Immunerősítés csicsókaszezonban

Pedig cseppet sem hasonlítanak egymásra és Jeruzsálemhez sem köthetők – a csicsóka számos kultúrnövényünkkel egyetemben amerikai „gyüttment”, ráadásul az egyiknek a bimbóját esszük meg, a másiknak a gyökerein növesztett gumókat.

Igaz, tudományosan van némi közük egymáshoz – zárvatermők, kétszikűek, fészkes virágzatúak és az őszirózsafélék nagy családjába tartoznak, s a hatóanyagaikat tekintve mindkettő felfegyverkezett inulinnal, így képesek ráncba szedni az elkanászodott emésztőrendszerünket. Csicsókánknak a legközelebbi pereputtya a napraforgó, vele még a nemzetségük is azonos, a viráguk is hasonlít egymásra, csak a csicsókáé kicsike és a természet annyira túlbonyolította a megporzását, hogy szinte csak véletlenül termékenyül meg, de ha kivételesen össze is jön valami, már túl késő, mivel ősszel nyílik, képtelen beérlelni a magját, így azzal nem is szaporítható.

Csókapityókánkat ez nem zavarja, hiszen a gumója annál rámenősebb, ha egyszer egy kert földjébe befészkelte magát, egykönnyen nem lehet onnét kiutálni. Régebben a „szegények krumplijaként” emlegették, pedig a burgonyához csak annyiban hasonlít, hogy az is a földben neveli a gumóját, s azt is csúfolják pityókának. Manapság nem sok köze van a szegényekhez, leginkább előkelő éttermekben, libamájhoz és egyéb különlegességhez kínálják.

A csicsóka, tudományos nevén Helianthus tuberosus értékes gyógynövény. Ezt mindig vegyük figyelembe, ha a konyhában zöldségként használjuk fel. A legfontosabb, hogy fokozatosan szoktassuk hozzá a szervezetünket, először ne együk magunkat degeszre belőle, mert görcsökkel járó erős bélgázképződést okozhat. Később, ha a mértékletes, ám rendszeres csicsókaevéssel kitakarítottuk az emésztőrendszerünket, már főfogásként is felvehetjük az étlapra. Jól járunk vele! Mint zöldség, kiváló táplálék, ami ráadásul jót tesz az immunrendszerünknek, hiszen jelentős a vitaminkészlete, tartalmaz magnéziumot, kalciumot, káliumot, foszfort. A csicsóka igazi kincse azonban az inulin, az összetett szénhidrátvegyület, amely eltér az ebbe a kategóriába tartozó keményítőktől, de nem is cukor, annak ellenére, hogy édes.

Az emberi szervezet enzimjei nem tudnak mit kezdeni vele, ezért az inulin bontatlanul halad át az emésztőrendszeren, csak a vastagbél baktériumflórája kel vele birokra, ám ez jelentős mennyiségű széndioxid-, hidrogén- és metántermelődéssel jár, ami heves bélgázképződést és puffadást okoz. Diabétesz esetén kimondottan előnyös, mivel nem bomlik le, nincs inzulinigénye. Nevezik a cukorbetegek krumplijának is, olyan energiaforrás, amely a vércukorszintet tartós fogyasztás esetén sem emeli, így a kór megelőzésében is segítségünkre lehet. Legnagyobb haszna probiotikus tulajdonságában rejlik, szelektív módon tápanyagul szolgál a hasznos bélbaktériumoknak. A tudományos kutatások eredményei biztatóak, a diabéteszen kívül még számos betegség – szívés érrendszeri bajok, candidiázis – megelőzésében is számíthatunk a csicsókára. Summa summarum, akinek van rá lehetősége, fogadja be kertje csücskébe a csicsókát, így októbertől márciusig frissen szedheti a gyógyerejű zöldséget. Amit aztán tehet nyersen reszelve a salátákba vagy a szendvicsekbe, használhatja a krumplival vegyesen levesbe, pürébe, süthet vele pogácsát, belepréselheti a zöldséglevekbe.

Aki úgy veszi, ne spájzoljon be több kilót, mivel mindig kapható frissen szedett, tárolni viszont körülményes: nedves helyen penészedik, szárazban pedig gyorsan fonnyad.