Fotósként kísérte el a Don kanyarhoz a zarándoklókat

- A zarándoklat során készült képekkel tisztelgek az elesettek emléke előtt, akik katonához méltóan, hősiesen harcoltak, még ha értelmetlen volt is a cél, melyért életüket áldozták - vallja az évtizedek óta fotózó Szabó Antal. Ő maga csak nagyon távoli rokonság által érintettje a doni tragédiának, mégis fontosnak tartotta csatlakozni a Varga Imre plébános által szervezett zarándoklathoz, s elkísérni az emlékezőket. Szimbolikus jelentőséget tulajdonít az útnak.

- Minden magyar embernek köze van e tragikus történelmi mementóhoz, úgy éreztem, ott a helyem. Hét keresztet vittünk a kinti katonasírokhoz, emlékhelyekhez, de az utolsót sajnos nem volt módunk elhelyezni. Oroszországban ugyanis még öt évvel ezelőtt  is csak útvonalengedéllyel, szigorú időkorlátok közé szorítva utazhattunk. Az utolsó helyszín sajnos már nem fért bele a hazatérésre kijelölt időpontig.

Szabó Antal a Don mellé is régi, filmes fényképezőgépét vitte, ugyanis a mai napig analóg technikával fotóz.

- Amit meg akarok mutatni, arra ez a technika is képes - indokolja ragaszkodását a pórszombati születésű férfi. - Megszoktam, ráadásul  sajnálnám is lecserélni a régi gépemet. Nem  kell sokat költenem filmre, hiszen már mindenki áttért a digitális technikára, s szívesen nekem adják a fölöslegessé vált tekercseket.

Szabó Antal kőműves - burkoló szakmát tanulta ki, s bár már nyugdíjas, még ma is gyakorta visszahívják dolgozni.

- Megadatott, hogy a munkám révén a világ számos pontjára elvetődtem - folytatja. - Építkeztünk Európa számos országában (Németország, Hollandia, Ausztria), de Mongóliában és Irakban is. Előbbiben textilkombinátot emeltünk, utóbbiban mezőgazdasági iskolakomplexumokat. Sok új technológiát megismertem, de a munka érdekességein túl mindig kíváncsi voltam az adott ország, kultúra sajátosságaira is. S ha már megismertem a helyi szépségeket, szokásokat, embereket, persze, meg akartam örökíteni...

Így kezdődött nálam a fotózás. Mongóliában még egy kis fekete-fehér labort is berendeztünk a konyhában... Egy idő után már el sem tudtam indulni gép nélkül, teljesen hozzám nőtt a kamera. Több mint másfél évtizede vagyok tagja a Zalaegerszegi Fotóklubnak.

Természetfotóval kezdte, majd szakmája hatására témaválasztása eltérült a szakrális építmények (templomok, haranglábak) felé. Az ő felvételeiből nyílt meg az első kiállítás a magyarföldi fatemplomban, a Zala megye ezer éve fotókiállításon féltucat ilyen témájú képpel szerepelt. Sikert aratott több országos fotópályázaton, a sümegi barokk emlékeket témául tűzőn például harmadik helyezést ért el. Legújabb kiállítása január 29-ig látogatható.