2021.05.30. 13:00

Gemona – A földrengéseket túlélő város

Motoros túránk egyik kis ékszerdoboza volt az Udinétől és Trieszttől 25 km-re található olasz kis városka, Gemona del Friuli. Ez volt egyben a motoros nászút utolsó állomása 2016 augusztusában. A közelben előtte este kiváló hotelt találtunk, másnap reggel fedeztük fel a 10 ezer lelket számláló települést. Nagyon meg kell erőltetnem magam, öt évvel ezelőtti emlékekről, útról van szó, ám annál csodálatosabb így a fényképeket visszanézve. Magyar utalást alig találta, így olasz és angol leírások között szemlézem.

Mozsár Eszter

Mint a történelem során oly gyakran, Gemona is mindenféle népnek adta egymásnak a kilincset. Ősi, kelta nyomok i. e. 500-ból, majd a fosztogatások ideje i. sz. 166 és 750 között (hunok, markomannok, keleti- és nyugati gótok, lombardok). A lombard uralom után a karoling következett.

A 12. században Barbarossa Frigyes oklevelet adományozott Gemonának, így szabad városi címet kaptak.

1420-ban már a Velencei Köztársaság vetett rá szemet. Mivel Napóleon legyőzte 1797-ben a velenceieket, a Campo Formió-i béke az osztrákokhoz csatolta a várost, ami később 1866-ban az egyesített Olasz Királyságé.

Az óváros utcácskáján haladva a kirakatokban az 1976-os földrengés mementói, ezek a képek emlékeztetnek a 400 halottra, a romba dőlt városra. Az élni akarás bizonyítéka, hogy nagyon hamar talpra álltak, helyrehozták az óriási károkat, az egész ország csodálatát elnyerték.

1992-ben újból földrengés rázta meg a vidéket, akkor II. János Pál pápa is meglátogatta Gemonát.

A régi arculatot az árkádok, macskakövek őrzik, s nem utolsósorban a 14. századi román és gótikus dóm (egyes dokumentumok szerint már az 1190-es években létezett itt épület), ami máig a vidék legfontosabb középkori műemléke. A Mária mennybemenetele székesegyház (Cattedrale di Santa Maria Assunta) a Glemine-hegy függőleges falai előtt pompázik, ezért is írtam a blog elején, tényleg igazi ékszer. Homlokzatát három rózsaablak díszíti, 1334-36-ban készítette Buzet kőfaragó mester. A kilenc szobor a Vízkereszt történetének két jelenetét ábrázolja. A bejáratnál Szent Kristóf monumentális, hétméteres szobra áll.

Az 1976-os földrengés hatalmas kárt tett a jobb oldali hajóban és apszisban, nyomai máig láthatók.

Másik érdekesség még a különálló, ötven méteres harangtorony, amit 1341-ben kezdtek építeni, ám már akkor erős földrengés tépázta meg, 1369-ben újjáépítik, amit az 1976-os katasztrófa megint csak porig rombol.

Gemona tényleg ennek a szívósságnak a szimbóluma. Soha nem adják fel, nem töri őket meg semmi. Ha néhány nappal előbb érkezünk, belecsöppentünk volna a minden évben megrendezett középkori fesztivál programjaiba. Az utcán még kint lengedeztek a zászlók. A látvány így is hangulatos a reneszánsz paloták, épületek között, a macskaköveket vidáma rójuk a motoros ruhában.

A sétát a felújítás alatt álló várban zárjuk. A története valamikor Kr. e. 10. században kezdődik, majd a kelták és a rómaiak erődítménye. A longobardok megerősítették, a gemonai uraságok újjáépítették. 1381-ben már nem biztonságos, 1511-ben pedig a földrengés miatt súlyos károkat szenvedett. A kertet meglátogattuk, beljebb nem mehettünk. A domb legmagasabb része 305 méter, a kilátás csodálatos, a völgyben apró házak, látóterünkben élő panorámakép, a hatalmas hegyek, völgyek. A város ma is üzen: élő példája a többszöri reneszánsznak, a poraiból égre szálló főnix madárnak.