A moszkvai színész 64 év után Nagykanizsán találta meg édesapja sírját (fotókkal, frissítve)

A férfi apja a Vörös Hadsereg őrnagyaként szolgált a második világháborúban, s 1945-ben kapott halálos lövést  Zalaegerszeg közelében. Mivel főtiszt volt, holttestét a nagykanizsai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fia, Anatolij, a Taganka Színház egyik alapító tagja, évtizedeken át semmit sem tudott apja nyughelye felől. Kutatni kezdett utána, ám egy szerencsétlen névelírás (Nazimok helyett Naunuk) miatt sem a honvédelmi minisztérium, sem a Vöröskereszt nem szolgált információval. 

Végül egy véletlen folytán a Zala Megyei Levéltár szakembere, Káli Csaba igazgató-helyettes bukkant használhatónak látszó adatra, melyről később kiderült: gazdájának sírja a kanizsai temetőben található. Pénteken a színész vele és a tolmácsolást végző Horváth Istvánnal kereste fel a sírt, s helyezett el rajta virágot. 

ZH információ: Horváth-Balogh Attila


A megérkezés pillanata


Vasziljev Anatolij Iszakovics a moszkvai Taganka színház színésze és rendezője felhelyezi az emléktáblát, amit majd sírköves fog véglgesíteni


Horváth István (balra), Vasziljev Anatolij Iszakovics és Káli Csaba



Vaszilijev Anatolij édesapja, Iszak Pészáhovics Nazimok a Vörös Hadseregben őrnagyként szolgált, és 1945 ben esett el Zalaegerszeg közelében a második világháborúban, mikor fia még csak egy év 8 hónapos volt

ZH fotók: Szakony Attila



Tavasszal kezdődött

Tavasszal jutott el a zalaegerszegi polgármesteri hivatalba Jurij Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház művészeti igazgatójának levele, amelyben a színház egyik művészének kérését tolmácsolta - idézte fel a kutatást Káli Csaba, a levéltár igazgatóhelyettese. Anatolij Vasziljev - színész, rendező, zeneszerző - Zalaegerszegen meghalt édesapja sírját szerette volna megtalálni. A családot a második világháború után értesítették, hogy Nazunak őrnagy 1945. április elsején Zalaegerszegen elhunyt; sírját több évtizeden keresztül eredménytelenül keresték a Vöröskereszt segítségével. 


Az orosz katonák cirillbetűs nevét gyakran elírták a nyilvántartásokban

A kutatások az elmúlt évtizedekben sokszor azért futottak zátonyra, mert az orosz katonák cirillbetűs nevét gyakran elírták a nyilvántartásokban. A neveket átírták latin nyelvre, később többször is átgépeltek, ami már nem is hasonlított az eredeti névre - magyarázta a levéltáros. 
    
Jurij Ljubimov levele után újabb kutatás kezdődött, és a levéltári iratok között találtak is egy hasonló nevet. Egyezett a dátum, az őrnagyi rendfokozat, mindössze két betű különbözött. Nazunak - ami viszonylag ritka névnek számít - helyett a levéltári iratokban Názimok néven szerepelt. A névazonosítás után a muzeológusok a nagykanizsai orosz temetőben eredeti névvel meg is találták a sírt. 


Anatolij Vasziljev hatéves korában tudta meg, hogy meghalt az édesapja
    
Nazunak őrnagyot a harcok után lőtték le ma már kideríthetetlen körülmények között. A sebesült férfit a zalaegerszegi Notre Dame-iskolában működő hadikórházba vitték, ahol április elsején meghalt. Temetését korabeli, fekete-fehér fotón örökítették meg, a háttérben jól látszik a régi épület boltíves fala. A háború után, 1946-ban a holttestét exhumálták és átszállították a nagykanizsai orosz temetőbe. 
    
Anatolij Vasziljev hatéves korában tudta meg, hogy meghalt az édesapja. Szülei még a főiskolán ismerték meg egymást, az édesapjáról akkor már legendák keringtek. Három nyelven - németül, franciául, angolul - beszélt, többször hívták, hogy vegyen részt szótárak, enciklopédiák készítésében, de mindig elutasította, a mai napig nem lehet tudni miért - jegyezte meg elgondolkozva. 


Szavai szerint a sír felkutatásával két évvel ezelőtt elhunyt édesanyja régi álmát váltotta valóra
    
Az orosz férfi, aki pénteken kerestek fel a sírt, arról is beszélt a helyszínen, hogy gyermekkorában sokszor elmondták, mennyire nem hasonlít édesapjára, aki egy nagy tudású ember volt, ő pedig csak egy "huligán". 
    
Szavai szerint a sír felkutatásával két évvel ezelőtt elhunyt édesanyja régi álmát váltotta valóra, aki egyedül nevelte fel, mert soha nem talált olyan embert, aki édesapja helyébe léphetett volna. Mint fogalmazott, hisz abban, hogy azzal a maroknyi földdel, amit Moszkvából hozott, és azzal, amit édesapja sírjáról visz haza, 64 év után szimbolikusan ismét összekötheti az életüket.

Információ: MTI