A zalai borászok szerint ígéretesnek tűnik a 2015-ös évjárat

Mindennek oka, hogy tavaly az átlagosnál kevesebb volt a csapadék, így a szőlő nem tudott elegendő nitrogént raktározni. Arra pedig szükség van az erjedéshez. 

A borászok és szőlősgazdák az első fejtést már el is végeztek, így a tapasztalatokat is összegezni lehet. 

– Sok helyen megakadt a borok erjedése, ennek ellenére jó évjáratnak nézünk elébe – mondja a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsa elnöke, Simon Zoltán. – Ahhoz, hogy az erjedési folyamat optimálisan végbemenjen, tápsót kellett a bornak adni. Ahol ezt elmulasztották, ott sem lesz probléma, a felmelegedés hatására tavasszal ki fognak erjedni a borok. 

Az említettek okán az elnök ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ebben az évben célszerűbb a borminősítőket időben egy kicsit eltolni, szerint március közepe előtt nem célszerű véleményt mondani a borokról, holott a korábbi gyakorlat szerint már februárban megkezdik a bormustrákat. 

A csörnyeföldi Bussay pincészetet irányító dr. Bussay Dorottya is hasonló véleményen van. Azt mondja: kifejezetten izgalmas borokat hozhat a 2015-ös évjárat, de tenni is kell érte. 

– Valóban szárazabb volt az esztendő, de azért csapadékot is kaptunk rendesen – magyarázza. – Emellett a nyár nagyon meleg volt, így magasabb lett a szőlő cukorfoka is. Ezt sokan örömmel konstatálták, ugyanakkor önmagában egy magasabb cukorfok nem mindig szerencsés, főleg akkor, ha az ember nem figyel a borkezelésre, s nem végzi el a szükséges beavatkozásokat a megfelelő időben. A melegebb időjárás hatására a savak ugyanis kiégnek. Ezért is volt fontos a szüret megfelelő időpontjának a kiválasztása.

Dr. Bussay Dorottya – aki a közelmúltban bekerült az ország legjobb fiatal, 35 év alatti borászait tömörítő Junibor Egyesület tagjai közé is – hozzátette: nemcsak a cukorfok volt magas, de az alkoholérték is, ami egyébként következik is egymásból. Arról is tudomása van, hogy több borásztársa igen kötött cukrot is tapasztalt a mustban, ami további fel-adatokat rótt rájuk. 

– Az időjárás tekintetében nagy különbségek voltak országszerte – sorolta tovább. – A tokaji borászok például sokat panaszkodtak arra, hogy a szüret idején komoly csapadék sújtotta azt a vidéket. Mi szerencsére október első felében be tudtuk fejezni a szüretet. A villányi szőlészetek hasonlóan jártak, ott is a szüret idején esett az eső, és ők sem örültek a csapadéknak. 

Dr. Bussay Dorottya szerint az, hogy adott évjárat a vörösbornak vagy a fehérnek, illetve a száraznak vagy az édesnek kedvez jobban, nagyban függ régiótól, azaz a földrajzi elhelyezkedéstől is. A Bussay pincészetben ebben az évben mind a vörös, mind a fehér jónak ígérkezik, ám egyelőre még közel sem beszélhetünk teljesen kész borokról. A professzionális borászatokra így nem is jellemző, hogy előjönnének az adott évjárattal. Ez többnyire csak az amatőr borászoknál fordul elő.

Amatőr borászból rengeteg munkálkodik Zalában, szinte nincs olyan település, amelyhez ne tartozna szőlőhegy. A kerkaszentkirályi Pál Zoltánnak a közeli Vörcsöki-hegyen található a birtoka. 

– Egészen kiváló alapokkal indultunk, most valóban minden összejött, hogy egy emlékezetesebb évjáratunk legyen – számolt be lapunknak. – A helyi gazdákkal közösen több olyan rendezvényünk is volt a közelmúltban, ahol már kicsit óvatosan, de azért kóstolgattuk az érés alatt lévő borokat. Ezek a kóstolók, Márton-napon vagy a János-napi borszentelés idején, megerősítették a várakozásokat. Szükség is volt erre, hiszen az elmúlt időszak gyengébb évjáratai után már nagyon vártuk, hogy végre igazán jó helyi borokat ízlelhessünk.

Pál Zoltán szerint mindehhez persze az is kellett, hogy a gazdák elfogadják: a bor törődést kíván, s nem elegendő csupán leszedni a szőlőt, valamint hordóba tenni a levét, év közben is folyamatosan ott kell lenni a pincékben.

– Ahhoz, hogy a magasabb cukorfokú évjáratoknál ne legyen maradék cukor, bizony be kell avatkozni – folytatta. – Persze ez ízlés kérdése is. a szlovénok például az édesebb borokat kedvelik, míg nálunk inkább a szárazra van igény. 

– Egy átlagos évjáratnál mindenképpen jobbra számítunk – válaszolta kérdésünkre Galambos László, a zalalövői Borbarát Kör elnöke. – Ez mennyiségre és minőségre is értendő. Mennyiséget tekintve talán egyharmaddal több a korábbi évinél, a minőséggel kapcsolatosan pedig egyelőre még csak annyit tudok mondani, hogy van okunk a bizakodásra, de még alakul a bor. 

Az egyesület elnöke hozzátette, különösen a zweigeltjétől vár sokat, hiszen csodálatosan szép, mély tónusú, igen zamatos bor érlelődik a hordóban, ami ráadásul előbbre is tart, mint a fehérek. 

– Egy alkalommal már fejtettem, s egy továbbira biztosan szükség lesz még, de inkább kettőre – sorolja tovább. – Bizakodva figyelem a fehérboraimat is, bár azok egy kissé savtalanok, annyi hiányzik belőlük, amitől igazán karakteressé válnának. 

A zalalövői gazda csak fahordóban érleli borait, a vörösekhez tölgyet, a fehérekhez pedig kizárólag akácot használ. Még egy titkot elárul: a bor frissességének megőrzése érdekében mindig szintig önti fel a hordót, ezzel zárva ki az oxidáció lehetőségét. 

Zalalövő térségét tavaly elkerülték a szőlőbetegségek, a nyár elején ugyan volt némi lisztharmat és peronoszpóra, de azon túl semmi. Vertetics László, a Borbarát Kör titkára szerint emiatt könnyebb volt kezelni a mustot is, és persze az is fontos szempont, hogy a szőlő emiatt kevesebb anyagi ráfordítást igényelt. 

– A várost övező szőlőhegyeken mintegy ötszáz birtok található – folytatta. – Ahogy hallottam a gazdáktól, jobbára már mindenhol kiforrtak a borok, és a legtöbben az első fejtéssel is végeztek már. Ez alapján bátran kijelenthetjük: ezúttal ízletesebb és zamatosabb, és színre is kifejezetten szebb borok várhatóak.