Licsi, a muskotályos különc

Régebben kompót, vagy kínai tea aromásított változata címkéjén láthattuk a licsi nevet, mainapság nagyobb üzletekben rendszeresen megjelenik ez a minden porcikájában esztétikus küllemű gyümölcs, a licsi.

Mediterrán örökzöld, sok párát, meleget igénylő, több ezer évig is elélő, 10-20 méterre megnövő, fényes levelű terebélyes fa termése, fürtökben lóg rajta. A VIII. században egy kínai császár kedvenc mellékfeleségének volt kedvelt gyümölcse, a déli területekről futár vitte számára a gyorsan romló csemegét.

A gyümölcsöt nem árt megmosni, kicsit leszárítgatni, aztán a külső, rózsaszínes héjat lehántani, már ott is előttünk a márványszerűen fehér, lédús hús, amit úgy fogyasztunk, mint a cseresznyét. Íze savanykás, jellegzetes „licsi" íz, kicsit muskotályos aromájú. A magja is dekoratív, és ha pár napon belül elültetjük, ki is kelhet. A csírázóképesség 5-6 nap száradás után elvész, laza, tápdús talajban 3 hét alatt csírázik ki.

A távol-keleti konyha kedvence, húsokkal tálalják, de édesség, sütemény, fagyi, zselé, kompót, bor és aszalvány is készül belőle, ez utóbbit tea mellé majszolják.

Levelét, virágát, magját , kérgét, gyökerét felhasználja a keleti gyógyászat.