Tragédia: Csak az egyik horgászt sikerült kimenteni a bányatóból

A tragikus eset a muraszemenyei Nagy-kavicsbányatónál történt, vasárnap este hét óra tájban. A két horgász valószínűleg egy nagyobb méretű halat akasztott meg, s amikor azt a csónakjukba akarták emelni, borulhattak a vízbe. Legalábbis ezt feltételezik azok a tapasztalt társaik, akikkel szót váltottunk.

– Csak a véletlennek köszönhető, hogy még kint voltam a bunginál – magyarázza Kovács Pál, a DKB Muraszemenye Horgászegyesület tagja. – Arra figyeltünk fel, hogy a túlparton valaki németül kiabál. Azt hittük, osztrákok, ők ilyen vehemensek.

Kovács Pál azonnal rohanni kezdett a kiabáló osztrákok felé, ám ehhez meg kellett kerülnie a tavat. Egy másik osztrák, a vele azonos oldalon tartózkodó grazi Gerald Hofstatter pedig rögtön vízre tette a saját csónakját, s azzal indult neki a tónak.

A fiatalember nyilatkozatra ugyan nem vállalkozik, de az összegyűlt hallgatóság előtt beszámol a történetekről. Eszerint amire odaért a tragédia helyszínére, már csak az egyik horgászt látta, ő is a víz felszínén feküdt, szinte mozdulatlan állapotban.

Nem próbálta behúzni a csónakba, inkább a magatehetetlen férfi karját a csónak oldalához szorította. Végül együttes erővel a partra húzták a férfit. Ezzel az életét mentették meg a magyar horgásznak.

– Talán 10–12 percet lehetett a hideg vízben, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy teljesen kész legyen – folytatja Kovács Pál. – Levetkőztettük, átdörzsöltük a testét, de ez sem segített rajta sokat. Valószínűleg sokkot kapott, mert eleinte nem tudott megszólalni sem, utána pedig összefüggéstelenül beszélt, csak az ujjaival mutatta, hogy ketten voltak. A másikat azonban már nem láttuk.

 A csónak felborulását észlelő osztrákok Bad Radkersburgból érkeztek, és egy sátorban töltötték az éjszakát. Nyilatkozni ők sem akarnak – nevüket sem árulják el –, ám egyikük büszkén mondja, hogy ők mentették ki a magyar horgászt a vízből.

Lélekjelenlétüket mutatja, hogy a baj észlelésekor a közelben parkoló autóik elejét a tó felé fordították, s a reflektoraikkal világították meg a vízbe esett magyar horgászokat. Ezzel Gerald Hofstetternek is segítséget nyújtottak ahhoz, hogy tudja, merrefelé kell keresnie a tóban fuldoklókat. A grazi fiatalember végül így talált rá az egyik horgászra.

Azt, hogy a másik férfi mikor merült el, senki sem tudta megmondani. Az osztrákok szerint egy ideig őt is lehetett látni, aztán hirtelen eltűnt a szemük elől.

A vízből kimentett horgászt a mentők a nagykanizsai kórházba szállították, ahonnan az ellátását követően hétfőn hazatérhetett letenyei otthonába. Feleségével telefonon sikerült beszélnünk, de csak annyit mondott érdeklődésünkre, hogy mindkettejüket nagyon megviselték a történtek.

A muraszemenyei tóban hétfőn a nagykanizsai tűzoltók órákon át keresték a szerencsétlenül járt – információink szerint 35 év körüli, többgyermekes becsehelyi – férfit.

A kutatáshoz szonárt, azaz halradart is bevetetettek. A műszer többször is jelzett, ám a lemerülő búvárok sokáig hiába próbálkoztak.

– A kollégáim már tegnap este megkezdték a keresést, ám a sötét és a köd miatt akkor szinte semmit sem lehetett látni – mondta röviden déli 12 óra tájban Tomasics János főtörzszászlós, kárhelyparancsnok. – Ma reggel kilenc óra körül értünk vissza a helyszínre, azóta folyamatosan dolgozunk. Egy csónakból hajónavigációs rendszerrel tapogatjuk végig a medret, valamint két búvár képesítésű tűzoltónk is a vízben van. Annak ellenére, hogy a szemtanúk elmondása alapján viszonylag jól behatárolható a beleset pontos helyszíne, nagy területet kell átvizsgálni, a viszonyok pedig nem a legkedvezőbbek, a látótávolság a vízben 20–30 centiméter, a meder rendkívül iszapos. Elég egy rossz mozdulat, s teljesen felkavarodik minden.

A búvárok munkáját hátráltatta a hat fokos vízhőmérséklet is. A felszerelésük elvileg vízhatlan, ám az egyik öltözékbe egy repedés miatt folyamatosan szivárog a nedvesség, a vízben dolgozóknak ezért időnként pihenőt kell tartaniuk. A csónakot kora délután sikerült megtalálniuk, s a partra vontatniuk, majd két órával később a holttestre is rábukkantak.

– Ahol a szonár bejelzett, ott folytattuk a kutatást – tájékoztatta lapunkat már Nagykanizsára visszaérve Tomasics János. – A parttól körülbelül 30 méterre feküdt a tó alján, négy méter mélységben. A testet a búváraink hozták a felszínre.

– Egyértelműen fulladás miatt következett be a halál – mondta a holttestet megvizsgáló dr. Bussay László muraszemenyei háziorvos, aki azt is hozzátette, miután rendkívüli halálesetről van szó, a törvényszéki boncolást is el kell végezni.

A bányatavakról a muraszemenyei vizek feletti horgászati jogot mintegy ötven éven át birtokló lovászi Bányász Horgászegyesület elnökét, Pálla Miklóst kérdezzük. Véleménye szerint a tavak önmagukban is veszély forrását jelentik, de a muraszemenyei vizeknél azt is figyelembe kell venni, hogy a Mura árterületén helyezkednek el.

– Ezeket a tavakat az áradások folyamatosan alakítják – magyarázza. – Hol beleviszik a hordalékot, hol kimossák belőle. Emiatt kavicságyak, zátonyok épülnek a mederbe, de még ennél is nagyobb veszélyt jelentenek a víz alatti fatörzsek, amelyekből szintén sok van a tavakban. A meder egyenetlen, rengeteg bennük a gödör, ezt a termelési technológia is előidézte. Minden attól függ, hogy milyen módszerrel szedték ki a kavicsot. Vannak olyan gépek, amelyek egyenletes mederfelszínt hagytak maguk után, ám az úgynevezett dobókosaras módszer miatt rengeteg a mélyedés a muraszemenyei tavakban.

Pálla Miklós szerint a meder egyenetlensége és a hirtelen vízmélység miatt tilos a fürdés a tavakban, de a csónakból való horgászás sem megengedett. Ez utóbbit illetően nem egyértelműek az információink, úgy tudjuk, a tulajdonos, a Dráva-Kavics és Beton Kft. a horgászati jog átszállását követően sem adott engedélyt a csónak vízre tételére, a horgászok viszont többen is állítják, csak december elseje után nem lehet csónakot tartani a vízen.

A kérdés tisztázása végett kerestük a Pécsett tartózkodó tulajdonost is, ám nem sikerült elérnünk. 

Szerző: Gyuricza Ferenc

Hírfolyam a történtekről hétfőn:

12:30
Noha december 1-től már tilos csónakkal a vízre menni, két horgász mégis pecázni indult vasárnap a muraszemenyei Nagy-tóra. Nem tudni miért, de este 7 óra körül felborult a csónakjuk a tavon, s mindketten beleestek az állóvízbe.

Egyiküket osztrákok mentették ki, szinte az utolsó pillanatban: a férfi kiabálására lettek figyelmesek, s az autó reflektorával világítottak a hang irányába, míg végül motoros csónakkal húzták ki az alélt horgászt a szárazföldre.
Társa nem volt ilyen szerencsés, a balesetet követően elmerült a tóban. A férfi testét jelenleg is keresik a búvárok,  halradarral.

Az elmerült csónakot hétfő délelőtt megtalálták a nagykanizsai tűzoltók.

A kimentett horgászt a Kanizsai Dorottya Kórházba szállították, s miután oxigént kapott, hétfőn haza is engedték.

A muraszemenyei Nagy-tó hőmérséklete 6 Celsius fokos, s mivel bányatóról van szó, mélysége változó, de elérheti az 5 métert is.

A vízben – nappal – mindössze 20-30 centiméteres a látótávolság.


14:15
A búvárok még mindig keresik a muraszemenyei Nagy-tóba beleesett horgász testét. Ketten dolgoznak, nehéz körülmények között, ráadásul egyiküknek szüneteket kell tartani, hiszen a védőfelszerelése nem szigetel tökéletesen.
Kollégánk, Gyuricza Ferenc több pecással is beszélt Muraszemenyén. Mint megtudtuk, a vasárnap este kimentett horgászt egy Grazban élő férfi húzta ki a tóból, a szárazföldön még két osztrák és több magyar is segített a szerencsétlenül járt embernek. Levetették a vizes ruháját és a testét dörzsölték. Megállapításuk szerint a horgász 10-12 percet tölthetett a vízben.

Úgy tudjuk, hogy mindkét horgász becsehelyi: a kimentett férfi kereskedőként dolgozik a településen, míg a Nagy-tóban elmerült férfi pénzváltót működtet Letenyén és egy éve horgászik a környéken.

16:20
Nem sokkal négy óra után kapuk a hírt, hogy megtalálták a szerencsétlenül járt horgász holttestét. A búvárok mintegy 30 méterre a parttól, a tó fenekén, négy méter mélyen találták meg a holttestet.

18:15
A korábbi információkkal ellentétben csak az elhunyt horgász volt becsehelyi, míg társa – bár  ő is a faluban élt korábban – már jó ideje Letenyén lakott. Úgy tudjuk, a tragikus sorsú 35 éves horgász több gyermeket hagyott árván, a legkisebb még egyéves sincs.

Információ: ZH - Gyuricza Ferenc, Szalabán Attila