Zala és Vas megye paraszti konyhájának ételeit gyűjtötte össze Prikryl József séf és csapata

Prikryl József, Molnár Péter szakácsmester és Balogh Krisztián fotós közös munkája révén jelent meg nemrég a Zalai, vasi paraszti ételek – A búbos túrótól a fumuig című kötet. A Tolnából indult, szekszárdi születésű mesterszakács, Prikryl József 21 éve érkezett Nagykanizsára. Egyszer beült egy kisvendéglőbe és dödöllét rendelt, amit még sohasem kóstolt. Az első falat után az egyszerű és ízletes egytálétel elkötelezett pártolója lett: jóval később a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület elnökeként bábáskodott a dödöllefesztivál megszületése körül, s majdnem 10 éven át a szakmai felelőse is volt a fesztivál gasztronómiai részének.

Részben ennek és az ehhez kapcsolódó kutatómunkának a gyümölcse lett A dödölle című könyve, amely 2013-ban jelent meg. Már akkor megfogalmazódott benne a gondolat, hogy írni fog egy könyvet, amely Zala és Vas megye paraszti konyhájának ételeit (több mint százat), valamint a tájegység gasztro-néprajzi vonatkozásait is megmutatja az utókornak.

– A gondolatokat tettek követték, elkezdtem a recepteket írni, de néhány hónap múltán a lendület alábbhagyott – idézte fel Prikryl József. – Négyévnyi szünet után, 2017 októberében elegendő erőt éreztem magamban ahhoz, hogy folytassam, majd kiadjam új könyvemet. Elkészültét több ezer órányi munka előzte meg. Minden egyes ételt legalább kétszer el kellett készíteni, de akadtak olyanok is, amelyek csak a 4-5. alkalom után váltak véglegessé. Ebben nagy segítségemre volt barátom, Molnár Péter szakácsmester. A fotózásokra – a képeket Balogh Krisztián készítette – már pontos anyaghányadok és elkészítési technológiák álltak rendelkezésre. A receptek véglegesítését követően a könyv néprajzi vonatkozású anyagát állítottam össze, mely során temérdek ismeretanyaggal gyarapodtam magam is. A zalai és vasi népi táplálkozásról szóló fejezetrészekben bepillantást nyerhetünk a paraszti konyha alapanyagaiba, ételtípusaiba, valamint az ünnepek és a társas munkák ételeibe, szokásaiba. Bevallom, az idő előrehaladtával magam is átszellemültem; elkezdtem paraszti ésszel gondolkodni, érezni és talán kicsit élni is – ez alapvetően azt a takarékosságot jelenti, mely eleinket jellemezte. Úgy vélem, könyvem egy letűnt csodálatos világot idéz meg számunkra, „falatnyi” múltat, emlékeket, érzéseket, értékeket. Hitelességét és értékét növeli, hogy számos esetben egy-egy település helyben élő lakója is a rendelkezésemre bocsájtotta anyukától, nagymamától örökölt, féltve őrzött receptjét, sőt, többen el is készítették az ételt a fotózáshoz. Így Zalaszombatfától Sandig számos faluban jártunk – jelezte a mesterszakács.

A receptek nem tartalmaznak extra alapanyagot, adalékanyagokat, mesterséges ízfokozókat, csak az eredetileg megtermelt és felhasznált hozzávalókat. A szerző ezek mennyiségeit is napjaink igényeihez igazította. Ugyanis míg a régmúltban kiadott szakácskönyvekben a receptek anyaghányadai bögrével, marékkal, kanállal, diónyi, kisebb, nagyobb számhatározókkal szerepeltek, Prikryl József ezeket dekagrammra, kilogrammra, deciliterre, literre alakította át.

S a fotók… A laikusok számára tűnhet úgy, hogy könnyű ételeket fotózni, mert nem mozdulnak be, nem futnak el. Balogh Krisztián szerint azonban éppen ez adja a műfaj nehézségét, a babos vesepörköltnek ugyanis nem lehet megmondani, merre forduljon.

– A fotózással 12 évesen kerültem kapcsolatba, analóg géppel indultam és a szomszédommal közösen egy sötétkamrát alakítottunk ki a fürdőszobájából, ahol fekete-fehér képeinket hívtuk elő – idézte fel Krisztián. – 18 éves koromban azonban a munka átvette a főszerepet, s csak 31 évesen tértem vissza a fotózáshoz a Kanizsa Fotóklubbal és Szakony Attila, a Zalai Hírlap fotóriportere közbenjárására. Abban az időben a zalakarosi MenDan Hotelben dolgoztam, ahol összeismerkedtem Prikryl Józsival. Az ottani fogásokat kezdtem fotózgatni és így jöttem rá, hogy ez a vonal közel áll a szívemhez, lévén, magam is szívesen sütöttem-főztem. Hamar híre ment a dolognak, sorra jöttek a felkérések éttermektől, szállodáktól, hogy fotózzak nekik ételeket, italokat nem a szokványos formában, hanem szinte már művészi szinten. Ennek tudatában kért fel Józsi az első, A dödölle című könyve fotós illusztrálására. Örömmel mondtam igent, akárcsak most, a Zalai, vasi paraszti ételek című kötet kapcsán. Ennél már presztízs­kérdés lett számunkra, hogy az előzőnél is jobb munkát tegyünk le az asztalra – úgy érzem, ez sikerült.

Krisztán szerint az ételfotózás a fotográfia roppant érdekes és bonyolult, egyben érdekfeszítő ága. Itt ugyanis nem lehet a modellre fogni, ha valami nem jól sikerül.

– Itt kizárólag saját magadra és a megérzéseidre, sajátos látásmódodra, belső érzékeidre hagyatkozhatsz – szögezte le Balogh Krisztián.

– Azonban hála Istennek, a könyvbemutató és a képeimből rendezett kiállításmegnyitó is szenzációsan sikerült, hihetetlen pozitív energiák áradtak felém olyanoktól is, akik eddig kételkedtek bennem. Ez megerősített abban, hogy jó az út, amin járok.