Angyalok és démonok: izgalmas összeesküvés-elméletet ígér, de nem tartja szavát

Hát ma már semmi sem szent? Tényleg minden illúziónkat le kell rombolni? Miért nem maradhattunk abban a hitben, hogy Tom Hanks a legjobb amerikai színész? Úgy látszik, megint kikezdhetetlennek hitt tabukat akar döntögetni Ron Howard rendező, de ezúttal sajnos sikerül is neki: egy jobb sorsra érdemes Oscar-díjas zseni renoméját zúzza porrá. És nem a katolikus egyházét, még ha a mozis marketinggépezet azt is sugalljaa potenciális közönségnek: nézd meg, mert olyan leleplezést látsz majd, hogy ihaj! Itt talán csak Hollywood hatalmasságai lepleződnek le: bármilyen profik a körülmények, egy igazán összetett és szövevényes kalandregényből nem tudnak jó filmet forgatni. Legfeljebb hatásvadászt, látványosat, felszíneset.

Mégsem vetemednék arra, hogy lendületből elverjem a port Dan Brown kultikus slágerregénye, az Angyalok és démonok filmes adaptációján, hiszen a mozi kis híján szórakoztatóra sikeredett, a szándékot, a fiktív (vagy valós?) történelmi-egyházi konspirációk kibogozásának kísérletét pedig kifejezetten értékelem. Ami hibádzik, az a feszes, mégis tartalmas és izgalmas forgatókönyv, de már az előd (a sztori kronológiája szerint utód), A Da Vinci-kód is ezen csúszott el: azok a motivációk és háttérinformációk, amiket egy tehetséges író oldalak százain fejteget, nem sűríthetők bele még 140 hosszú percbe sem. Vagy legalábbis csúcsképességű rendező kell a feladathoz, különben elnagyolt jellemrajzokat, véletlenszerűen megfejtett talányokat és néhány öncélú akcióval megtört hömpölygő unalmat kapunk a pénzünkért.

A legjobban mégis Tom Hankset sajnálom. Amint a Da Vinciben, most is rá osztották Robert Langdon szimbólumkutató szerepét, de ez a karakter annyira szürke és hiteltelen, hogy könnyen megszánja az ember a vergődő színészt. Langdon ezúttal az illuminátusok nevű titkos társasággal keveredik konfliktusba; a katolikus egyház ősi ellenségei a pápaválasztó konklávé összeülésére időzítve merényletet terveznek a Vatikánban. Ígéretes a téma, szépek a helyszínek is, de már megint sok a szájba rágott áltudományos okoskodás, és még több a logikátlan fordulat. A sok gyönyörű templom és szakrális tárgy, sőt, az egész Vatikán nem több jól mutató díszletnél, a történet pedig (így, lecsupaszítva) egy átlagos lektűrnél. Nem rengeti meg a világot, de talán még a filmpiacot sem sikerül felforgatnia...