Lombok alatt, erdei ösvényeken

A megyében mintegy 130 ezer hektár területet fed az erdő, de ez mindig változik, bővül a jelentős mértékű önerdősülés következtében - tudhattuk meg a csütörtöki kerekasztal- beszélgetés első hozzászólójától, Jagicza Attilától, a Zala Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának igazgatójától. S azt is, hogy a fafajok közül vezet a tölgyek aránya, és jelentős a bükk mennyisége. Kevésbé örömteljes, hogy komoly arányt képvisel az akác is, amiből az erdészek véleménye szerint nem kellene ennyi. Igaz, gyorsan nő, gyorsan értékesíthető, de ahol ilyen jó lehetőségei vannak tölgynek, bükknek, juharnak, hársnak, ott szakmai szempontból nincs rá szükség. 

A vasi megyehatárnál levő kavicspadokon, vagy a somogyi homokvidék benyúló területein lehet létjogosultsága az akácnak, az erdészek egybehangzó véleménye szerint.

– Az erdőgazdálkodás összességében rendben megy, azonban az erdőgazdálkodóval nem bíró területek aránya még mindig számottevő, 20 százalék alatti a magánerdők körében – adott gyorstájékoztatót az igazgató, kiegészítve azzal is, hogy évente mintegy 800 ezer köbméter fa kitermelésére adnak engedélyt, ezzel szemben egymillió köbméter keletkezik a pótlások és az önerdősülés következtében.

Az említett arányokhoz tudni kell, hogy a megye erdőinek fele a Zalaerdő által művelt állami, a másik fele pedig magánerdő. Utóbbiakkal fordul elő, hogy egy részüknek nincs felelős gazdálkodójuk. Körülbelül 10 ezer hektár magánerdőben nem gazdálkodik senki. E rendezetlenség oka a megyére jellemző osztatlan közös tulajdon, amelynek felszámolásához jelentős állami segítségre, beavatkozásra lenne szükség.

Az átlagember azzal tehet legtöbbet az erdőkért, ha nem csinál gondot, nem okoz kárt. Bodor György, a Zalaerdő Zrt. erdőgazdálkodási osztályvezetője elmondta, sok a gond.

– Sokszor hallani ebben az időszakban a tűzoltóautókat Kanizsa környékén. Sajnos tíz hektár fiatalos erdő már megsemmisült a tüzek miatt. Azonkívül sokan nem tartják be az erdőkben való tartózkodás és közlekedés szabályait, továbbá régi probléma az erdőkbe kihordott szemét. Folyamatosan illegális szemétlerakó helyek keletkeznek – így az osztályvezető.

Ehhez kapcsolódva Bogár István, a Domberdő Egyesület elnöke elmondta, ez morális és kulturális kérdés is, aminek megváltoztatásában fontos szerepe van az oktatásnak. Utóbbiban hangsúlyosabban kellene szerepelnie az erdők szeretetének, a környezet védelmének. Évekkel ezelőtt jó kezdeményezés volt az erdei iskolák szervezése, de mint mondta, anyagiak hiánya miatt halódik ez a jó program.

Néber Szilveszter, a Zala Megyei Vadászkamara titkára, a Zala Megyei Vadászszövetség fővadásza a természet ismeretére, szeretetére neveléshez kapcsolódva igényes, pontos tankönyvek, hozzáértő oktatók szükségességéről is szólt. Mint mondta, alsó tagozatos környezetismeret tankönyvben látta, egy képen levő gulipánt az aláírásban fehér gólyának neveznek, továbbá folyamatosan keverik a sást, a nádat, a gyékényt. A gyerekeket gyakrabban kellene kirándulásra vinni.

– A vadászkamaránál kezdeményeztem gyermekek számára rajzpályázatot, nagyon sikeres volt. Most április elején szemétgyűjtési akciót indítunk, amelyre már ötven diák jelentkezett – említett példákat a természetszeretetre nevelés módszereiből, és felhívta a képzett erdőmérnökök figyelmét, a szakmai munkájukon kívül minden alkalmat megragadva vállaljanak részt az oktatás segítésében.

KÖZJÓLÉT
Az erdők és erdőlátogatók kapcsolatáról, a civil szféra és a szakma konfliktushelyzeteiről szólva Megyer Csaba, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természet-megőrzési osztályvezetője szolgált adalékokkal, mondván:

– Egyre erősödő elvárás az erdők közjóléti funkciójának erősítése, az állandó erdőborítás igénye. Ugyanakkor kevesen tesznek azért, hogy ebben az erdőgazdálkodót segítsék. A hátizsákos turizmus feledésbe merült, az emberek még erdőben is autóval szeretnének eljutni egy-egy látványossághoz, ahelyett, hogy gyalog közelítenék meg céljukat. A kihelyezett táblákat, ismertetőket sok esetben megrongálják.

Az osztályvezető egy jellemző konfliktushelyzetet vázolt, miszerint a természetvédelmi hatóság és az erdészeti igazgatás igyekszik megegyezni, hogyan lehet a NATURA 2000 területek követelményeinek megfelelve gazdálkodni. Ha ez megtörtént, akkor egyik oldalról a gazdálkodó nem ért vele egyet, túlzónak tartva a korlátozásokat, másik oldalról pedig magánszemély vagy társadalmi szervezet levelez azért, hogy ne engedjenek akár csak egyetlen fát is kivágni.

– Ki kell alakulni egy olyan helyzetnek, amely mindkét fél számára elfogadható és kezelhető – így Megyer Csaba. Egyúttal megtudtuk, a zalai erdőknek majdnem negyede, mintegy 30 ezer hektár tartozik a NATURA 2000 területek hálózatába, ahol az EU direktíváinak megfelelően korlátozott mértékben, sok követelményt figyelembe véve szabad csak gazdálkodni. Az erdőgazdálkodók azonban azt is elmondták, hogy a korlátozások okozta veszteségek anyagi kompenzálását is tartalmazzák a szabályok. De sajnos ehhez a pénzhez nehéz hozzájutni, az állami szektor nem is részesedhet belőle.

Ékes Géza erdőgazdálkodó szerint a civil szféra és az erdőgazdálkodók között nem jó a kapcsolat, de akad kivétel is:

– Több alkalommal is kihelyeztünk táblákat a területünkön, hogy magántulajdon, nem szabad ott közlekedni. Autóval, lóval is bemennek. Azonban nem féltjük a területet a szervezetten érkező turistáktól. Nálam minden évben rendeznek kerékpáros terepversenyt, szervezetten. Támogatom ezt a sportot, és elmondhatom, ilyen alkalmakkor egy eldobott papírzsebkendőt sem találok utánuk – említett jó példát. Viszont engedély nélkül száguldozó quadosokra, autós terepversenyzőkre is panaszkodott.

Többen is csatlakoztak ahhoz a véleményéhez, hogy az emberek egy része nem tiszteli a magántulajdont. Többször ellopták tőle a vadvédelmi kerítés drága vezérlőegységét.

A nagykanizsaiak és zalaegerszegiek számára jó hírként közölte Jagicza Attila, hogy a közjóléti feladatok erősítése érdekében a kanizsai Csónakázó- tó környéki erdőkben folyamatos erdőborítást lehetővé tevő erdőgazdálkodási módszert vezetnek be. Hasonló terveket készítenek elő Zalaegerszegen is.

Nagy Lászlótól, a zalaegerszegi erdészet igazgatójától az Alsóerdő sorsáról érdeklődtünk.

– Tudomásul vette az erdész társadalom, hogy egyre nagyobb az igény a közjóléti erdőkre. Ezért vetődött fel az alsóerdei 220 hektáros parkerdő sorsa. Itt az eredeti üzemtervtől eltérően változtatunk a gazdálkodás módszerén, szálaló vágásra térünk át. Ezzel egy hosszabb, 60-70 év alatt megvalósuló erdőfelújítási periódust vezetünk be, így az utak környékén, az erdő leglátogatottabb részein folyamatos marad az erdőborítás – közölte Nagy László.

NAGYVADAK
Az erdők része a vad, s noha a vadkár jóval nagyobb a szántóföldi mezőgazdaságban, az erdei károk sem elhanyagolhatók. Bodor György kimondta, évtizedek óta túltartott nagyvadállomány él a megyében. Kijelentette, a Zalaerdő vezetése már korábban állást foglalt ez ügyben, és megkezdte a nagyvadak számának csökkentését. A jelen levő szakemberek egyetértettek a zalai nagyvadállomány jelentős mértékű csökkentésének szükségességében. Ha fakitermelést látnak, az emberek gyakran jelzik, hogy vágják az erdőt, mi lesz vele? Erre a felvetésre Hopp Tamás, a bánokszentgyörgyi erdészet igazgatója így reagált.

– Nálunk minden hektár erdő évente körülbelül 9 köbmétert növekszik. A 10 ezer hektáros területünkön tehát évente 90 ezer köbméter fa nő.

Szerintem (jegyzet)

Ha ennél nem vágunk le többet, akkor a faanyag szempontjából egyensúlyban tartottuk az erdőinket. Érdekes és jellemző dolog, hogy ahol egy felújított fiatalos van, azt a laikusok nem tekintik erdőnek. Elfelejtik az emberek, hogy a százéves bükkös is háromcentis csemetésből keletkezett, és a fiatal erdő is erdő. Kidől egy fa, messze hallik, nő az erdő, alig hallik. Ezt a szólást Jagicza Attilától, az erdészeti igazgatóság vezetőjétől hallottam az erdészeti szakemberekkel folytatott kerekasztal-beszélgetésen, s oly találó, nem megy ki a fejemből. A nyugtalanító, másokat megrövidítő dolognak gyorsan híre terjed, de a sok éven át tartó, mindennapos munka eredményét hajlamosak észre sem venni az emberek. Már csak ilyenek vagyunk. Mentségünkre legyen mondva, évtizedekig tart, míg egy erdő felnövekszik, s mire észrevennénk, már észre sem tudjuk venni.




ERDŐVÉDŐ - olvassa el dossziénk cikkeit! KLIKK IDE!


Várjuk olvasóink erdőkkel kapcsolatos észrevételeit, témajavaslatait.
ÍRJON NEKÜNK!