Különbségek és azonosságok

A nemzetközi szakértői akadémia közelmúltban lezajlott eisenstadti összejövetele alapján Kiss Ambrus, a fórum egyik magyarországi előadója, a Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója elmondta, e munkaügyi fórum egyre ismertebb nyugati országokban is, legutóbb az osztrákon kívül holland részvétellel zajlottak le a szakmai előadások, európai összehasonlítási lehetőséget kínálva. Erről beszéltünk a főigazgatóval, aki azzal az alapvetéssel kezdte, hogy a munkaügyi szolgáltatásokkal hozzá kell járulni a válságkezeléshez. De mint hozzátette, ebben a kérdésben létezik egy tisztázandó félreértés.

- A támogatások, amelyeket munkahely megőrzésre adnak az államok, csak a válság hatásainak enyhítésére képesek. A válság legfontosabb jelenségének, a piacok szűkülésének a megakadályozására azonban nem. Ez alapvető dolog, és sokan nem értik meg, hogy bármekkora állami támogatás létezik a válság munkaügyi kezelésére, az nem befolyásolja a piacokat, állami támogatással nem szüntethető meg a válság - mondja Kiss Ambrus.

Az állami támogatások szerepét tisztázva közölte, azok szükségesek, de csak a válság hatásainak enyhítésére, a munkaadók és munkavállalók alkalmazkodóképességének a javítására.

- Ennek érdekében a munkaügyi szervezeteket egész Európában alkalmassá tették a válságkezelésre. Szervezési intézkedések, többletforrás bevonás történt, ez utóbbira Magyarországon nem volt lehetőség. Hollandiában tavaly október után már látni lehetett a munkanélküliség növekedését, és pillanatok alatt megerősítették a reagáló szervezetet. Az ő költségvetésük ezt lehetővé tette. A másik intézkedés a foglalkoztatási káros hatások mérséklése, a vállalkozások foglalkoztatási képességének javítása. Ezért az európai országok olyan intézkedéseket tettek, mint ami nálunk is megtörtént, támogatásokat adtak ki. Ezen belül azonban jelentős különbségek vannak. Az osztrák és holland segítségnél tulajdonképpen nagyvonalúbb volt a miénk, mert a foglalkoztatás mértékének csökkentése nélkül juttatott forrásokat. Ez a bérköltségek egy részének átvállalását jelentette. Ausztriában és Hollandiában viszont csak a munkaidő rövidítéshez adtak támogatást. A következő hazai, TÁMOP-os munkaügyi programban is már csak munkaidő rövidítéssel lehet részt venni - részletezte a főigazgató.

A módszerbeli különbségek sorát folytatva elmondta, a nyugati országok rövidebb idejű dotációval dolgoztak, de gyorsan. Összesen három hónapra adtak támogatást, nálunk tizenkét hónapra is lehetőség volt. Közölte, a magyar eljárási rend nem tette volna lehetővé a három havi fordulókat, mert a mi pályázatos modellünkben a támogatásról szóló döntés sem született meg annyi idő alatt. Az osztrák és holland modell gyorsaságát a megigényléses eljárás tette lehetővé.

- Ausztriában a tíz regionális munkaügyi szervezet értékelte a kérelmeket, és tettek javaslatot, amiről a tripartit alapon - az állam, a munka-adók és a munkavállalók - képviselőiből álló igazgatóság döntött, nagyon gyorsan. Nálunk is decentralizálni kellene a döntési rendszert. A hollandok pedig létrehoztak egy intézményrendszert, ami a munkaügyi szervezet, valamint a települési és területi tanácsoknak az együttműködő rendszere, 33 közösség, amelyekben nyolcszáz ember dolgozik, és bírálja el, juttatja célba a munkahely megőrző támogatásokat. Ez is jóval rugalmasabb volt, mint a miénk.

A munkaügyi vezető kijelentette, a jelenlegi válság át fogja írni a gazdasági térképeket, minden vonatkozásban. De azt látni lehet, hogy a legfontosabb telepítő- és versenytényező a tudás lesz.

- Magyarországon azonban kritikus pillanatokban leértékelték a tudást - folytatja Kiss Ambrus. - A szakképzés jelentősége csökkent, például a 1993-as szakképzési törvény megtiltotta, hogy a szakmunkás tanuló az első két évben gyakorlati képzésben vegyen részt. Elképesztő eltévelyedés volt. Szakmunkáshiányhoz, a beiskolázási arányok teljes deformációjához vezetett mindez. De vannak már törekvések a megváltoztatására. A munkaerőpiaci képzés és a felnőttképzés más területein is jelentősen javítani kell a reagáló képességet. Egész Európában szükségesnek tartják, hogy a válságkezelő intézkedéseknek legyen része a vállalaton belüli képzések növelése. A mi új TÁMOP programunk is ezt tartalmazza, mert ebben munkaidő rövidítést csak annál támogatunk anyagi eszközökkel, aki a dolgozóit a héten legalább egy napon képzésben részesíti - említette az európai módszerekkel összehangolt intézkedést.

Nem titkolta, ez utóbbival szemben itthon nagy ellenállás nyilvánult meg, ami szerinte veszélyes, mert ha nem sikerül széles körben képzési programokat indítani munkaviszonyban és azon kívül is, akkor az ország versenyképességének egyik legfontosabb eleme, a munkaerő alkalmazkodó képessége kerül veszélybe.