Csernus Imre felnőtt húslevest tálal

A pszichológus magánéleti válsága mindenki számára ismert, felesége elhagyta, elváltak. Sokak talán elégedett és kárörvendő mosollyal konstatálják: Úgy kell neki, más életébe könnyen okoskodott bele. Lehetséges, hogy egy párkapcsolati konfliktusok megoldásáról papoló szakember nem ismeri fel időben a problémát?



A Felnőtt húslevesben Csernus Imre mesél. Mesél megromlott kapcsolatokról és elrontott ételekről. Abból a megállapításból indul ki, hogy a magyarok éppúgy képtelenek élvezni az életet, ahogy az ízeket is, az országban egy borzasztóan pesszimista, elkeserítő hangulat uralkodik. Talán épp emiatt a megkerülhetetlen negatív érzések, fájdalom, sírás mellett rengeteg jókedv és öröm is olvasható a sorok között. Mintha egy beszélgetésbe csöppenénk bele, amiket a szerző folytat barátaival; Pampuryk (Pampi) Péterrel, Csutorás Ferenc egri borásszal, és Ádám Csaba világbajnok ezüstérmes szakáccsal.

A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják azt is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasi meg egy dagadt, elhanyagolt disznó. Ilyen és hasonló nagy igazságokkal érte el az eddig általam - hogy finoman fogalmazzak - erősen fenntartással fogadott Csernus Imre, hogy örökre a szívembe zárjam. A szerző közelebb került hozzám, az olvasóhoz. Megmutatta, hogy a pszichológus is ember, sőt talán neki még keményebben kell megküzdeni a maga démonaival. A könyv jó és ezen az sem változtat, hogy Csernus még mindig csak közepesen ír, sőt ez a civilség áll jól igazán a Felnőtt húslevesnek. Úgy tűnik saját sokkterápiája használt a szakembernek is.