Indiába is elvitte a zalai dallamokat Laposa Julcsi

A hegedűjével és a hangjával egyaránt számos elismerést kiérdemelt népzenész Tekenye szülötte. A Zalaszentgrót melletti pár száz lelkes községből világvárosok színpadaira jut el, mégis a gyerekek népzenei nevelésében, a tehetséggondozásban tervezi kiteljesíteni karrierjét. Aranypáva nagydíjas, Junior Prima díjas, az 50 Tehetséges Magyar Fiatal program díjazottja, s az első honfitársunk, aki Párizsban, a Sorbonne-­on szerzett zenei mediátor diplomát.

A héten mutatták be Zalaegerszegen Népi hang-színek című, CD-t is tartalmazó énekes-kifestő füzetsorozatának őszi népszokásokat feldolgozó fejezetét, amely immár harmadik a sorban. Mostani beszélgetésünkhöz azonban közelmúltbeli indiai útja szolgáltat apropót, ahova budapesti zenekarával és a zalai ifj. Horváth Károllyal utazott.

– Az Újdelhiben működő Balassi Intézet hívott meg bennünket, nagyon jó kapcsolatot ápolok e hálózat párizsi és ljubljanai intézetével is. 2019 mozgalmas és sikeres év volt, sokat szerepeltünk külföldön, Nyugat-Európát szinte keresztül-kasul bejártuk. Különleges élmény beülni a kisbuszba a csapattal, s belevágni egy fárasztó, de nagy töltést adó turnéba. India azonban sok tekintetben más volt. Nemhiába emlegetnek kultúrsokkot az odautazók, hiszen az embert szinte letaglózza a színek, szagok, zajok áradása. Egyik napról a másikra belecsöppentünk egy nyüzsgő, kaotikus közegbe, kellett kis idő, mire akklimatizálódtunk. Az indiai nemzetközi kulturális központban adtunk telt házas koncertet. Kitűnő volt a hangosítás és az akusztika, kristálytisztán szóltunk, annak ellenére, hogy ősrégi kábeles mikrofonokat használnak. Egy táncospár is mindig fellép velünk a koncerteken, többféle népviseletet is be tudtunk mutatni a segítségükkel. A műsorunk Kárpát-medencei körutazásra repítette az indiai közönséget, zalai, somogyi, dél-alföldi, szatmári, kalotaszegi, méhkeréki, vajdaszentiványi dallamokat szólaltattunk meg. Közben angolul szóban is ecseteltem a Kárpát-medence 300 ezres dallamkincsének jellegzetességeit. Dalt is tanultunk, a Virágzik a cseresznyefa refrénjével sikerült megénekeltetnem a közönséget. Első reakciójuk amúgy a döbbenet volt. Az indiai zene varázslatosan lágy és finom, ehhez képest a mi zenei virtusunk és a szilaj magyar tánc meglepte őket. A sorokból csak nézett ránk a sok fekete szempár, de aztán hamar megvillantak a hófehér mosolyok is. Gyorsan ráhangolódtak a hangzásvilágunkra, úgy láttam, nagyon élvezik, koncert után pedig soha ennyien nem jöttek még oda hozzánk közös fotót készíteni. Két interjút is adtam az indiai sajtónak.

A 26 milliós főváros életébe is bepillanthattak. Julcsira nyomasztóan hatott a mélyszegénység, a temérdek mezítlábas gyerek és felnőtt, a lakhelyül szolgáló kalyibák látványa. Akadt néhány gyors felejtésre ítélt kalandjuk, de az alapélményt a szeretet és a segítőkészség magas hőfoka jelentette. Fehér embert alig láttak. Az effajta rácsodálkozást az emberiség sokszínűségére csak az érti meg igazán, aki megfordult már hasonló közegben.

Julcsi itthoni és külföldi fellépésein sok vidéki és fővárosi népzenésszel dolgozik szoros együttműködésben, tágabb családjának érzi az összecsiszolódott közösséget. Oszlopos tagja az ifj. Horváth Károly által vezetett Zala Zenekarnak, de főként saját, budapesti formáció­jával (Laposa Julcsi és Barátai) koncertezik. Egy évtizede szólították a fővárosba egyetemi tanulmányai, majd három évet külföldön is tanult. Hazatérve a fővárosban telepedett le, s 2017 óta éli a vállalkozó zenészek életét. Ugyanez az év hozta el számára az 50 Tehetséges Magyar Fiatal programot, amelyben Rúzsa Magdi lett a mentora.

– A kapcsolatunk azóta sem szakadt meg, rendszeresen ellát hosszú távon kamatoztatható tanácsokkal. Érik egy közös fellépés gondolata is, napirenden tartjuk ezt a lehetőséget. Rendkívül hiteles személyiség, az életben pont olyan nyitott és őszinte, mint a színpadon. Ugyancsak mentoromnak tekintem Sebestyén Mártát, akivel már Párizsban és Észtországban is volt közös fellépésem, s a jövőben szintén tervezünk közös projektet.

A 2020-as évben Julcsi visszafogná a külföldi turnékat, a fő profil a gyerekeknek szóló népzenei koncertsorozat lesz, amellyel meg akarja hódítani az ország keleti régióit is.

– Ebben szeretnék kibontakozni, a célközönségemet a kismamák, az óvodások és a kis­iskolások jelentik. Számomra fontos misszió, hogy a gyerekek mielőbb befogadóvá váljanak a népi értékekre. A koncertek alatt mondókákat, énekeket tanulunk, s a népviselet is képbe kerül. Azért az év vége felé talán összejön egy külföldi turné is, erről egyelőre csak annyit árulnék el, hogy egy újabb kontinens a tervezett cél.

Ugyancsak aktuális feladat még a Népi hang-színek füzetek Tavasz–Nyár fejezete, amellyel teljessé válhat a sorozat. Ezt követően talán más népek zenéjének is szentelne az energiáiból. S hogy mire futja még idejéből?

– A teljes kikapcsolódást a főzés jelenti, most éppen a thai konyhával ismerkedem, a speciális fűszereket már beszereztem. Hetente kétszer a sportot is beillesztem a programomba, a piláteszgyakorlatokat különösen kedvelem.

Zalára is mindig szakít időt, hiszen innen vitte magával a talentumot, s pártolóknak sincs híján. A megyeszékhely vezetése évek óta elismeri és támogatja Julcsi törekvéseit. A zenei tehetséget amúgy főként a citerás dédpapától és a szép hangú Ilus mamától örökölhette.

– Dédpapáéknak kilenc lányuk volt, ők adták a kórust a citeraszóhoz. Hogy az milyen szép lehetett… Épp keresem a régi hangszerét, bízom benne, hogy előadja a tekenyei padlás.

A „népi gének” megmutatkoztak abban is, hogy amikor tizenévesen, ifj. Horváth Károllyal, azaz „Karcsi bával” találkozva klasszikus hegedűtanulmányait népire váltotta, semmiféle gondot nem okozott számára az átállás. Pedig ez nem magától értetődő, a kétféle technika és stílus egészen más készségeket, eltérő érzékenységet kíván meg. Több, klasszikus zenét játszó ismerősének mutatott már népi dallamokat, ám hiába profi művészek, nem tudtak azonosulni a másfajta hangzásvilággal. Julcsi viszont beleszületett a falusi értékekbe, a népzenei hagyományokba.

S a fővárosban élve is őrzi, táplálja ezeket. Magánéletét lehetőleg távol tartja a szélesebb nyilvánosságtól, annyit azért elárul, hogy boldog, társa megadja számára az érzelmi harmóniát. Emellett szakmai céljait is mindenben támogatja, s türelmes partnerként viszonyul Julcsi pörgős életviteléhez.