Radgona – rövid túra a Mura partján

Ezúttal a Murát kísérjük, egészen Gornja Radgona ( régen magyarul Regede) városáig. Huszonöt évvel ezelőtt még a híres, nemzetközi mezőgazdasági, élelmiszeripari vásáron voltunk a televíziós stábbal (a vásár egyébként a mai napig működik, csak a pandémia alatt nem szerveztek.)

A város régen fontos közúti átjáró volt az első világháború végéig, Grazig lehetett közlekedni vasúttal.

A város története szorosan összefonódik a Mura másik partján található ikervároséval, Bad Radkersburggal. Az anyatelepüléssel a 20. században, közel 80 évre volt fagyos a viszony. 2007-ben a schengeni egyezmény alapján megszűnt a határátkelő, azóta újra barátságban élnek egymással, mondhatni.

1299-ben a Várdombon erődítmény épült, a Magyarország elleni déli védelmi zóna kulcsszereplője lett. Mátyás király itt is hódított, 1480-1490 között a Magyar Királyság fennhatósága alá tartoztak. Regedében (osztrák részen) született 1708-ban gróf Nádasdy Ferenc magyar főnemes, horvát bán, jelentős hadvezér, aki később a Katonai Mária Terézia-rend nagykeresztjének birtokosa.

No, de menjünk tovább a szlovén részen, mi igazából a várdomb tetején található kastélyra voltunk kíváncsiak, ami jelenleg magántulajdonban van. A kastély melletti szabad parkolóban állunk meg, a bejáratnál, sorompó az autók részére, ám a kapu nyitva. A táblán Privat szféra felirat, egyébként be lehet menni fejenként 1 euróért.

A vár alsóbb szintjén gazdasági épületek vannak, a felhajtó rámpán lehet bejutnia a felső várba, ahol szálloda működik, emellett rendezvények színtere. Milan Herzog helyi üzletember 1991-ben vásárolta meg a romos épületet, látszik, sokat költött rá. A parkban kissé giccses, de legalább szép szobrok próbálják a régi hangulatot visszahozni, a bejárat előtt egy kicsi Dávid-szoborral találkozunk, a bokrok között önjáró motoros fűnyíró.

A gondnokkal szlovén-német-angol kevert nyelven, mutogatással szót értünk, egyébként eltekint az 1 eurós belépőtől. Végigsétálunk az allén, a dombról lelátni a városra. A sétány végén elkerített részen csacsik legelnek.

A Mura mentén folytatjuk a motorozást, a parton megállunk. A komp a szlovén parton pihent, a kirándulók a part melletti étteremben hűsöltek és fogyasztottak.

Maribor fölött kanyarodunk a hazafelé vezető útra, ám közben egy gyönyörű barokk templom tornya hívogat messziről, így megállunk Sveta Trojica (Szentháromság a Szlovén-dombságon) városkában.

A Szentháromság tiszteletére felszentelt templomot 1636-1643 között építették, a következő században bővítették. A legenda szerint először a domb aljában kezdték építeni a templomot, ám éjjelente három fény jelent meg a domb felett, jelezve, hogy ott fent kellene építeni. Innen ered az elnevezés és az a furcsaság is, hogy három tornya van. Másik érdekessége, hogy a kálvária néhány stációja a templom falába van építve. Az udvar hangulatos, az öreg fák alatt fiatalok beszélgetnek, s idejövet pont egy esküvői ceremóniába botlunk. Amolyan idilli szombat délután.

A településen másik nevezetes látnivaló egyébként a ferences rendi kolostor.

A 250 kilométeres délutáni gyors túrába ennyi fért most, de ezúttal is újat láttunk. Visszafelé ugyancsak Göntérháza, csend és nyugalom az utakon.

Sorozatunk előző része:

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/gemona-a-foldrengeseket-tulelo-varos-5248843/