Édes kettes a Páholyban – Beszélgetés Liptai Claudiával

Az Egerszegi Páholy vendégei voltak

Liptai Claudia színésznő, műsorvezető mondta a fentieket a minap, helyet foglalva az Egerszegi Páholy kanapéján a városi hangversenyteremben. Férje, Pataki Ádám mestercukrász társaságában érkezett, hogy vele együtt válaszoljon Buza Beáta kérdéseire.

Liptai Claudia és Pataki Ádám az elmúlt nyáron házasodott össze, kisfiuk, Marci kétéves múlt. Életük további közös pontja a cukrászat, ám a desszertek iránti érdeklődés már Ádám előtt bekopogott Claudia életébe. Azt vallja, üdvös, ha az ember valami gyakorlatias, kétkezi dologhoz is ért, s nem csak a diplomákat halmozza.

Szép dolog, ha valaki befutott sztárként sem rest tanulni, de hozzá kell tenni, Liptai Claudia csak felnőttként barátkozott meg az oktatással. Finoman szólva is vadóc bakfis volt, utált tanulni, kerülte az iskolát, rajztehetsége dacára kicsapták a képzőművészeti gimnáziumból.

– Egyszerű családból származom, imádott édesanyám, akitől a kreativitásomat örököltem, orvosi műszerész volt, apám felszolgáló. Utóbbi nem vetette meg az alkoholt, ez el is vitte a gyerekkoromat… – idézi fel Liptai Claudia. – Amikor kicsit lehiggadtam, estin érettségiztem, majd kijártam Gór Nagy Mária Színitanodáját. Bevallom, nem Csehov vonzott oda, hanem társaságot, barátokat kerestem és találtam. Oda járt Csonka Pici, Miller Zoli, Ullmann Mónika is. Akkoriban rengeteg elutasítás ért, a környezetemnek minden szempontból sok voltam. Talán joggal. A tanodában azonban elfogadtak olyannak, amilyen voltam: nagyszájú, pökhendi, vörös loboncos molett csaj…

Eztán felvételizett a Színművészeti Főiskolára, ahova második nekifutásra be is jutott, pedig 1500 jelentkezőből csak 12-nek nyitottak kaput. Már főiskolásként a Vígszínház tagja lett.

– Harmadéven lefogytam! – jelenti nagy diadallal a súlyával örök harcban álló Claudia. – Ekkor Kerényi Imre, aki korábban mindig elutasító volt velem, hívott a Madáchba. De csak azért se mentem…

Az esten kivetített fotók idézik fel színházi munkáit, köztük a Született gyilkosok színpadi változatát, amiben Kamarás Iván és Kern András is játszott.

– Kamarás Iván agyára egyszer csak fekete lepel hullt, megesik ez a színpadon, s ugrott vagy tíz oldalnyit a szövegben. Igen ám, de közben két embert, köztük engem is, meg kellett volna ölnie… Mi lesz most? Élünk! Jön a mérgezett farbarúgás? Fogta magát, puff-puff, simán lelőtt bennünket. Eldőltem, de még lett volna szövegem. Kern András azonban úgy döntött, hogy nem. Odahajolt hozzám és az arcomba sziszegte: haljál már meg!

Játékfilmben ritkán bukkant fel, de amikor a BBC felkérte Szabó Istvánt, hogy forgasson Budapest történetéről sorozatot, friss végzősként ő is kapott szerepet.

– Egy asszonyt játszottam, akinek a férje elesett a fronton. Többször is nekifutottam, hogy miként ragadjam meg a figurát. Szabó István magához intett, s azt mondta: A film nem olyan, mint a színház. Itt nem csinálni kell valamit, hanem gondolni. És a történet ott lesz az arcodon, a szemedben.

Színházból a tévébe

A kilencvenes években kezdett el tévézni. Az irányváltás véget vetett bimbózó színházi karrierjének.

– Akkoriban az volt a nézet, hogy a „léha” tévézés nem fér össze a „komoly” színházi munkával. Marton László igazgató válaszút elé állított. Nem értettem, miért van erre szükség, hiszen nem játszottam igazán veretes szerepeket, mondhatni IV. váza voltam a takarásban… De ha már dönteni kellett, a tévét választottam. Miért? A pénzért. Az élet rákényszerített, hogy számítson a fizetés, márpedig tetemes különbség volt a tévés és a színházi jövedelem között. Nem bántam meg, kivettem a részem a kereskedelmi tévézés hőskorából, mindent kipróbálhattam. Volt idő, amikor már magam is úgy éreztem, hogy sok belőlem.

Feltűnt egyebek mellett a Szomszédokban, a Csííízben, vezette a Claudia show-t, a Big Brothert, a Mokka című reggeli műsort, a Megasztárt, legutóbb a Sztárban sztár zsűrijében láthattuk.

– Az volt benne a legjobb, hogy engedtek önmagam lenni. Éppen ez, a természetes önazonosság a titka az egésznek. Később hallottam, hogy a kezdőket úgy instruálták, próbáld „clausan”, vagy „tillásan” mondani… Na, őket nem irigyeltem. Erős az improvizatív vénám, gyorsan reagálok, könnyen ragad rám a szöveg, ezeknek a tulajdonságaimnak hasznát vettem. Életem első nagy élő adásán, a Big Brotherben például a kezdéskor derült ki, hogy tönkrement a súgógép. Pedig iszonyatos mennyiségű szöveget kellett eldarálni. Egy pillanatig úgy éreztem, legjobb, ha most szépen kisomfordálok a képből, de aztán megjelentek előttem a szöveggel teli oldalak, amiket a próbákon már olvastam. Az agyam lefényképezte őket.

Mint mondja, a tévézés rutint, magabiztosságot adott, ám az izgalom, a lámpaláz soha nem múlt el. És ez így jó, mert belső izzás nélkül meghal minden.

Pataki Ádámmal a cukrászat révén ismerkedett meg

Pataki Ádám mindeközben úgy néz feleségére, mintha életében először hallaná a történeteket. A testbeszéd mindent elárul összetartozásukról.

A férfi öt éve lépett édesapja nyomdokába a Pataki cukrászda élén, közel harminc embernek ad munkát a vállalkozás. A család még 1973-ban vette meg az aprócska érdi cukrászdát, amelyet azóta kétszer is bővítettek. Ádám pilóta szeretett volna lenni, de túl magas volt hozzá. Kipróbálta a rádiózást, a bár­mixer szakmát (2000-ben országos koktélversenyt nyert), lemezlovasként szerepelt rendezvényeken. Aztán mégis visszatért a családi tradícióhoz, mestercukrásszá képezte magát. Számos desszertjük az ő találmánya, a tökéletességre törekvő, a tojássárgáját is grammokban mérő francia cukrászatot tekinti mércének. Gyakran jár külföldi tanfolyamokra, de az ott látott technológiákat, újításokat a tradicionális magyar receptekbe építi be legszívesebben. Azt vallja, hogy a 21. századi cukrászat is épülhet a hagyományos magyar alapanyagokra: mák, baracklekvár, göbös túró.

Megismerkedésük is a cukrászatnak köszönhető. Claudia kikapcsolódásként kezdett cukrászatot tanulni, s miután egy fagylaltversenyen megismerkedtek, Ádám gyakorlati helyként saját cukrászdájukat ajánlotta fel a tanoncnak.

– Ádám első látásra megnyerő volt, jé, ez a férfi magasabb, mint az autója… – reagál a tőle megszokott stílusban Claudia. – De komolyra fordítva, Ádám olyan társ, akire mindig is vártam. Talpig úriember, oltalmaz, amire él bennem egy ősi igény, és olyasmiket tud, amikre én nem vagyok képes. Ámulva nézem, ahogy desszertet alkot, ahogy vezeti a vállalkozást, ahogy két taktusból felismeri a zeneszámokat, szinte bármilyen stílusból és korból, s hogy lefutotta a félmaratont. Mindketten imádunk utazni, enni és inni is ugyanazt szeretjük. Nem oldódott fel az én sodrásomban, megőrizte az integritását. Mindeddig lángolóan heves, ám gyorsan porrá égő szerelmeim voltak, a nyugodt kiteljesedésből kevés jutott. Vele imádom a hétköznapokat. Kiváló a kapcsolata Panka lányommal, nekem is az ő ikreivel, a közös gyerek pedig korona fölöttünk. Mintaszerű mozaikcsalád vagyunk. És még a barátnőimet is bírja…

– Számomra a jó házasság nem erőpróba, egy férfi is kiteregetheti a mosott ruhát, besegíthet a háztartásba, ha így több idő jut a közös élményekre – kapcsolódik Ádám. – Elbűvölt Clau személyisége, energiája, humora, sokra tartom, hogy igazi családi fészekké varázsolta az otthonunkat. Fontos érték számomra a tisztelet, ezt a gyerekek nevelésében is igyekszünk érvényesíteni.

A kérdésre, hogy segítés örvén szokott-e otthon is sütni, azt feleli: – Azért a munkát nem viszem haza…

Édes kettes címmel közösen írtak könyvet, amelyben Ádám 40 receptet közöl, Claudia pedig 20 ismert barátjával beszélget kedvenc süteményeikről és életükről. Mindemellett Ádám idén jelölést kapott a Playboy magazin Az év férfija címére, alkotói kategóriában.

– Erős a mezőny, már a jelölés is nagy megtiszteltetés – emeli rá tekintetét Claudia. – Ami biztos, nálam ő a befutó…