Rézkalapálás, mint generációs örökség

Az első sikert egy idén kiírt pályázaton aratta, amit a Magyar Kézművesség Alapítvány egyházművészeti és ősi technikával készített alkotások témakörében írt ki.
   
- Mindkettőre lehetett nevezni, összesen 3 alkotással - így Horváth Valér. - Két tálat készítettem, vallási szimbolikákkal illetve juharlevelekkel, valamint egy ezüst tarsolyt. Mindhármat beválogatták a pályázat kiállítási darabjai közé, így az egyik Pécsre került, a másik Budapesten a Vajdahunyad-várban látható, zömmel profi művészek, díjakkal elismert alkotók munkái körében. 

Az így kapott bemutatkozási lehetőség, az oklevél elismerés nagyban erősítette benne azt az bíztatást, amit mindig is kapott nagybátyjától a Csongrád megyei Kiszomboron élő Szabó Antaltól, akitől a mesterséget tanulni kezdte.
   
- Sohase készültem művészpályára, Öcsibácsi tehetségét viszont mindig csodáltam - folytatta a fiatalember. - Ő messze lakik tőlünk, de munkái itt a lakásunkban állandóan szem előtt vannak. A látványuk egyszer csak arra inspirált, hogy én is megpróbáljam a rézkalapálást...

   
Gyorsan bontakozó tehetségének lenyomatai a mesterének munkáival együtt  immár ott látható azon a kettős tárlaton, amely a napokban nyílt a keszthelyi Balaton Színház Simándy termében. A szeptember 26-ig tartó kiállítás 130 darabja közt mintegy 40 a fiatalemberé.
   
Szabó Antal sem ötvösnek tanult, lakatos szakmája művelését emelte a művészet szintjére. Segítői természetesen neki is voltak ebben: említette egykori rajztanára, Soproni Horváth József, s a hódmezővásárhelyi szakköri közösséget irányító Hézső Ferenc nevét valamint az alkotótáborokban megismert társakat. Elismeréseinek egyike a Békés megyei önkormányzattól 1997-ben megkapott Alkotói-díj.

   
- Örülök, hogy Valér hordozza ezt a készséget, megvan hozzá a szorgalma, érzéke, tehetsége, türelme, amire ehhez mind, mind szükség van - mondta nagybácsi. - Átadtam már neki a staféta kalapácsot.
   
- Ezzel együtt egy magas mérce is áll előttem, annak eléréséhez rengeteg a tanulni valóm - reagált Valér a nemrég kapott jelképes ajándékra. - Amíg a keszthelyi kiállítás tart, Öcsibácsi itt tartózkodik nálunk, ezt az időt igyekszem jól kihasználni a tőle való tanulásra. Számomra hobbi az alkotás, örömöm telik benne. Minőségre törekszem, hogy másoknak is örömet tudjak szerezni. Egyébként mindig ilyen szándékkal dolgozom, ez adja a munkához a kedvet, ami olykor még fáradtságot is képes elűzni.