Obsitos almafa: Biokertészet hókuszpókusz nélkül

 A földredöngölt poshadt gyümölcsre vékonyka hóplédet terített az éjszaka, jótékonyan eltakarva a közben odaszokott kárrogó népség elől, akik ugyan hagytak népi faeledelt maguk után, de közben alaposan megdézsmálták az almakészletet. Nem sajnálom tőlük a betevő falatot, de a fának nagyobb szüksége van a táplálékra. A módszert amúgy nem szabadalmaztatnám, a tanult kertészek valószínűleg fel is szisszentek helytelenítésül, hiszen a fa alatt hagyott beteg termés a jövő évre is átviheti a fertőzést. A Batul szerencsére régi, betegségeknek ellenálló fajta, most is, ahogyan érett, csak a felesleget potyogtatta le. Még kukac sincs benne, hála a télen nálam kosztoló és egész évben visszajáró madárseregletnek. Az almafa amúgy sekélyen gyökerező fajta, hajszálgyökereinek túlnyomó része a talaj legfelső rétegében található, ezért gondoltam, hogy gyorsan hozzájut a tápanyaghoz. A fakorongot -a fa koronája alatti terület - nem szabad felásni, a komposztot könnyen hasznosítja, híres biokertészek még azt is javasolják, vessünk a fa alá sarkantyúkát, amely a vértetvek távoltartásában segít. Alkalmazom a módszert, de csak fiatal fáknál.

Az ilyen obsitos fákon, mint az én kedves Batulom, egyéb motoszkálnivaló is akad. Drótkefével átdörgöltem a törzsét, így lehet eltávolítani a meglazult kéreg alatt telelő kártevőket. A kertészsegéd minőségben figyelő puliúr féltékeny ugatással kísérte a műveletet: türhetetlen állapot, gondolta, hogy nem az ő hátát vakargatom. Érdemes átnézni a fakorongokat is, hogy időben észrevegyük a pocokjáratot. Ha találunk, igyekezzünk elűzni a kártevőket, állítólag bevált módszer, ha a járatot betemetjük és a lyukba hajat rakunk. Én kutyaszőrrel próbálkozom és zajkeltéssel: beledugok egy kapanyelet a pocoklyukba és egy másik kapával ütöm a szerszám fém részét. Ezzel ugyan csak azt érem el, hogy odébb üldözöm a rágcsáló famíliát, de ha végképp nem bírok velük, kiparancsolom a kertbe Millit, a kis fekete cicánkat, ő aztán fejben tartja valamennyi pocoklakosztályt és az utolsó porontyig mindennapos látogatójuk marad.

Az almáról a pincében se feledkezzünk el, a beteg, rothadt példányokat dobjuk ki, így elkerülhetjük a nagyobb károkat. A gyümölcsöt ne tároljuk a burgonya közelében, mert az almából áradó etiléngáz idő előtt csírázásnak indítja a burgonyagumókat.