Szerzetesi fogadalomtételének 75. évfordulójára készül dr. Kovács Lajos P. Bánk atya

Az 1958-ban elhunyt – a kommunista hatalom által meghurcolt – Kováts Ferenc káplánnak ugyanis Bánk atya volt a kézvezetője első miséjén, és élete utolsó perceiben is vele volt.

Mindezek apropóján kérdeztük dr. Kovács Lajos P. Bánk atyát, aki zalai kötődéséről, mint mindig, ezúttal is nagy szeretettel nyilatkozott. Az atya nemcsak Zalaegerszeg és Zalalövő egykori plébánosaként, a zalaegerszegi ferences kolostor korábbi házfőnökeként és a ferences rendtartomány fő elöljárójaként ismert, de számos kötet, elmélkedésgyűjtemény is fűződik a nevéhez. 2006 óta a pesti rendház gyóntatója és hitszónoka. Elektronikus levelében ezúttal is elsőként a zalai hívekhez szólt lapunk közvetítésével:

– Kedveseim! Hálával tele szívvel gondolok arra, hogy amikor kezetekbe veszitek az újságot, velem együtt mondtok hálát Urunknak, hogy hetvenöt évvel ezelőtt édes szüleim Istennek adtak, aki a mai napig megtartott szeretetében és szolgálatában. Mindig szeretettel gondolok a Zalában töltött szolgálatomra, jó volt veletek lenni, sok emlék melegíti szívemet – fogalmazott Bánk atya.

Mint azt lapunknak írta, pap­növendékként alapelve volt, hogy igyekszik a hit igazságait jól megismerni, és amikor küldetést kap a tanításra, az igazságokat hűségesen tanítja katedrán és szószéken egyaránt.

– Könyveimmel mindig az Anyaszentegyház tanítását i­gyek­szem testvéreim felé továbbítani, hogy ők is megtapasztalhassák Urunk végtelen, szerető jóságát. A Van Isten című könyvem első kötete a bizonyító részleteket a Biblia újszövetségi részéből idézi. Az első rész a Megváltó tanúságairól szól, amit a zsidó Biblia nem volt hajlandó befogadni, míg a keresztények teljes bizalommal elfogadtak. Prófétája által szól az Úr című könyvemben, amely a második kötet szerepét tölti be, több az ószövetségi írásokra való hivatkozás, hisz a próféták, a küldöttek a nehéz időkben mindig Isten akaratából szóltak az emberekhez, közvetítve Isten tervét. Bár az egyes részletek az akkori korhoz szóltak, de az egész történelemnek adott üzenetek. Mint Isten felszentelt papja, a mai nehéz időkben úgy érzem, kötelességem szólni híveinkhez, a hátam mögött tudva hetvenöt év történelmét. Az egyes jövendölések, figyelmeztetések után megtalálhatjuk a beteljesülésről szóló beszámolókat is, amik arról biztosítanak, hogy Isten Ura a történelemnek, min­den elnyeri jutalmát vagy büntetését.

Bánk atya úgy fogalmazott: Akiben van istenhit, az ujjongjon minden nap. Akiben nincs, az imádkozzék, hogy az Atyától megkaphassa. Mint írta, „az utolsó ítélet az örök üdvösség boldogságával hirdeti meg a véget nem érő mennyei életet.”

– Tanuljuk meg értékelni a család, a kis Szentháromság csodáját a földi életben, a kiérdemelt családi ünnepeket, az Atya mellett a megtestesült Istenembert, Jézusunkat és Édesanyját, Szűz Máriát.

A fogadalomtétel évfordulójával kapcsolatban Bánk atya arról számolt be lapunknak, hogy szeptember másodikán a budapesti Belvárosi Ferences Templomban a délelőtt 10 órai szentmise keretében Domonkos atyával, rendtársával együtt ünnepel majd.

– Mi a szenvedés? – tette fel a kérdést Bánk atya. – A szervezet jajszava. Vigyázz, va­lami baj van a szervezetedben: igyekezz gyógyítani, hogy ne hatalmasodjék el, és beteg ne legyél. Szerzetesként ezt tettem, ezt teszem és minden leendő testvérnek ezt ajánlom. Miként teszem? Uramat szolgálom, neki éltem és hála neki, még most is neki élek. A szerzetes ugyan meghal a világ számára, de sokszoros örömet kap helyette, ha okosan sáfárkodik a megszerzett tudásával. Ha a szolgálatát örömnek, boldogságnak, szegénységét gazdagságnak, közösségét otthonának, testvéreit rokonának tekinti. Ha nem kacsingat a világ hívságai felé, ha elfogad és engedelmeskedik, ami gyarló voltunk miatt nem könnyű, ha megelégszik avval, ami jár. Gyermekkorom óta hivatásomra készültem, csak erre vágytam, csak ezt cselekedtem. Minden megtanult tantárgy, minden elsajátított tudás csak azt szolgálta: szerzetes, ferences szerzetes lehessek. A jobbik részt választottam, boldog életem van. Szeretem Szent Ferenc atyánk tanításait, szeretem az életformát, amit kijelölt számunkra, ferenceseknek, szeretek „mezítlábasként”, habitusban járni, testvéreim között, segítve eligazodni a dolgokban.

Végül Kováts Ferenc vértanú gencsapáti plébánosról és a közelgő ünnepi eseményről kérdeztük Bánk atyát.

– Nagy boldogság Kováts Ferenc atya októberi ünnepe. Mint klandesztin fehér szerzetes, mint vértanúságot szenvedett paptestvérem megérdemli, hogy méltóképpen emlékezzünk rá. Több alkalommal is próbálkoztam ügyében lépéseket tenni, de most érkezett el a kellő idő, hála a zalaegerszegi Grácián plébános atyának, aki fiatal, agilis ferences testvér. Tanúkra mindig szükség van, hogy példát mutatva serkentsék az embereket a jóra, de a vértanúság fájdalmas, embert próbáló esemény. Az Egyház vértanúit mindig különleges tisztelet veszi körül, méltó ünneplésükkel megvalljuk hitünket, tisztelve az ő állhatatosságukat, különleges képességüket. Példák, akiket követni kell, követni érdemes. Kováts atyáról az életéről szóló könyvben megjelent írásommal szeretnék megemlékezni, mert most elakad a tollam…