Februári hóesésben

Elhúzódó, amolyan szitáló a mostani hóesés, mintha nem volna belőle elég odafönt. És a szél is kezd erőre kapni, ami a fotózás szempontjából azért is rossz, mert leveri a fákról, a bokrokról a havat, a közlekedés körülményeinek rosszabbá válásról nem is beszélve…

Mielőtt ez megtörténne, bár most is szállingózik a hó, bevetem magam az erdőbe, réteken járok, s boldog vagyok, mert a lassú hóesés ezernyi csodát teremtett erdőn és mezőn…

A fák ágain vastag hó pamacsok pihennek, a fenyők majd leszakadnak a súlyuk alatt. Ha lassan is, esett azért jócskán, ahol nincs csapa, a csizmám szárának feléig felér hó dunna. A  bokrok meghajolnak, ívet húznak az ösvény fölé, mintha csak ünnepi díszletek lennének. Amerre járok, csak vadcsapákat látok, kevés ember kirándult még a természetben, nem ehhez való az időjárás.

Aki mégis nekiindul, nem bánja meg, mert felfedezni, gyönyörködni való minden bokor, ág, de még a behavazott szamárkóró is.