Ő maga volt az Illés együttes

A Kossuth-díjas billentyűs, zeneszerző 1942-ben született Budapesten. Gimnáziumi éveinek elején, 1959-ben öccsével, Károllyal, valamint Zsiga Istvánnal zenekart alapított: iskolai, egyetemi rendezvényeken játszották a Szabad Európa és Luxemburg Rádió hullámain érkező, az ifjúság körében hatalmas népszerűségnek örvendő nyugati világslágereket. Hamar országos hírnévre tettek szert, a hazai fiatalság tőlük hallhatott először beat-zenét magyarul. Illés Lajos 1964-ben Bródy Jánost és Koncz Zsuzsát, 1965-ben a Szörényi fivéreket hívta meg zenekarába a civil pályát választó, egyetemi diplomát szerző zenekari tagok helyett. Az általa vezetett, klasszikus felállású Illés együttes a hatvanas-hetvenes évek legnépszerűbb beat-zenekarává vált. Mindeközben szerzőként sikeres dalokat írt Koncz Zsuzsának, valamint számos színház- és filmrendező kérte fel betétdalok és filmzene elkészítésére.

A klasszikus Illés-formáció életérzéseket, szabadságvágyat kifejező szövegeik által nagy népszerűségre tettek szert a fiatalság körében, mintegy társadalmi-politikai ellenzéki szerepet is felvállalva.  Mindezen sikerek ellenére Illés Lajos 1973-ban feloszlatta zenekarát.

1974-ben megírta első musicaljét Görgey Gáborral, Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde verses meséjének felhasználásával. Az általa továbbvitt harmadik Illés együttes 1974-82 között működött. Mivel Magyarországon csekély támogatást kaptak a hivatalos könnyűzenét pártoló szervezetektől, így az itthoni megszólalási lehetőséget nélkülözve, saját szerzeményű slágereikkel főként külföldön koncerteztek.

A nyolcévi együttzenélés után Illés Lajos más utakon indult el: szerzői albummal jelentkezett, majd nagyobb lélegzetű zeneművek írásával folytatta pályáját (Magyar ének, 1994, Betlehem csillaga-rockopera, 2000).

A generációk kedvencévé vált klasszikus Illés együttes mindeközben több nagy koncertre is összeállt. 2001-ben a másik két, hatvanas- hetvenes évekbeli nagy formációval, az Omegával és a Metróval szuperkoncertet is adtak. A hetvenezer néző előtt megtartott Népstadion-béli eseményen természetesen az alapító-együttesvezető, Illés Lajos ült a billentyűs hangszerek mögött.

Öt évvel ezelőtt, 2007. január 29-én hunyt el.

Illés Lajos örökzöld dalaival, színpadi és filmzenei szerzeményeivel, a magyar népzene és protestáns zeneiség ötvözetével beírta nevét a hazai zenetörténetbe, dalain, életművén generációk nőttek fel. Ám nem csak szerzői minőségében alkotott kiválót, emberi nagyságát, vidám, egyenes személyiségét is máig méltatják barátai, ismerősei, zenésztársai, tisztelői határon innen és túl.
Legutóbb, 2011 nyarán Erdélyben, Tusnádfürdőn emlékkoncerttel adóztak munkásságának.

Nevét Cegléden zeneiskola viseli, ahol könnyűzenét oktatnak.

Díjai, elismerései:
• A rádió amatőr vetélkedőjének első díja (1965)
• A Táncdalfesztivál második helyezettje (1966, 1968, 1971)
• Az év beategyüttese (1967, 1968, 1969, 1971)
• A Táncdalfesztivál győztese (1968)
• Arany gitár-díj (1967)
• Metronóm dalfesztivál első díj (1977)
• Emerton - díj (1990)
• A Magyar Köztársaság érdemrendjének tiszti keresztje (1994)
• Kossuth-díj (2000)
• Kisoroszi díszpolgára  (2006)