Magyarország hercege - Gábor Miklósról lánya, Júlia mesél

ZH - Április 7-én lenne 90 éves a zalaegerszegi születésű színész, a Kossuth-díjas Gábor Miklós. Szuggesztív, töprengő alkatú művész volt, aki rendkívüli stílusérzékkel alakította a magyar- és a világirodalom bonyolult szerepeit. Születésnapja alkalmából lányával, Gábor Júliával beszélgettünk a színművészről.

Horváth Viktória

- Milyen emlékei vannak kisgyermekként az édesapjáról?

- Apukám volt minden tekintetben a példaképem. Szellemi vezetőm volt, amit természetesen gyerekként nem így fogalmaztam meg: ő anglomán volt, ezért én is rajongtam az angol kultúráért és angol szakra jártam; búvárkodtam hatalmas könyvtárában, művészeti könyvgyűjteményéből a francia impresszionistákat adta kezembe, így nekem is ők lettek a kedvenceim; amikor a Madách Színház Olaszországban vendégszerepelt 1966-ban, magával vitt, és én egy életre beleszerettem Itáliába. Hallatlanul izgalmas volt vele beszélgetni, mert rengeteg minden érdekelte, nem volt szakbarbár, nyitott volt az újdonságokra. Rendszeresen írt naplót - amelyeknek egy részéből később könyv született -, és e beszélgetések során gyakran szellemi felfedezéseit, töprengéseit osztotta meg velem.


                                            Gábor Júlia

- Megváltozott a kapcsolata Önnel vagy az édesanyjával, Ruttkai Évával miután ők elváltak?

- Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy én nem csonka családban nőttem fel. Az ő válásuk az én életemben semmi változást nem hozott. A szerelem bizonyára elmúlt közöttük, de a szeretet, egymás tisztelete, megbecsülése nem. A családi ünnepeket együtt töltöttük, néhányszor közösen nyaraltunk, az előbb emlegetett beszélgetések sokszor hármunk között zajlottak.

- Hogy jött ki Latinovits Zoltánnal, édesanyja új párjával? Volt egy közös filmjük is, ha jól tudom. Ők hárman voltak a koruk legismertebb színészei. A Színészkirály, a Színészkirálynő volt Latinovits és Ruttkai Éva. Édesapját is nevezték hasonlóan?

- Nem keresték egymással a találkozást. Talán az a legjobb szó, hogy korrekt volt a kapcsolat. Közös filmjük volt a Kovács András rendezte Falak. Latinovits Zoltánt halála után Nagy László nevezte egy versében Színészkirálynak, és ennek hatására kezdték el Anyukámat Színészkirálynőnek nevezni. Ez utóbbinak talál az is volt az oka, hogy két és fél éves korában az első mondata úgy hangzott: Parancsolj, Tündérkirálynőm. Akik elnevezték őket, bizonyára tiszteletből, szeretetből tették, de nem hiszem, hogy ők maguk örültek volna az ilyenfajta megkülönböztetésnek. Amikor Aput egy angol kritikus megnézte a Hamlet címszerepében, kritikájában így írt róla: Prince of Hungary, azaz Magyarország hercege. Ennek természetesen nagyon örült, hiszen ez a szerep, a színészi teljesítmény előtti tisztelgés.

Gábor Miklós, mint Lucifer - Az ember tragédiája 1983-as színházi feldolgozásában Zalaegerszegen
Fotó: ZH archív

- Mesélt Önnek az édesapja a gyermekkoráról, a Zalaegerszegen töltött éveiről?

- A gyerekkoráról mesélt, aminek központi eleme a mozi volt. A nagyapám mozis volt, azaz mozikat üzemeltetett, így Apu gyerekkorában rengeteg filmet látott. Először csak a gyerekkori álmait, játékait határozta meg, például a cowboy-filmek hatására indiánosdit játszott, de később a pályaválasztását is.

- Milyen színész volt Gábor Miklós? Azt mondják, hogy mértani pontossággal építette fel a szerepeit.

- Milyen színész volt? Én természetesen elfogult vagyok, ezt nem az én feladatom eldönteni. A színházban a próbát szerette legjobban, azaz nagyon szeretett játszani. Mindenki úgy gondol rá, hogy intellektuális színész volt. Ez egyrészt igaz, mert okos volt és művelt, de amikor színpadra lépett, akkor a szó nyers értelmében játékos volt, szeretett mindent kipróbálni, a szélsőségeket is hangban, mozgásban, figurában. Volt, amikor egy-egy apró - általa fontosnak tartott - részlet megoldását napokig kereste. Nem véletlen, hogy színésztársai közül azokat irigyelte, akikről úgy gondolta, hogy született tehetségek, mint pléldául Bessenyei Ferenc.


                   Gábor Júlia édesanyjával, Ruttkai Évával

- Melyik szerepét szerette a legjobban, miben érezte a legjobban magát? A Hamletjét Laurence Olivier-é után a legjobbnak találták Európában.

- A színészeknek nincs kedvenc szerepük. Vannak bevallott vagy titkolt szerepálmaik, de amikor megkapnak egy szerepet, a vele való foglalkozás betölti az életüket. Bizonyára az olyan sikerszériák, mint amilyen például Apu életében a Hamlet volt, és amit csaknem tíz éven keresztül játszott, inkább életük részévé válnak, mint a csak néhány előadást megért szerepek. A legjobb Hamlet-re ugyanaz vonatkozik, mint a Színészkirályra. A színház nem egy objektív műfaj: a szakmai teljesítmény mellett még az olyan esetleges mozzanatok is meghatározzák értékítéletünket, mint a színész vagy a néző aznap esti hangulata. Az igaz, hogy Apunak gyerekkorában Clark Gable, felnőtt színészként pedig Laurence Olivier volt a példaképe.

Az interjú a másik oldalon folytatódik!

OLDALTÖRÉS: júlia2

- A filmes szerepei tették igazán híressé: Valahol Európában, Állami Áruház, Mágnás Miska, szeretett filmben szerepelni vagy inkább a színpad vonzotta?

- Egyértelműen a színházat szerette, a filmezésben éppen a próbafolyamat, a szülés hiányzott neki. Egy idő után már nem is vállalt filmszerepet.

- Szoros kapcsolata volt az irodalommal? A naplói megjelentek, amik nagyon jó íráskészségről tanúskodnak, de emellett még kitűnően is rajzolt.

- Ahogy mondtam, sokféle dolog érdekelte, de szerintem íróként és a rajzaiban is tetten érhető a színész. Leginkább mindig az foglalkoztatja, hogyan lehet egy figura lényegét megtalálni.

Gábor Miklós a zalaegerszegi Ruszt darab előtt egyszer már eljátszotta Lucifer szerepét a Szegedi Szabadtéri Játékokon
Fotó: ZH archív

-1983-ban visszatért Zalaegerszegre, hogy eljátssza Lucifer szerepét a Ruszt-féle Az ember tragédiájában. Hogy mesélt Önnek erről a szerepről, a hazatérésről?

- Ruszt Józseffel már több közös munka volt mögöttük, és színészként egyszer már eljátszotta Lucifer szerepét a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ahol a látvány fölé nőtt a Tragédia mondandójának. Tehát volt benne egy szakmai várakozás. Arra, hogy milyen fontos neki a helyszín, akkor döbbentem rá, amikor Anyuval Zalaegerszegre mentünk megnézni az előadást, és Apu lelkesen végigvezetett minket gyerekkora helyszínein, megmutatta, hol volt a szülőháza, hol laktak a nagyszülei, merre volt a mozijuk. Nagyon örült, hogy érezte, szeretettel fogadják a szülővárosában. Az előadást tavaly vetítették a televízióban, szerintem kiállta az idő próbáját.

Gábor Júlia úgy tartja, az 1983-as Az ember tragédiája című darab kiállta az idő próbáját
Fotó: ZH archív

- Felesége, Vass Éva színésznő 2000-ben megalapította a Gábor Miklós díjat, amit minden évben a legjobb Shakespeare alakítás nyer el, így őrizve az emlékét. Az emberek hogyan emlékeznek Gábor Miklósra, mit tapasztal?

- Az emberek, beleértve a színházi szakmát, nem emlékeznek Gábor Miklósra, nem emlékeznek a többi színészre, nem emlékeznek a múltra. Az emberek többsége ma a jelennel foglalkozik, azon belül is a jelen pillanattal. De ez nem őket, a régi nagyokat, hanem a ma élő embereket szegényíti.

Gábor Júlia (balra) szerettei körében - hátul középen édesapja, Gábor Miklós, jobbra Ruttkai Éva

- Hol őrzi édesapja relikviáit?

- Apukám emlékeit nem őriztük a Ruttkai- emlékszobában, azok Vass Évánál voltak és ma is ott vannak. Többször rendeztünk - többek között a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban is - kiállítást a rajzaiból, pár hete egy emlékműsort, ahol kiállítottuk Hamlet és Ophélia egykori jelmezét.

- Mit mondana Ön a 90. születésnapján, ha még élne az édesapja?

- "én csüggtem ajkán ... szótlanúl.."

A folytatásban: Gábor Miklós életrajza

OLDALTÖRÉS: júlia3

Gábor Miklós
1919. április 7-én született Zalaegerszegen. Apja mozitulajdonos volt, így gyermekkora a filmek bűvöletében telt, legjobban Clark Gable-t szerette. A gazdag családi könyvtár is megalapozta műveltségét, gimnazista korában már eredetiben olvasott francia szerzőket, remekül rajzolt, s már ekkor naplókban rögzítette érzéseit és gondolatait. 1940-ben végzett a Színművészeti Akadémián, játszott a Madách, a Nemzeti, majd a Kecskeméti Katona József Színházban is. 1970-től rendezett is.
A színház számára nemcsak szenvedélyes játék, hanem a tettek világa is volt. Intellektuális színész volt, a legendás alakításait hosszas elemző folyamat előzte meg, a gyökeréig beleásta magát egy-egy jellembe, amit aztán a végtelenségig tökéletesített, majd keltett életre a színpadon.
Színházi szerepei közül kiemelkedik a Hamlet, Füst Milán IV. Henrikje, a Koldusopera Bicska Maxija, George Albee Nem félünk a farkastól című drámájából.
Filmszínészként is hatalmas népszerűségnek örvendett, első igazi sikere az 1947-es Valahol Európában egyik főszerepe, a csavargó kamaszok vezére volt. Ezt követte - a teljesség igénye nélkül - a Mágnás Miska, a Budapesti tavasz, az Éjfélkor, az Apa, az N.N., a halál angyala, a Sértés, a Circus Maximus. 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1962-ben pedig Érdemes Művésszé választották.

Gábor Miklóst 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1962-ben pedig Érdemes Művésszé választották
Fotó: ZH archív

Szegezdi Róbert kapta a Gábor Miklós-díjat
Zalaegerszeg - A Hamlet előadáson Claudius szerepében nyújtott alakításáért idén Szegezdi Róbertnek, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagjának ítélték oda a Gábor Miklós-díjat.

Fotó: Pezzetta Umberto