Gróf Teleki Béla pölöskei kastélyépítkezése az 1930-as években

A Zala Megyei Levéltár őrzi gróf Teleki Bélának (1896–1969), Zala vármegye 1936 és 1944 között hivatalban levő főispánjának személyes irat­anyagát, amelyben az építkezéseivel kapcsolatos dokumentumok is találhatók (levelezés, engedélyek, tervrajzok, fényképek és építési számlák). Így a pölöskei kastély alaprajzáról és kinézetéről a kezdetektől fogva pontos adatokkal rendelkezünk.

A kastélyépítés Pölöske külterületén, az Alizmajor mellett történt. Gróf Teleki Béla az édesanyja, Széchenyi Alice révén jutott hozzá a területhez. Az építési tervet Svastits Géza készítette, aki a korszak egyik legelismertebb építészének számított. Nevéhez több zalai köz­épület is fűződik (letenyei és balatonfüredi főszolgabírói hivatal, keszthelyi vágóhíd, sümegi tisztviselőtelep, keszthelyi és zalaegerszegi ravatalozó­kápolnák, zalaegerszegi gazdakör székháza, több községháza és kultúrház). Svastits Géza az építkezés időszaka alatt levelek útján folyamatosan értesítette gróf Teleki Bélát a munkálatok haladásáról. A kastély építéséhez az engedélyt a Pacsai járás főszolgabírója 1931. augusztus 13-án adta meg a 3204/1931. iratszám alatt. „A kérelem tárgya: Gróf Teleki Béla pölöskei lakos kéri, hogy részére Pölöske községben egy téglaalappal, téglafallal és cseréptetővel ellátott 16 szoba, 3 konyha, 4 kamara helyiségből álló lakóházra az engedélyt adják meg.” A főszolgabíró néhány további követelményt is előírt (az alap és a fal között szigetelőlemezt kell alkalmazni, szemét- és pöcegödör is létesítendő). A tervrajzon látható, hogy a kastély egy­emeletes volt, az elrendezése híven tükrözte az arisztokrácia otthonainak berendezését. A földszinten került kialakításra a hall, az ebédlő, az előszoba, az iroda, a zeneszoba, a spájz, a konyha, a vasaló és a sütő-füstölő, az emeleten pedig a hálószoba, a gyerekszobák, az öltöző, a vendégszoba, a fürdő. A tetőtérben négy cselédszoba, valamint fürdő és vécé helyezkedett el, a pincében pedig tüzelőanyag-tároló és modern központifűtés-­rendszer szolgálta az épület üzemeltetését.

A ház külső homlokzata több stílusjegyet hordozott magán. Klasszicizmusra utal a téglalap alapú mértani test és a kiegyensúlyozott tömeg, a négy­oszlopos timpanonnal lezárt előcsarnok, valamint az, hogy a reprezentatív terek (iroda, hall, ebédlő) a kert közelségébe kerültek. A tetőrész inkább barokk jellegű, így az épületet összességében akár eklektikusnak is nevezhetjük. A 20. században már nem jellemzőek a művészettörténeti és építészeti korstílusok, a tervezők általában az előző korszakok stílusjegyeit használták fel, vagy az új hullámos építészeti divatokból vettek példát. A 30-as években készült épület egyszerűbb formáin a világválság hatása is érződik.

Gróf Teleki Béla a kastély berendezésére elismert, általában budapesti vállalkozókat kért fel. A fűtési rendszer megtervezője Lammel Ferenc pesti üzletember volt, aki korszerű struktúrát hozott létre az ingatlanban. Két alacsony nyomású öntöttvas kazánt (egyenként 5 négyzetméternyi fűtőfelülettel) készítettek, mellé csontszínű, 13 négyzetméternyi öntöttvas radiátor is került. A csöveket általában ólomból állították elő. Az egészségügyi berendezés is a gazdagságot és a modernséget tükrözte, két fehérre zománcozott öntöttvas kád mutatta az úri fürdőszobák felszereltségének magas minőségét, a fali csaptelep krómozott vörösréz színű volt. A cselédfürdőben egyszerű csaptelepet és szürke színű fürdőkádat helyeztek el. A központi fűtés és a vízvezeték beszerelési költsége 2 647 491 pengőt tett ki. A Süss és Társa budapesti elektrotechnikai mérnöki iroda és vállalat által kiépített elektromos hálózathoz dinamó és kapcsolótábla, akkumulátor­telep, benzinmotor, szivattyú és vezetékek tartoztak, amelyek összesen 11 473 pengőbe kerültek. Az üvegesmunkákat gróf Teleki Béla Bukova Lajos budapesti üvegesmesterre bízta, bár érkezett ajánlat Grünwald Ernő zalaegerszegi üvegezési vállalkozótól is. Ezen iparosmunkáért összesen 1525 pengőt fizetett ki a megrendelő. A festést és mázolást Ritoper Nándor keszthelyi szobafestő végezte 4611 pengő értékben, 5 év garanciával; az épület helyiségei fehér színt kaptak. A külső homlokzat egyik jellegzetességét adó vászonredőny Eckmayer István budapesti redőnygyáros keze munkáját dicséri, aki azt 28 507 pengőért készítette el.

Az asztalosmunkákat Halaman János budapesti asztalosáru-gyáros alkotta meg. Megbízatásához kapcsolódott az ajtók és az ablakszárnyak gyártása, ezeket vízmentes záródással és szabadba vezetett vízhoronnyal látták el. A zsaluszárnyakat kivehető pántokkal, kitámasztó­rúddal, valamint alsó és felső rögzítőreteszekkel, a spalettákat pedig erős, szükség szerint kivehető szekrénypántokkal, alsó és felső süllyesztett tolóreteszekkel és rögzítővel szerelték fel. A kastély belső terét mennyezetrozetta is díszítette, a lépcsők pedig tölgyfából készültek. A megrendelt eszközöket és anyagokat általában a Zalaszentmihály-Pacsa vasútállomásra szállították, és onnét vitték tovább a kastélyhoz, sok esetben szekérrel. Ebből is látszik, hogy ebben az időszakban – a korábbi évszázadokkal ellentétben – az építtető általában már nem a saját birtokáról szerezte be a nyersanyagot.

A főnemesi reprezentáció egyik fontos színtere volt a park. A pölöskei kastélyhoz is terveztek díszkertet, a következő fafajtákkal: feketefenyő, nyír-tuja sor, vadgesztenyesor, ramadai nyárfa, erdeifenyő, három sor lucfenyő.

Az építkezés folyamatát egy fényképes album is megörökítette, amelyen látható, hogy mekkora gyorsasággal, alig egy év alatt készült el a nemesi úri lak. Egy fotón található feljegyzés szerint a munkálatok 1931. július 20-án kezdődtek, és – egy téli építkezési szünet beiktatásával – 1932. augusztus 6-án már lakhatóvá is vált az épület. A kastély építésének összköltsége 15 583 825 pengőre rúgott, amely ebben a korban nagyon drágának számított. Az arányok érzékeltetésére: a Csepeli Vas- és Fémművek munkásainak átlagkeresete 1931-ben átlagosan 123 pengő volt egy hónapban, ami egy évre összesen 1476 pengőt jelentett. A részletes költségvetésről gróf Teleki Béla külön füzetet vezetett, ahová feljegyezték az egyes kiadásokat.

Az átadásról külön információnk nincsen, de valószínűsíthető, hogy fényes külsőségek között ünnepelték meg az eseményt, ahová a rokonság, a baráti és az ismeretségi kör kaphatott meghívót. A birtokbavétel után a kastély nemcsak lakóházként funkcionált, hanem társadalmi eseményeknek is otthont adott. Teleki gróf 1936-tól Zala vármegye főispáni tisztségét viselte, így a pölöskei birtok politikai jellegű találkozóknak, megbeszéléseknek és vadászatoknak is helyszínt biztosított.

Sajnos a Teleki-kastély csak tíz évig tündökölhetett eredeti pompájában, mivel a II. világháború és az azt követő zavaros időszak nagy kárt okozott a nemesi épület szerkezetében. Az objektum, amilyen gyorsan felépült, szinte olyan gyorsan vált részben a tűz martalékává.

Briglevics Béla körjegyző 1945. május 16-án kelt jelentésében arról számolt be, hogy az orosz katonák a pölöskei gróf Teleki-féle kastélyt aznap felgyújtották. Az épületet az 1947-es államosítást követően kezdetben kiutalt magánlakásként, majd tangazdasági épületként hasznosították, az 1970-es évektől pedig mezőgazdasági fajtakísérleti állomásnak adott otthont.