Kérlek, mesélj, hogy jól nőjek fel! – Szentkúti Márta előadása

Így hallgattuk a zalaegerszegi Waldorf-iskolában Szentkúti Márta Keszthelyen élő és dolgozó meseterapeutát, aki arról győzött meg, hogy meséből sosem lehet túl sok. E sorok írója körbenézve láthatta, pont a körülötte ülő szülők azok, akik az átlagnál jobban értik ezt.

Jól érezhettük magunkat, hiszen az előadó lénye, hangja, jelenléte szinte maga volt a békebeli mesélés.

A jól és jókor elmondott jó mese

A mesemondó, terapeuta úgy tartja, a jól elmondott, jókor elmondott jó mese életre szóló muníció, a valamiképpen mégsem kiegyensúlyozottan növekedő gyermekek, sőt fiatalok és felnőttek számára életmentő lehet. A mese mindig igazat kell, hogy mondjon, és bármennyi megküzdés után is a jó győz.

– A valódi mesék a szellemi világból hoznak hírt a mesehallgatónak, a Földön élő ember a mesehallgatáskor újrateremti kapcsolatát lelki-szellemi lényének hazájával – szögezte le odaadó egerszegi hallgatósága előtt. – Élethelyzeteket mutatnak meg, a mesékben bárki magára ismerhet, ezután problémamegoldási módokat, megküzdési stratégiákat is elsajátíthat. Mesehallgatáskor ősképek hatnak az emberre, ezek jelentik az erőt adó folyamatok elindulását – mondta Szentkúti Márta.

Köztudomású, hogy az emberiség mesekincsét a szakemberek tipologizálják, s nem mindegy, hogy mely életkorban milyen típusú mesét kap útravalóul a gyermek. Noha a 3–7–8 éves kor a klasszikus mesehallgató korszak, már magzati korban is hasznunkra válhat, hiszen az élet érzékelése már ekkor zajlik.

– A gyermek képekben tanul, a teljesség élményére törekszik, szüksége van arra, hogy a világot jónak, szépnek, igaznak élhesse meg, s érezhesse benne a saját erejét, annak növekedését. A pozitív önkép kialakulásához a saját életünkkel kapcsolatos kompetenciaérzés nagyon fontos. Az így megteremtett biztonság segíti a félelemmentes, kreatív koherenciaérzésre épülő tanítási-tanulási folyamatot. Ha nem így megy, később nem fogja érteni mások önállósági törekvéseit, megoldásként-védekezésként pedig félelmet kelt a környezetében.

A szakember a mese és a játék elemzésekor jelezte, a mai iskolában nincs idő a szabad játékra, de épp az iskolai elfoglaltságok miatt otthon sem sikerül a szabadon töltött órák számát növelni. Divatos manapság az érzelmi intelligencia jelentőségét hangsúlyozni, hallottuk. Ezt is fejleszti a mesehallgatás, de csak akkor, ha nem kell utána elemezni a mesét. Szentkúti Márta a szociális kompetenciákra is felhívja a figyelmet, a tettek következményeire, az impulzuskontrollra, nélkülük hiány keletkezik, amit a birtoklási vágy, az irigység tölt ki a problémamegoldás helyett.

A hatásos tanulásról szólva a terapeuta arra figyelmeztetett, akkor épülnek be az ismeretek, ha jól érzi magát a gyerek, ha kíváncsisága fennmarad, nem zárul be a figyelme.

Kristályos és folyékony intelligencia

A Zalaegerszegre települt, alternatív pedagógiai módszereket alkalmazó iskola vendége érdekes tipizálással bővítette ismereteinket: különbséget tett kristályos és folyékony intelligencia között. Előbbi a kemény, szögletes, konkrét tudnivalók elsajátításában vesz részt, utóbbi a mindig változásban lévő világ mesévé alakítható varázslatosságát érzékeli.

– A Waldorf-módszer hangsúlyt fektet arra, hogy a tanulást mozgással, játékkal, rajzolással, festéssel, formázással, zenéléssel kösse össze, s ez üdvözlendő, mert az érzékszervek aktív munkája javítja a tanulást. Jó hír az is, hogy nem kell a gyereket elzárni a rossz, fájdalmas, elszomorító helyzetektől, hiszen ezekre is ad megoldást a megfelelő mese. Hallgatása közben megalkotja a belső képeket, tehát „feldolgoz”. Annyira, amennyire a fejlődő pszichének szüksége van. Az előadás egyik fájóan mellbevágó megállapítása: „képernyős gyerek nem alkot belső képeket”, aggodalmat szül bárkiben, aki kiegyensúlyozottan felnövő új generációban reménykedik. (Ezért pusztít a készen kapott mozgókép, főleg gyermekmegőrző funkcióban, „villanypásztorként” túladagolva.)

A mese támogatja a saját erőforrás felismerését, a tájékozódást, a logikus gondolkodást, a kreativitást, a fantáziát, de a bátorságot, a várakozni tudás képességét, a kitartást, a próbatételek leküzdésének vágyát, az erőfeszítésbe vetett hitet, a megvigasztalódást és még egy sor fontos dolgot. Négy-ötéves korban a varázsmesét javasolja a terapeuta, amin keresztül érzi a gyerek, nincs egyedül, vannak segítői az életben. Kilenc-tízéves korban jöhetnek a megküzdés és a siker életszerű szintjeit bemutató mesék, történetek, majd aztán 12 éves kor után megtörtént események és azok jó tettekkel bizonyító hősei válhatnak a mesélt történetek főszereplőivé.

Hogyan, mikor és milyen mesét meséljünk?

Nem volt olyan hallgató a teák gyümölcsös illatával bensőségessé tett teremben, aki ezek után ne nézett volna magába, vajon szülőként jól csinálja-e, elrontott-e valamit, s ha igen, ki lehet-e még javítani. De az is ott kavargott mindannyiunkban, hogy a saját gyerekkorunkban megkaptuk-e a varázslatot, s ha nem, vajon kijavíthatók vagyunk-e még. Vagy azért csüggedünk, veszítjük el olykor a megelégedettségre való készséget? (E sorok írója utólag is elismeréssel adózik a négygyermekes anyukának, akiről tudja, a ma már harmincévesnél is idősebb fiainak mindig fejből mesélt, ha kellett, előre „tanult”.)

Szóval hogyan is meséljünk?

A történethallgatási „otium”, azaz nyugalmi, meditatív állapot a fejből mesélés hallgatása közben jön létre, szól a szakirodalom. A történethallgatás alternatív tudatállapot, intenzív, fókuszált figyelem. A hallgató nyugodt, éber, fizikailag mozdulatlan, mentálisan aktív. Ilyenkor a jobb és bal agyfélteke működése kiegyensúlyozódik.

Milyen legyen a mese? A nemzetközi Aarne-Thompson– Uther-mesekatalógus mintegy 2400 típust tart számon. Tündérmese, varázsmese, állatmese, legendamese, novellamese, tréfás mese, formulamese, hazugságmese, eredetmese, és a sor még hosszú.

Mikor meséljünk? A tanórák első öt percében történő mesélés jó hangulatba hozza a gyermekeket, sőt, a mese után az ismeretek befogadása is könnyebben megy, hiszen a mese mindkét agyfélteke működését igényli. A Waldorf-iskolában 10 óra körül mesélnek 20 percen át.

A mese varázslat. A varázslás a határok feszegetése. Megtanuljuk, hogy a legnehezebb élethelyzeteinket rejtett erőink mozgósításával oldhatjuk meg.