Dancs József ma is gyümölcsöt, szőlőt, zöldséget termel gyermekkora helyszínén, Lendvajakabfán

Nem hagyja veszni a családi örökséget a településről származó Dancs József, aki Keszthelyen él, és pedagógusként dolgozik. Szabadidejében gondozza az elődei keze munkájával kialakított területet, a régi házat, a gyümölcsöst, a szőlőt és a veteményest is.

– Itt töltöttem a gyerek­koromat, a fiatal éveimet. A ház az 1950-es években épült, a melléképületek közt van egészen régi, az istálló talán már az 1800-as években is állt – mondta. – Családom egyik ága Lendvajakabfáról, a másik a közeli Zalaszombatfáról származik. Régen nagy gazdaság volt itt, állatokat tartottak, földet műveltek, sok munka volt, amiből annak idején én is kivettem a részem. Ma már szűkebb keretek közt gondozom a portát, igyekszem az épületeket óvni, gondozni a telket.

A ház mellett kis veteményes, paprika, paradicsom, hagyma, cukkini fejlődik szépen, az épület előtt pedig ribizli, málna, szeder, szedermálna, fekete ribizli és berkenyebokrok váltják egymást, és kínálják termésüket. A ház végében a már használaton kívüli ól, istálló és pajták sorakoznak. A régi gabonatároló már inkább csak borospinceként szolgál, a falon sorakoznak a borversenyeken kapott oklevelek.

– Egyfajta értékmentés, amit csinálok. Őrzöm a régi gyümölcsfákat, van többféle, hosszúszilva, bőralma, dió, körte, olyan, ami jó cefrének, hiszen többféle pálinkát is főzök – magyarázta. – Található még a birtokon piros vérkörte, Hardyvajkörte, debreceni muskotályszilva – folytatta. – A barack idén nem termett, elfagyott. Ültettem korábban mogyoróbokrot, mára nagyra nőtt, és nagy szemű termést hoz. A szőlő otello, kormin, elvira, ehhez veszek merlot nemes szőlőt Balatonberényből, ebből készítek vörösbort. Fele-fele arányban kerül bele a hazai és a balatoni szőlő, ezek együtt erjednek. A bor tartalmas vörös cuveé lesz.

Az örökséghez való ragaszkodás jó példája, hogy a régi kút betonkáváját sem semmisítette meg, ebben fűszernövények zöldellnek: oregánó, kakukkfű, majoranna, citromfű, mind frissen várja, hogy felhasználják a konyhában.

A házigazda közben megmutatta a családfáját is, mely az 1840-es évekig vezet vissza, végigtekintve rajta, több közös ismerőst is találunk.