Borsos Beáta színművésznő hazatért (fotóval)

Hosszú idő telt el azóta, hogy már nem a Hevesi-színházban kamatoztatja tehetségét. Borsos Beáta mögött komoly szakmai és közönségsikerek voltak, amikor kilenc év után Veszprémben folytatta  a munkát. Játszott közben párhuzamosan  Kecskeméten,  vendégeskedett Szegeden, ahova végül le is szerződött. 

- Vendégeskedni kellemes, az  eleve jó, ha hívnak. Egy idő után  elképesztő rutinos lesz e téren az ember,  már elég  gyorsan pakolok: egy hét egy bőrönd, két hét két bőrönd, nem mintha kellene mindkettő... És viszem magammal a tacskómat, Mukit. Fokozatosan költöztem Szegedre, lassan adom meg magam az érzésnek, hogy otthon legyek valahol, elvégre sosem lehet tudni... -  összegzett a színművésznő.  - Annak idején nem  képzelegtem azon, hogy alakul majd az életem, a pályám. Tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, de azt nem, mi lesz az ára. Mond-ták, hogy cigányélet, amire legyintettem, aztán rájöttem, hogy  közhely ugyan, de igaz. Ám  semmivel sem rosszabb ez az életmód, mint bárki másé, igaz, nem is jobb. Viszont nyitottabbá tett, hamarabb megtalálnak a barátságok. 


Borsos Beáta színművésznő, ha nem játszik és éppen van ideje,  hazalátogat a  megyeszékhelyre
Fotó: Pezzetta Umberto

Nehezen szakadt el szüleitől, a szülővárostól, ami nem  csoda: idegen helyen, ismeretlenként egy összeszokott társulatban nem könnyű. 
- Míg az ember nem illeszkedik be, addig nehéz. Mindenekelőtt meg kell tanulnia egyedül lenni, tehát jóban kell lennie önmagával. Aztán  a munkakapcsolaton keresztül jönnek a barátságok is. Ahogy múlnak az évek, mindez egy-re könnyebb, hiszen minden együttesben van valaki, akivel valahol már  találkoztunk, dolgoztunk vagy éppen közös ismerőseink vannak. Az efféle közös pontok megkönnyítik a befogadást, olyan, mintha  referencia lenne -  osztotta meg tapasztalatait Bea.

Volt retroéve is. Harmadik szezonját  töltötte Szegeden, amikor műsorra tűzték Oscar Wilde Bunbury című vígjátékát, és ugyanazt a szerepet, Cecilyt osztották rá, melyet Egerszegen már  megformált. Közben megkereste  Kovács Krisztián, aki akkoriban a budapesti Bárka Színház színházi titkára volt, korábban a Hevesiben dolgozott. Kérdezte, nem ugrana-e be Az arany ára  előadásba, és ha már igent mondott, a Liliomba is, mivel a színésznő, akit helyettesítenie kellene, a Molnár Ferenc-darabban is szerepelt.

Kislányos alkata láttán azt gondolná az ember, csak fiatalokat kelt életre a színpadon.

- A királyasszony lovagjában játszottam  egy öregasszonyt. Úgy elmaszkíroztak, hogy anyukám sem ismert rám, barátnőm elment mellettem... - mondta. - Szerencsére vannak rendezők, akik fiatal lányként is el tudnak képzelni és olyan szerepet is adnak, mely korban stimmel.
Nyáron  sajnos nem dolgozik, a jövő évadról  egyelőre annyit tud, hogy először Cupidót jeleníti meg az Orfeusz az alvilágban című operettben.

Kutyakozmetikus kurzust is végzett. Igaz, csak  saját négylábúin alkalmazhatja a tanultakat, lévén allergiás, és  az ebek rengeteg  pollent  szednek magukra.  S ha már itt tartunk: két éve lapunk is beszámolt róla, hogy   póráz nélkül sétáltatta  beagle kutyusát és a szálkásszőrű tacsit a Vizslaparkban. Mivel nem volt nála okmány és nem is igazolta magát, a közterület-felügyelők rendőri segítséget hívtak. A színésznő  két órát töltött  az előállító helyiségben. Anyagilag nem állt túl jól, nem fizetett, hát közmunkára ítélték.

- Meg is jelentem, egyetlen nőként a  kicsit erősebb felépítésű férfiak között. Furcsán néztek rám, gyakorlatilag kinevettek. Majd  eleredt az eső, ezért akkor nem tudtam eleget tenni a feladatnak, később   elkezdődött az évad. Jött is a behívóm, hogy vonuljak börtönbe, de előadásaim voltak, így  kiszorítottam  a pénzt... -  mesélte. -  Sokan írtak az újságba, hogy tanuljam meg, én is olyan ember vagyok, mint  más. Ez igaz, nem is más elbírálást kértem, csak én el mertem mondani a véleményem,  mi hogy történik, milyen a hangnem,  hogy van, akihez odamennek, míg mást  nem is figyelmeztetnek...

Édesanyját a mai napig megkérdezik, hol van, mit csinál, visszajönne-e Zalaegerszegre. Tényleg, visszajönne?
- Persze, adott esetben. 

S hogy látta-e mostanság volt kollégáit színpadon? Amikor  játszanak, ő is játszik.

Van, ahol a mai napig megismerik Zalaegerszegen, amúgy nem hangoztatja lépten-nyomon, mi is a mestersége.
 
- A színészet ugyanolyan munka, mint bármelyik másik, csak éppen én ehhez értek legjobban - mondta végül.

 Borsos Beáta 1992-től 1995-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdiójában tanulta a színészmesterséget
 A zalaegerszegi színház művésze 2001-ig
 Főbb szerepei: Hegedűs a háztetőn című musical  Chava, Az arany ára  Marika, a Sziget-kék mesejáték főszereplője
 Megkapta az egerszegi Színházbarát Kör díját a Liliom című előadás Marikájáért (1997)
 A XVIII. Színházi Találkozón A legígéretesebb fiatal színésznő különdíjjal jutalmazták Brecht Kurázsi mama és gyermekei című darabjában Katrin szerepéért (1999)
 2001-től kezdvea Veszprémi Petőfi Színház tagja volt
 Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színház társulatának a tagja