A zalaegerszegi „számviteli” rögös útja

A felsőoktatás zalaegerszegi meghonosítása a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatának három tanévével újabb lendületet vett ugyan, de ennek sem sikerült gyökeret verni a városban. A sikertelen kísérlet ellenére sem a megye, sem a város vezetése nem tett le arról, hogy felsőoktatási intézményt telepítsen Zalaegerszegre. Két évvel a tanárképzés megszűnte után, a Zalai Hírlap 1969. december 24-i száma adta hírül, hogy „1971 őszén Pénzügyi és Számviteli Főiskola nyílik Zalaegerszegen ”. A főiskolai képzés indítását a demográfiai helyzet és a szakemberhiány egyaránt elősegítette. Az új gazdasági mechanizmus 1968-as bevezetése nyomán fellépő konjunktúra mágnesként vonzotta volna a fiatal gazdasági szakembereket – ha lettek volna...

Kevés volt Magyarországon az egyetemet végzett közgazdász és a főiskolát végzett üzemgazdász. A szocializmus évtizedeiben a felsőoktatás keretszámai csak úgy tették lehetővé a felsőoktatási intézmények számának növelését, ha decentralizált intézmények jönnek létre, alapításuk anyagi terheinek jelentős részét a pályázó városoknak kellett viselni, nagymértékben csökkentve ezzel a központi költségvetésre háruló terheket. A döntés után Zala megyének másfél éve volt arra, hogy az oktatás tárgyi és személyi feltételeit megteremtse, majd fokozatoson felfejlessze.

Február végén a felsőoktatási tagozat letelepítésében meghatározó szerepet vállaló Újvári Sándor, a megyei tanács vb. akkori elnöke hivatalosan is bejelentette, hogy régi törekvésük, mellyel lehetővé teszik a felsőoktatási intézmény letelepülését, sikerrel járt. -A realitásokat szem előtt tartva olyan intézményekre gondoltunk, amelyek a megye gazdasági profiljának megfelelnek, ugyanakkor népgazdasági szinten is fontosak, hiánypótló jelentőségűek.- nyilatkozta az elnök. Amikor értesültek arról, hogy a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Dunántúlon is tagozatot szándékozik indítani, több megyével együtt pályáztak a létesítendő tagozatra, és végül Zala lett a nyertes.

A fővároson kívüli közgazdasági felsőoktatás 1970-ben indult el, amikor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pécsi Kihelyezett Nappali Tagozatán 103 elsőéves hallgató megkezdte tanulmányait. A kihelyezett tagozat 1975-ben Közgazdaságtudományi Karként betagozódott a pécsi egyetem szervezetébe. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszeg mellett 1972-ben Salgótarjánban is létesített kihelyezett tagozatot.

A közgazdasági felsőoktatás – úgy a karok, mint a szakok – abban az időben a népgazdaság ágazatai szerint szerveződött. Ezért megalakulásakor a zalaegerszegi tagozat mezőgazdasági szakkal indult, ennek megfelelően elsősorban az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek szándékoztak pénzügyi és számviteli szakembereket kibocsátani, a beiskolázási körzetet az egész Dunántúlra tervezték. Másfél évtized múlva aztán az egész országból érkeztek már hallgatók, akik megyei klubokat hoztak létre, egyszerre erősítve a főiskolához és szülőföldjükhöz való kötődésüket.

Ilyen előzmények után az érettségi vizsgák idején hívatták a Csány László Közgazdasági Szakközépiskola akkori igazgatóját, dr. Tóth Endrét a városi tanács elnökhelyetteséhez, s bemutatva őt a főiskola ott tárgyaló vezetőinek, minden előzmény nélkül megbízták a tagozat megszervezésével és beindításával.

A város akkor talán legimpozánsabb épülete, a számos intézménynek egyszerre otthont adó „zárda” legfelső emeletén 1971. szeptember 6-án tanévnyitóval és beiratkozással indult meg az első tanév 39 nappali és 14 levelező tagozatos hallgatóval valamint hat, főállású oktatóval. A tagozat ünnepélyes avatására mégis a második tanévnyitón került sor, amikor Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes hivatalosan is felavatta a főiskolai tagozatot. A főiskolai oktatást segítette az is, hogy az épületében helyezték el a röviddel korábban létrehozott számítóközpontot is – ebből fog később kifejlődni a SZŰV -, ami lehetőséget biztosított „a magasabb színvonalú képzésre és tudományos munka kibontakozására” .

Az épületben lévő középiskolákat – a Deák Ferenc Szakközépiskolát, és a mai Kölcsey Ferenc Gimnázium jogelődjét, a Ságvári Gimnáziumot – rövid idő alatt új helyre kellett költöztetni, és hosszú ideig folyt még a főiskolai oktatás feltételeinek megteremtése, hiszen tanszékeket, előadó-, szemináriumi, számítástechnikai termeket, majd nyelvi labort, és kollégiumokat is ki kellett alakítani. A nappali és levelező tagozatos hallgatók számának felfutása egyben az oktatói gárda létszámának növekedését is eredményezte. A tagozatvezető döntően, de nem kizárólagosan négy forrásból építkezett: kisebb számban a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán – köztük Zalaegerszegen – végzett hallgatókból, a zalaegerszegi középiskolák tanáraiból, az 1979-ben Nagykanizsán megszűnt Agronómiai Főiskolai Kar számos munkatársából, és a gyakorlatból jött szakemberekből, ezzel párhuzamosan egyre több óraadó oktatta a hallgatókat.

A hallgatói létszám meredeken emelkedett. A létszám alakulásakor figyelembe kell venni, hogy a kétezres évekig a felsőoktatási intézmények a minisztérium által engedélyezett keretszámmal gazdálkodhattak, és az évente meghatározott ponthatárt elérők sem biztos, hogy bejuthattak az intézménybe. Rendkívül sokan kapták meg a -felvételi vizsgán megfelelt, de hely hiányában elutasított-határozatot. Ők a fellebbezéseik pozitív elbírálásában, illetve a más intézménybe történő átirányításban reménykedhettek. Ez a sokat bírált gyakorlat azonban jelentős minőségi szelekciót eredményezett.

A létszámnövekedést elősegítette további szakok bevezetése is. A mezőgazdasági mellett a pénzügy- majd az iparszak indult be. Számos olyan tanév volt, amikor a három szakon évfolyamonként nyolc-tíz tanulócsoportot kellett kialakítani. Ehhez járult a levelező oktatás és 1991 után az átalakuló szakstruktúra mellett a másoddiplomás képzés, a mérnök-üzemgazdászok, illetve a nem közgazdász diplomával másoddiplomás képzésre beiratkozott szakközgazdász oklevelet szerző hallgatók csoportjai. A kilencvenes években az átlagosan hatszázat meghaladó hallgatói létszám folyamatos növekedéssel 2005-ben érte el az 1543 fős csúcsot, jelentős hányaduk másoddiplomás-, illetve szakképzésben részt vevő hallgató volt. A posztgraduális képzésben Zalaegerszegen kívül Pécsett, Kaposváron, Szekszárdon, Székesfehérváron, Szombathelyen, Sopronban, sőt egy alkalommal Kecskeméten is voltak pénteken és szombaton oktatott posztgraduális csoportok. Az intézetet és oktatóit is minősítette, hogy a kiteljesedő közgazdasági felsőoktatás során is a zalaegerszegi képzést választották a beiratkozók. A Figyelőben 1997-ben közzétett erősorrend szerint a tizenötös listán a hatodik volt a zalaegerszegi intézet. Ez azt is jelentette, hogy sikeres volt a piacgazdaság bevezetésekor kialakított szak-, illetve tantárgystruktúra az alapképzésben és továbbképzésben egyaránt.

Nem tagadhatjuk, hogy a közgazdasági és jogi képzés állami finanszírozásának megszüntetése a hallgatók számának jelentős visszaesését jelentette valamennyi szakon és tagozaton, s ekkor már a cégek is egyre kevésbé támogatták a munka melletti tanulást, így a hallgatói létszám ötszáz fő körül stabilizálódott. A kibontakozó piacgazdaság tömegével igényelte a frissen végzett, illetve másoddiplomát szerzett szakembereket. Az ekkor indulók rövid idő alatt komoly szakmai karriert futottak be. A főiskola, jóllehet voltak a makrogazdaságot is tárgyaló stúdiumai, hagyományosan a kis- és középvállalkozások és a költségvetési szervek (önkormányzatok, adóigazgatás stb.) számára képzett szakembereket. A piac azonban a gyakorlati ismeretek mellett számos esetben követelte a mélyebb és szélesebb körű elméleti felkészültséget is. A kilencvenes évek közepén a főiskola akkori főigazgatója, Roóz József a közgazdasági képzést folytató egyetemek vezetőivel kitalálta az úgynevezett „soros képzést”, sietünk előre bocsátani, hogy az elnevezésnek semmi köze a Magyarországon akkor még eléggé szűk körben ismert vállalkozóhoz. Ez a képzési forma azt jelentette, hogy a három gazdasági főiskolán júniusban oklevelet szerzett közgazdász egy gyorsított felvételi eljárást követően szeptemberben közvetlenül (tehát sorosan) folytathatta tanulmányait a közgazdasági karok – akkor három volt Magyarországon: Budapesten, Miskolcon és Pécsett – nappali tagozatának negyedik évfolyamán, és két év alatt újabb, most már egyetemi diplomát is szerezve került évvesztés nélkül a munkaerőpiacra. Az idegen nyelvet az átlagosnál jobban ismerők pedig angol vagy német szakfordítói (tehát harmadik) oklevelet is szerezhettek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a soros képzés megvalósításával Roóz legalább egy évtizeddel megelőzte korát, mert ez a struktúra csak a bolognai BA/ MA rendszerrel vált általánossá Magyarországon. A továbbra is meglévő levelező képzés mellett ez a lehetőség pedig még egy évtizedig versenyelőnyhöz juttatta az erre vállalkozókat, köztük a zalaegerszegi oktatógárda több tagját.

A folyamatos továbbképzés az oktatókra is vonatkozott. Könyvvizsgálói, adótanácsadói képesítések, tudományos fokozatok megszerzése mellett az oktatók publikációinak száma a Magyar Tudományos Művek Tárában folyamatosan és mindenki számára elérhetően gyarapszik. A karrá nyilvánítás egyik indikátora az volt, hogy az oktatók 40 százalékának tudományos fokozattal kellett rendelkezni. Emellett pénzügy szakon Zalaegerszegen is elindult az egyetemi oktatás (ma úgy mondjuk: mesterképzés), az első csoport 2014-ben vehette át mesterdiplomáját. A kar saját erejéből megteremtette és nem kihelyezettként kapta meg az egyetemi (mester-) képzés jogát. Közben a felsőoktatási intézmények hálózata is átalakult. 2000-ben a Pénzügyi és Számviteli, a Külkereskedelmi valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolákból létrejött a Budapesti Gazdasági Főiskola, mely 2016-tól az alkalmazott tudományok egyetemeként, Budapesti Gazdasági Egyetem néven 2020-ban a negyedik legnépszerűbb felsőoktatási intézmény Magyarországon. A zalaegerszegi kar még intézetként 2010-ben 736 munkáltatói szervezet vezetőjének véleménye alapján a közgazdasági felsőoktatási intézmények presztízspontjait illetően az ötödik volt (csak a Corvinus két kara, a BME és az anyaintézmény, a BGF PSZF előzte meg), 2011-ben pedig a gazdaságiképző-intézmények piaci rangsorában a munkáltatók véleménye alapján Dunántúlon az első volt. 1974 és 2020 között 7753 alapdiplomát, 60 mesterdiplomát, 1378 posztgraduális diplomát és 528 felsőfokú szakképzettséget igazoló oklevelet bocsátott ki a kar és jogelődje. A nyelvvizsga hiányában 333 diploma ragadt benn, ebből a törvénymódosítást követően eddig 295-öt vettek át az egykori hallgatók. A kibocsátott oklevelekkel összesen egy kisvárosnyi, 10014 felsőfokú végzettségű szakember hagyta el az alma mater falait, több mint tízezren teremthettek tehát egzisztenciát zalaegerszegi diplomával. Új kihívásként jelent meg az elméleti és gyakorlati oktatást egyesítő duális képzés, továbbá számos projekt eredményes lezárásáról ad számot a kar honlapja. Ma már projektek nélkül nem létezhet felsőoktatási intézmény – talán, ha ma írná meg Petőfi Sándor a versét, azt a címet adná neki, hogy a Füstbe ment projekt Az élet rendje szerint a rendezvényeken az egykori oktató és az oktatást segítő munkatársak közül egyre többre emlékezünk egyperces néma felállással. Rájuk is gondol e sorok írója, ki rendkívül szerencsésnek mondhatja magát, hogy egy ideig hazánk egyik meghatározó felsőoktatási intézményében dékán és szenátor lehetett, s átadhatta az első mesterdiplomákat.

2020. július 31-én az öt évtizedig Zalaegerszegen működő gazdasági felsőoktatási intézmény – a Nemzeti Felsőoktatási Törvény módosítása folyományaként '98 sikeres szemeszter, tehát 49 tanév után átkerült a veszprémi székhelyű Pannon Egyetem szervezetébe. A kar elbúcsúzott anyaintézményétől, ahogy a Budapesti Gazdasági Egyetem is a Gazdálkodási Karától. Köszöntse 49 évfolyam tisztelete a kar és jogelődjének megteremtőit, működtetőit, oktatóit, és a kar szakmai elismerését kivívó több mint tízezer egykori és jelenlegi hallgatóját. A Gazdálkodási Kar ebben a szervezeti formában befejezte működését. Nem lett nagygyá... – mert nem lehetett.