Válság a tejtermelésben - A jövőképet vették el tőlük

Tejértékesítés, önköltség alatt

- 2007 végén még átlagosan 100 forintot adtak a felvásárlók a nyers tej literjéért, ami tavaly 70 forint körülire csökkent, ám ma már ritka az a termelő, aki ezt a szintet el tudja érni - kezdi a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal mezőgazdasági felügyelője, Palkóné Hosszú Katalin. - Jelenleg a gazdák többsége jóval az önköltség alatt, 50-61 forint közt tudja értékesíteni a tejet.

Mert a költségek persze az árakhoz képest fordítottan arányosan változtak. A 2007-es 75 forintról a következő évben átlagosan 85-re, idén pedig 89-re emelkedtek. Ezzel együtt pedig csökkent a zalai állatállomány s a tejtermelő tehenészetek száma is: míg tavaly 17 termelő 5500 tehenét tartották nyilván, egy évvel később már csak 14 gazdálkodó 5100 állatával kellett számolni a statisztikákban. 


A '90-es évek közepén egy liter gázolaj ára megegyezett a nyerstej literenkénti felvásárlási árával

A zalaszentgyörgyi Zalarét Kft. 160-165 tehén napi kétszeri fejésével 1,5-1,6 millió liter nyerstejet produkál évente. A megtermelt mennyiséget 1997 óta teljes egészében a cég dolgozza fel, majd értékesíti késztermékként. Az ehhez szükséges fejlesztéseket önerőből és banki hitelből valósították meg, ami a mai napig komoly terhet jelent a vállalkozás számára. S mint Konrád Péter, a cég egyik ügyvezetője fogalmaz, telepük ezen túl ugyan növénytermesztéssel is foglalkozik, a több lábon állás azonban csak további nehézségeket eredményez, ugyanis manapság sem a növénytermesztés, sem az állattartás, sem a tejtermelés nem tartozik a kifizetődő ágazatok közé.


A Zalarét Kft.-nél is érzik a kereslet csökkenését. Horváth Jánosné  friss túrót csomagol a cég zalaszentgyörgyi  feldolgozójában
Fotó: Katona Tibor

- Sajnos az elmúlt időszakban az ár-érték arány igencsak eltolódott - szögezi le az ügyvezető -, hiszen míg pár éve egy naponta 20-22 liter tejet adó tehén önköltségen termelt, addig a mai felvásárlási árak mellett a tejtermelés gazdaságossága megkérdőjelezhető.
A '90-es évek közepén, hoz példát a szakember, egy liter gázolaj ára megegyezett a nyerstej literenkénti felvásárlási árával... 

- Feldolgozónk a több mint 80 forintos önköltségen előállított nyerstejjel kezd el dolgozni, tehát azokhoz az üzemekhez képest, amelyek vásárolják az alapanyagot, legalább 20 forintos hátránnyal indulunk - fogalmaz Konrád Péter. - Ebből adódóan a minimális haszonnal vagy önköltségen előállított termékek, mint például a literes, félliteres zacskós tejek piacán teret nem nagyon nyerhetünk, így azonban a kiskereskedelmi szegmensben nehezen jutunk szóhoz.


Tévhit, hogy a külföldi tejtermékek rosszak lennének

A cég termelésének 85 százalékát éppen ezért a nagyobb kiszerelésű termékek  teljes tej, túró, tejföl, joghurt és tejkultúra  teszik ki. Ezeket önköltségen vagy minimális haszonnal értékesítik. Saját üzletük mellett számos nagykereskedőnek is szállítanak az ország több pontjára, egyik legnagyobb megrendelőjük a zalaegerszegi iskolai és óvodai konyhák üzemeltetője.
 
-Jelenleg kizárólag alapvető tejtermékeket készítünk. Pár éve gyártottunk ugyan trappistát is, de a külföldi, igen olcsó termékekkel nem tudtuk felvenni a harcot, hiszen ezen sajtok bruttó fogyasztói ára alacsonyabb volt, mint a mi nettó előállítási költségünk.

A válságos időszak persze ezen piacra is rányomta bélyegét, a nagy többség az alapvető tejtermékekből is a legolcsóbbat keresi, ezek pedig az esetek többségében nem hazánkból származnak.

- Tévhit, hogy a külföldi tejtemékek rosszak lennének - magyarázza Konrád Péter. - Egyszerűen a gyártás után, köszönhetően az alacsonyabb előállítási költségeknek s a jobb támogatási rendszernek, sokkal jobb árpozícióból indulnak.


Várhatnak-e bármilyen jövőt a tejtermelők és feldolgozók?

Apropó támogatás. A termelőknek a nyerstej feldolgozása esetén tejkilónként 8 forint körüli kvótatámogatás jár, ám ha ezt levonjuk az önköltségből, még mindig veszteséges a termelés. Persze vannak pályázati lehetőségek, ám a beruházást előre kell finanszírozni, támogató bank s önerő híján pedig ez lehetetlen.

- A magyar tejpiacon kialakult feszültségek csökkentése érdekében hazánk a tejkvóta alapú támogatás emelését kezdeményezte Brüsszelben, ám az Európai Bizottság ezt elutasította. Pár forintos emelés azonban egyébként sem sokat segítene a helyzeten, ennél sokkal drasztikusabb beavatkozásra lenne szükség az ágazatban - tartja Konrád Péter. - S hogy mit várhatnak a magyar tejtermelők és feldolgozók a jövőtől? - kérdez vissza. - Talán helyesebb lenne úgy kérdezni: várhatnak-e egyáltalán bármilyen jövőt...


A vásárlók többsége már nem hű a márkához
  
- A vevők rendkívül árérzékenyek, egyértelműen az olcsóbb, jellemzően külföldről származó tejtermékeket, mostanában ezen belül is leginkább a tartós tejeket keresik - erősíti meg a fent elhangzottakat Lévai Ferenc, a megyeszékhelyi Csipke ABC üzletvezetője, hozzátéve: az áfaváltozás ugyan a tejtermékek piacán is hozott egy kisebb áremelést, s némi drágítással a beszállítók is próbálkoztak, ám a forgalom drasztikus visszaesése láttán kénytelenek voltak leszállítani áraikat.

A vásárlók többsége már nem hű a márkákhoz, a nem alapvető élelmiszerekből - sajtból, joghurtból - pedig kevesebbet vásárol, tudjuk meg a Tesco szóvivőjétől, Hackl Mónikától, aki az akciók mozgósító erejére hívja fel figyelmünket, majd megjegyezi: áruházaik polcain a magyar tejtemékek aránya magasabb mint más termékkategóriában, ám az olcsóbb nem feltétlenül külföldi. A legjellemzőbb a szlovákiai és a lengyelországi import.

Összeurópai sztrájkot hirdettek a napokban a nyomott felvásárlási árak miatt az uniós tagországokbeli termelők, akik szerint az árak az Európai Biztottság hibás döntése miatt zuhannak, hiszen a túltermelés a tejkvóták felemelése miatt következett be, amit a válság okozta keresletcsökkenés csak tovább fokoz. Gráf József agrárminiszter ígérete szerint azonban január elsejére várhatóan uniós támogatás nélkül is sikerül elérni, hogy az árakon ne legyen vesztesége a hazai termelőknek.