Vajon tudja, hogy karácsony van? (videóval, képgalériával)

Kele Márk néhány hónapja még igazi sajtkukac gyerek volt, virgonc, ugribugri, hiperaktív. Egészen szeptember 17-e délelőttjéig. Átlagosnak indult az a nap is az erdélyi Kápolnásfalun élő Kele család számára. Krumplit szedtek a mezőn, a munkát összekötve egy kis családi főzőcskével.

– A lovak a szomszédos kertben voltak. Máig nem tudjuk, miként történt, de Márk egy szemvillanás alatt ott volt. A férjem felpillantva még látta is, hogy a kis kezeit a ló oldalához tapasztja. Az állat felkapta a hátsó lábát, s a bokájával fellökte a gyereket. Igen régen volt eső, valami kemény rögre eshetett, mert mire odaszaladtunk, nem lélegzett, a szeme egy pontra meredt, a szája kezdett ellilulni – idézi fel a nehéz perceket az édesanya, Kele Mária Magdolna. A helyszín a Zala Megyei Kórház gyermekosztályának rehabilitációs részlege. Csak két hete, hogy hazautazott innen az ugyancsak erdélyi Grosu Lacika, őt váltotta fel az agysérülés utáni súlyos tudatzavarral küzdő Márk.

De vissza a szeptemberi eseményekhez. A kisfiút édesapja, Kele Zoltán kezdte újraéleszteni, sikerrel. Jó időbe telt, mire a mezei úton odaért a mentő és bevitte őket előbb Székelyudvarhelyre, aztán Marosvásárhelyre, a kórházba. Ott már 42 fokos láza volt a fiúnak. A családot a legrosszabbra is felkészítették.

– Dühös voltam az orvosra, hogy´ mondhat ilyet egy anyának... – fut végig most is a borzongás Márián. – Aztán utólag beláttam, az lett volna a legszörnyűbb, ha hiteget és mégis megtörténik a tragédia.

Márk sérült agyhártyáját megműtötték, de két nap múlva feldagadt, újra meg kellett nyitni a koponyáját. Stabilizálták az állapotát, ám a fiú továbbra is éber kómában volt. Egyik vásárhelyi orvos tanácsolta a szülőknek, vigyék el a fiút Zalaegerszegre. Sok jót hallott az itteni kórházról.

Márk átkerült Székelyudvarhelyre. Az édesanyja mindvégig vele volt, megtanította elfogadni a pépes ételt, egy hét után már nem kellett csövön táplálni. Elkezdték tornáztatni is, s hazaengedték. Egyik este azonban ismét leállt a légzése, a pulzusát sem tudták tapintani. Szívmasszázzsal hozták vissza. Közben elkészült a magyar nyelvű zárójelentés, s felvették a kapcsolatot az egerszegi kórházzal.

– Mondták, hogy december elején tudják fogadni Márkot, s összehoztak bennünket azzal a mentőszolgálattal, amely Grosu Lacikát hazavitte Erdélybe. Visszaúton ők hoztak minket Egerszegre. Megkaptuk Lacika anyukájának a telefonszámát is, aki ellátott bennünket tanácsokkal. Két hete vagyunk itt, s máris rengeteg javulást látok – bizakodik az anya. – Márk olyan állapotba került, mint egy kisbaba, a fejét sem tudta emelni. Mindent újra kell tanulnia. A gyógytornászok, Enikő, Mariann, Kata, Niki, mind más gyakorlatokat végeznek vele, s mindtől ügyesedik. S nekem is elmagyarázzák, mit miért... Nem győzöm őket dicsérni.

Márk, akárcsak Laci, nem magyar állampolgár, a rehabilitációért napi 14 ezer forintot kell fizetniük. Szinte az egész Székelyföld összefogott: alapítványok, magánemberek adakoztak, így január végéig fedezni tudják a költségeket. A szomszéd faluból valakitől 60 ezer forintot kaptak, s az adakozó még a telefonszámát sem árulta el, nehogy a szülők adósnak érezzék magukat. A család állatokat tart, ha kiscsikó, kisborjú születik, eladják, tejet hordanak a környékbe. A férj minden évben két hónapra mezőgazdasági munkát vállal Németországban. Amikor rájuk szakadt a baj, kérvényezték a magyar állampolgárságot, várják a visszajelzést. Kicsit tanácstalanok a hivatal dolgaiban, miként is volna megoldható, hogy a magyar állam fedezze Márk kezelését.

– Majdcsak jobbra fordul... A férjem azt mondta, ne törődjek semmivel, minden gondolatom a gyerek legyen – lágyul el Mária MagdolnaAki beszélgetésünkkor még nem is sejti, hogy a technika segítségével hamarosan viszontláthatja a hátországot jelentő Zoltánt, no meg a nyolcéves Zolit. A kaposvári „Kötél” Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület, amely a szállítást is grátisz vállalta, péntek  estére ugyanis karácsonyi meglepetéssel készült: internetes videotelefon segítségével virtuális hidat vert Kápolnás és Zalaegerszeg közé.

– Számítógépet, kamerát és mikrofont szereltünk fel az erdélyi otthonban, s az egerszegi kórházba is laptopot és kivetítőt hoztunk, hogy skype-on összehozzuk a családot. Hadd lássák egymást, elvégre karácsony van... – árulja el Bodó László, az egyesület elnöke. S mert a jó pásztorok sem érkeztek üres kézzel annak idején, önkéntes gyűjtésük eredményét is átnyújtották, ünnepi gitármuzsikával aláfestve.  



Kapcsolódó cikkeink: 

A Jézuska hazaviszi Grosu Lacikát!

Lacika rehabilitációra visszatért az egerszegi kórházba (képgalériával)

Haza, haza, apu, anyu: Grosu Lacika hazamegy Erdélybe (fotókkal)

Lovasterápia: Grosu Lacika Laura hátán gyógyul tovább

Ha kell, eladom a vesémet - Lacika édesanyja a tragédiáról

Én vagyok a szemed fénye: Lacikát végre átölelhették Erdélyben élő szülei

Könnyes találkozás: Lacikát meglátogatta a családja Erdélyből (képösszeállítás)

Az első lépések: vajon teljesen felépül Lacika?

A sikeres műtét után új lendületet vett Lacika rehabilitációja

Segélykoncert Grosu Lacikáért

Lacika története: segélykoncert és adományok a 7 és fél éves fiúnak

Egy hónapot töltött éber kómában a hétéves kisfiú