkiemelkedőbb épülete az Operaház, amelynek tetejét és bejárható tereit speciális kövezet burkolja, az adja az épület vakító fehérségét. A ferde tetőre fel lehet sétálni, kitűnő panoráma nyílik a modern városrész épületeire és az öbölre.