Lada, akit soha nem hívtak Józsinak

- Soha nem hívtak Józsinak, már kisgyerekkorom óta Lada vagyok -  mondta Ladola József. -  Előbb kaptam ezt az ejtéskönnyítésen átesett becenevet, mint ahogy a orosz csodamasinát Zsiguliról, Ladára keresztelték.

A gellénházai származású, Ladola Józsefet a nagymamája papnak szánta, aztán az általános iskolában Ladát már sokkal inkább az állatorvosi hivatás érdekelte. Ezt a tervét ráadásul komolyan gondolta, hisz a nyári szünetben a pécsi állatkertben bivalyokat gondozott. Nagykanizsára költözve a Batthyány Lajos Gimnáziumban kötött először mélyebb barátságot a zenéléssel, bár karierrje elég döcögösen indult.

- Az iskolai bulikon a tánc helyett inkább a technika érdekelt  - folytatta Lada.  - Ott sürögtem-forogtam a lemezjátszó körül, de munkát sokáig nem kaptam. Az első sikerélményem az volt, amikor becsavarhattam egy izzót a helyére. Utána a bálon mindenkinek elmondtam, milyen nagyszerűen világít, és az én kezem munkáját dicsérte. Imádtam az 1980-as évek zenéjét, ezért otthon magnószalagon gyűjtöttem az akkor divatos slágereket. Persze titkon arra vágytam, hogy egyedül hagyjanak a lemezlovasoknak fenntartott pultnál. Nem sokkal később ez is megtörtént. Elővigyázatosságból még azt is a számba rágták, hogy ha az egyik szám véget ért indítsam el a másikat, és a mikrofont véletlenül se használjam.

Lada természetesen nem fogadott szót, és jól tette, ugyanis olyan kiváló hangulatot teremtett, hogy már a közönség követelte a sláger diszkót.

A rádiós hozzáfűzte: érettségi után kohómérnöknek és autószerelőnek is készült, ám mivel az egyik szeme rossz, az egészségügyi vizsgálaton hamar lebeszélték a terveiről.

Aztán azért, hogy ellógja a katonaságot informatikát tanult, de végül mégis bevonult.

- Amikor besoroztak, azt kértem, hogy a kevés munkával járó disznópásztor részlegre irányítsanak  - mesélt tovább Lada. - Mire katona lettem megszűnt az ól a laktanyában, így ehelyett híradós kiképzést kaptam, majd a sors úgy hozta, hogy írnok lettem. Ott is pörgettem a lemezeket, és akkoriban nagyon sokat jártattam a számat, amire a rendezvényszervezők felfigyeltek. Egyik pillanatról a másikra ott álltam a színpadon és egy divatbemutatón konferáltam. Később szinte mindent bevállaltam az utcai harcoktól a falunapokig zene nélkül csak folyamatosan járt a szám.

Lada 1997-ben a Zalai Hírlapban megpillantott egy hirdetést, ahol egy új zalaegerszegi rádió műsorvezetőt keresett, s csupán kíváncsiságból jelentkezett.

- Felvettek és ottragattam -  így Lada.  Akkor főleg egymástól tanultuk a mesterséget. Imádtam dumálni, de szükségét éreztem, hogy még többet tudjak a szakmáról. Egy újabb vargabetűt követően televíziós-szerkesztő szakon tanultam, Komlósi Gábor médiaiskolájában. Ezzel egy időben dolgoztam a megyeszékhelyi és a keszthelyi rádióban, majd utóbbi városi televíziójánál is. Sőt szombat éjszakánként ott álltam a pultban is kevertem a zenét, melyhez szintén szereztem képesítést. Most 37 évesen a Pécsi Tudomány Egyetem adragógia szakára járok, hisz eddig lefoglalt a munka.

Lada igazi szerelme a rádió, úgy érzi itt megtalálta a számítását. Imád dolgozni, s bár főnök, elmondása szerint néha túlzottan is demokratikusan irányítja a csapatát, akik profik, így megkönnyítik a dolgát. Az élő műsor varázsa a 12 éves pályafutása alatt már jónéhányszor megtréfálta. Előfordult, hogy egy strucchúsból készült étel recepjét olvasta fel, és mivel egyáltalán nem járatos a konyhában a pácsót különleges alkotóelemnek gondolta. Ezt tovább tetézte azzal, hogy a megoldáshoz a hallgatóktól kért segítséget, akik hamar felvilágosították, hogy az pusztán egyszerű pác-só lehet.