Nemzetközi orchidea-kiállításon jártunk Ausztriában

Az ausztriai kiállításnak otthont adó 900 éves Ágoston-rendi kolostor kertje is megér egy misét, még úgy is, hogy éppen csak ébredezik. Nagy része bebarangolható, az örökzöldek mellett kedves ismerőseink, a hóvirág, a zsibavirág, a hosszú szárú kankalin, a kökörcsinek, a hunyorok üdvözlik a látogatót. No, de ki tud ellenállni annyi szépségnek, ami már a 2 ezer négyzetméteres kiállítósátor ablakán bekukucskálót is szinte beszippantja?

Különben is, mentegetem a kíváncsiságomat, a legpuccosabb növény is vadvirág valahol. Főleg az orchidea, avagy kosbor, amely még a zalai erdőkben is megtalálható. Egyébként a nyitáskori tolongásra a hétköznapokon nem kell számítani, különben is az araszolva történő bámészkodás inkább csak a kolostorkert orchideákkal feldíszített, egzotikumokat őrző pálmaházára volt jellemző, a körülötte felhúzott fűtött fóliasátorban már enyhült a tülekedés. Valószínűleg pechünk volt és kifogtunk néhány hozzánk hasonló turistacsoportot.

Elárulom, hiába töltöttél el már két órát a virágözön bámulásával, még mindig találsz olyan szépséget, amit addig nem vettél észre. Valószínűleg az emberi agy képtelen feldolgozni az összes információt, ami a tárlat minden négyzetméterén éri a potenciális vásárlót, mert a kiállításon bemutatkozó kertészek fő célja mégiscsak az eladás. A nézelődés során aztán hallgatózás nélkül is kiderült, milyen keveset tudunk erről az érdekes növényről. Egy nagyobb csoport például a mesterségesen színezett kék lepkeorchideát bámulta lélegzetvisszafojtva, bólogatva, hogy az a legszebb, s vették, mint a cukrot. Pedig hát lesírt róla a mesterséges beavatkozás, azt hittem, köztudott, hogy sajátos színűket titkos befecskendezési eljárással Hollandiában állítják elő – a fehér vagy halvány cirmos alanyok felszívják a festéket, és az elvirágzásig megtartják a természetellenes árnyalatukat –, a következő virágok már az eredeti színben nyílnak. A kertészetekben, kereskedelemben kapható kék lepkeorchideák mind festettek.

Egyébként 5-6 éve japán tudósoknak köszönhetően már létezik valódi kék lepkeorchidea is: az Aphroditébe az azúrkék Commelia kék színéért felelős génjét ültették be – a többéves kísérlet eredményeként létrejött új orchideafajta féltve őrzött kincs, csak üvegbúrán keresztül lehet megcsodálni. Egyébként az orchideák felsorolhatatlan színkavalkádot képesek önerőből is produkálni. Nem csoda persze, hiszen az egyik legnépesebb família a növényvilágban, a virágos növények 6-11 százaléka közéjük tartozik, több mint 30 ezer különböző fajtája ismert. A szélsőségesen hideg vagy meleg éghajlatú területek kivételével a természetben szinte mindenütt előfordulnak, s a tudósok szinte még napjainkban is fedeznek fel újabb és újabb fajokat. Kínában és Japánban már az ősidőben is nagyra tartották szépségüket, Konfuciusz az orchideák illatát a barátsághoz hasonlította. A dekoratív virágú növény nem csak a keleti kultúra, hanem a kínai orvoslásnak részévé is vált. Egyébként a világban számos célra felhasználják, még a mi konyhánkban is megtalálható; talán nem mindenki tudja: a vanília-kivonatot az egyik orchideafaj, a Vanilla planifolia tokterméséből állítják elő.

A kereskedelemben kapható cserepes orchideákkal a lakásunkat ékesítjük, sokan megszállottan gyűjtik őket, nevelik, gondozzák; de az a jellemző, hogy elvirágzás után már keveseknek van türelmük kivárni, míg kipihenik magukat és átültetve újra szirmot bontanak. Az otthonokban a lepke-, és a papucsorchideák a népszerűbbek. Gondozásuk nem túl egyszerű, de a megfelelő fényviszonyok és páratartalom biztosításával nem megoldhatatlan.

Fényigényük nagy, de ne tegyük őket a tűző napra, mert megperzselődhetnek a leveleik. Az orchidea legnagyobb ellensége a pangó víz, csak annyit kapjon, hogy ne álljon alatta. Elég hetente egyszer öntözni, ha lehetőségünk van rá, összegyűjtött esővízzel – egyik ismerősöm a szénsavmentes ásványvíz használatával magyarázza, hogy nála teljes erőbedobással virágzanak az orchideák. Huzattal ne kínozzuk őket, de nyáron tarthatjuk a nyitott ablakban. A tápoldatozás javukra válik, de ne vigyük túlzásba, mindig az öntözővizükbe keverjük, nyáron minden 2. locsoláskor, télen ritkábban.