Fischer Judit: Csak semmi komolyság

Édesapja Fischer György szobrászművész, édesanyja Németh Klára festőművész. Ilyen felmenőkkel nem kellett sokat törnie a fejét a pályaválasztáson.

- Nem is akart soha mozdonyvezető vagy hajóskapitány lenni? - tudakoljuk a Budapesten élő Fischer Judittól, aki a tárlatnyitóra persze hazalátogatott.

- Csak arra emlékszem, hogy egy darabig bohócnak készültem... - nevet sejtelmesen, mintha arra gondolna, tán ma sem áll olyan távol a gyerekkori elhatározástól. - De tényleg korán eldőlt a dolog, gyakorlatilag már az oviban. Nem volt ebben sok tudatosság, szerettem rajzolni, erre vitt az élet.

A Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett, diplomamunkája szerepelt a Kogart Galéria best of tárlatán. Elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat is, ami idén járt le.

Fischer Judit látásmódja nyelvet ölt a konvenciókra. Nem hajlik az elvárások felé, autonóm vizuális közegben él. Eszköze az akvarell, a technikát édesanyjától tanulta, aki szintén jeles művelője e festésmódnak. Igaz, egészen más utakat járnak. Judit ugyanis avval képeszti el közönségét, hogy a leghétköznapibb, legbanálisabb tárgyakat tekinti témának. Nem véletlenül adta tavalyi, Stúdió Galéria-beli tárlatának a Kisbetűs élet címet. Gyufaszál, cérnaspulni, körömkefe, egy szem negró, piros-kék ceruza, szemétlapát, ezek az ő modelljei . Amikor például egy csereprogram keretében Buenos Airesben időzött, ugyancsak nem az azúrkék tenger kívánkozott az ecsetjére, hanem például egy érdekes alakú fogkefe. Szerinte úgy nézett ki, mint egy húsevő növény.

- Az a fontos, hogy egyszerű legyen és apró. Nekem ez jó, nekem ez tetszik. Csak semmi komoly festészet ! - borzong meg. - Pusztán egy tárgy, amihez sokunknak köze lehet, s amihez emlékek, érzelmek köthetők. Pár ecsetvonással felvitt semmiség, amiről mégis sok minden eszébe juthat az embernek.

Meséli, egyik legnagyobb hatású képén zacskós italport örökített meg, amit a gyerekek a tenyerükbe öntve nyalogatnak fel előszeretettel. A nézők megállnak a kép előtt, és hirtelen elfeledett ízek, szagok, hangulatok bukkannak elő a semmiből. Összenéznek: te is szeretted? S máris történt valami, hatott a kép, holott csak pár színes folt szerénykedik a papíron.

Apropó papír. Nem elég, hogy a felület legnagyobb részét üresen hagyja, s absztrakt módon a semmiben lebegteti a főszereplőt, mindezt leggyakrabban valami ősidőkből itt maradt, perforált szélű nyomtatópapíron műveli.

- Az utcán kidobva találtam egy jókora köteget ebből a papírból, még 2002-ben. Fölszedtem, máig kitart.

- De hát hadrendben kínálják magukat a spéci akvarellpapírok, miért nem arra fest?

- Nem szeretem, nagyon beszívja a festéket, súlyos lesz tőle a felület. A nyomtatópapíron viszont megáll a vízfesték, szinte úszik. De most rábukkantam egy olyan akvarellpapírra, ami nem túl rücskös, s szépen el lehet rajta bíbelődni. Ígéretes...

Sejtem már, hogy festéket sem a méregdrága, márkás termékek közül választ...

- Valóban, nálam az vált be legjobban, amit az iskolások használnak. A kedvenc ecsetem is pár száz forintos, nincs ennek jelentősége.

Nemrég tért haza Párizsból, ahol a Budapest Galéria műteremcsere programja keretében tölthetett két hónapot. Mászkált, járta a múzeumokat, szemlélte az életet. Rácsodálkozott, létezik bolt, ami rozsdás kulcsok árusítására specializálódott. Ez is Párizs.

Két éve teremőrként dolgozik a Trafó Galériában. Szociografikus témájú fotókiállítások, videobemutatók fölött őrködik, tanulságos élményeket gyűjtve. A Tűzraktér multikulturális központban kapott műtermet többedmagával, s hamarosan Pécsett állítanak ki a tűzrakteres lányok .

E napokban pedig Bécsben, a Secession épületében láthatók munkái, egy átfogó közép- és kelet-európai csoportos kiállítás keretében. Egyebek közt a Mécs Miklóssal közös művek is, amelyek a SZAF, vagyis a szájjal és aggyal festők világszövetsége égisze alatt születtek.

- Éppen Klimt Beethoven-frízének előterében állították ki a munkáimat, aki tehát azt a művet látni akarja, kénytelen az enyéimmel is szembesülni... - utal derűsen az előkelő szomszédságra, mely sorozatot az utolsó Beethoven-szimfónia festészeti leképezésének szánta Gustav Klimt (1862-1918), a szecesszió jeles osztrák mestere.

Legújabb elhatározása: felvételizett az iparművészeti főiskola mesterképzésére, média design szakra.

- Hogy ez pontosan mit takar, még magam sem tudom, de ősszel kiderül.

A Szalon díja meglepetésként érte, kicsit sem számított rá. Örül persze, de nagyon reméli, hogy ettől még nem látszik komoly művésznek...




- Az első Zalaegerszegi Szalonra összesen 69 alkotást nyújtottak be a megyeszékhelyi alkotók. A tárlat augusztus 18-ig várja az érdeklődőket a hangversenyteremben   
-  A Szalon díján túl egy különdíj is gazdára talált, amit Frimmel Gyula grafikusművész érdemelt ki.   A műveket szakértő zsűri bírálta el, tagjai Wehner Tibor művészettörténész, Pinczehelyi Sándor festőművész és Péntek Imre művészeti szakíró voltak   
- A tárlat létrejöttét a megyeszékhely önkormányzata, a Millecentenáriumi Közalapítvány és a Vitrin Képzőművészeti Egyesület támogatta