Apja tanító, anyja parasztlány, ő a Szabadság-szobor alkotója

Hogy kiről van szó? Hát Kisfaludi Strobl Zsigmondról, aki a budapesti iparművészeti iskolában, majd Zala megye Deák-ösztöndíjasaként Bécsben tanult, nyaranta Stróbl Alajos és Telcs Ede műtermében dolgozott. 

Első köztéri feladatát 1913-ban kapta, de Horváth Mihályt ábrázoló szobrát csak 1934-ben állították fel Szentesen. Az 1918-as polgári forradalom őt is magával ragadta, 1919-ben a Képzőművészeti Tanács Jóléti Bizottságának tagja volt, ennek dacára vezető szobrász lett a Horthy-korszakban. Egy sor első világháborús hősi emlékművet készített, az ő műve volt a Szabadság-téri irredenta együttes Észak alakja.

1921-től tanított a képzőművészeti főiskolán, 1925-től 1960-ig rendes tanárként. A húszas-harmincas években többször járt Amerikában és Angliában, s számos ismert személyiséget mintázott meg, köztük G. B. Shaw-t, Chamberlaint, a királyi családot és az arisztokrácia tagjait. Itthon művészportrékat készített, majd 1938-ban megnyerte a Madách-szoborpályázatot, s őt bízták meg a Horthy István-emlékmű tervezésével is, de egyik sem valósult meg.

Pályája a második világháború után sem tört meg, Vorosilov marsall a Műjégpálya előtt álló Íjász hatására őt bízta meg a gellérthegyi emlékmű megalkotásával. Az elterjedt, de alaptalan hiedelem szerint a szobrász a Horthy István emlékművet "pofozta át" a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva. Annyi azonban igaz, hogy a politikai változások között ügyesen manőverező művész egyes motívumokat átemelt régebbi alkotásaiból, a győzelmet szimbolizáló baloldali mellékalak egy 1928-as nyíregyházi huszáremlékmű mása - igaz az atléta ott a bolsevizmus sárkányát tiporta el. A 13 méteres Géniusz, vagy Szabadság-szobor - bár 1956-ban és 1992-ben is le akarták bontani - máig a főváros szimbóluma maradt.

Kisfaludi Stróbl 1950-ben részt vett a Sztálin-szobor pályázatán, s őt bízták meg a Kossuth-emlékmű főalakja és a Millenniumi Emlékmű Kossuth- és Rákóczi-alakjának megalkotásával. Készített Lenin-szobrot Szombathely és Kecskemét részére, Egerben Végvári harcok című szoborcsoportját állították fel, elkészítette Kodály, Szakasits, Izsó Miklós, Csajkovszkij mellszobrát. (Az előző rendszerhez kötődő szobraiból az 1990-es években jó néhány szoborparkba került.) 

91 évesen, 1975. augusztus 14-én halt meg.

Sikereinek titka apolitikus megközelítése volt, munkásságát mindig a megrendelők elvárásaihoz igazította. Nem volt nagy újító, eszményeit régi korok öröknek vélt esztétikája alapján alakította ki. 


Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum és külföldi gyűjtemények (British Museum, Ermitázs, Puskin Múzeum) őrzik.


Kitüntetései, díjai
- Rudics-díj (1912)
- Corvin-koszorú
- Kossuth-díj (1950, 1953),
- kiváló művész (1952)
- a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tiszteleti tagja (1958)




Forrás: MTI - Fábri Ferenc, wikipedia