2011.05.02. 13:10
Orgonabokorról csent csúzli, hagymával orvosolt darázscsípés
Nagyon sietős az orgonának, ami minden nóta szerint májusi virág, az idén viszont a hónap közepén csupa hervadt fürtök kornyadoznak majd a bokrokon. Ezt viszont ne hagyjuk, az elnyílott szálakat mindig metsszük le a cserjéről, mert megbetegítheti a növényt és visszaveti a jövő évi hozamot, a cél, hogy ne a magérlelésre fordítsa az energiáját, hanem a hajtásképzésre és a következő évi virágzásra.
Azt gondolná az ember, az orgona aztán tényleg tősgyökeres magyar bokor, de nem, a balkánról kerül hozzánk, ezt is a kertkedvelő törökök honosították meg. Az orgona ugyan metszés nélkül is szépen díszlik, de egy kis rafinériával elérhetjük, hogy nagyobb, szebb virágokat hozzon. A fürtök két, egymással V-alakot bezáró hajtáson nőnek, ha kora tavasszal az egyik szárat 3-4 rügyre visszametsszük, csak az egyik hajtáson lesz virág, de az sokkal nagyobbra nő, a levágott száron meghagyott rügyekből pedig 2 hajtás fejlődik ki, ezek közül a következő évben megint egyet visszavágunk, s a másikat virágoztatjuk.
A labdarózsa sem akar lemaradni illatos cserjebarátjától, bár a szakirodalom szerint május végén, júniusban aktuális, már most szinte hófehérek a bokrok a csupa meddő virágból álló bogernyőtől. Annyiban hasonlít az orgonához, hogy itt is felfedezhetjük az ágelágazást, de kevésbé szabályos villákat nevel, mint az orgona. Elárulom, kölyökkorunkban mi is inkább az orgonabokorról metszettük a csúzlit.
A veteményeskertben már szinte minden mag a földben van, aminek ilyenkor ott a helye - az április végi esők valóban aranyat értek, jó mélyen beáztatták a földet, így kellő nedvességhez jutnak a csírázó magvak. A fűmagvak is. A hagyma-sárgarépa gyülekezetet már másodszor kapirgálom át - amire az egyik végén befejezem, a másikon már ki is nőttek a gyomok. Az már elég széles körben ismert, hogy a hagyma és a sárgarépa egymás közelébe ültetve nem kukacosodik meg, mert a hagymalégy utálja a sárgarépa, a sárgarépalégy a hagyma illatát, így egyikbe sem petéznek bele. A petrezselymet a maghagymával vetettem egy ágyásba, valamin összekülönbözhettek, mert egyetlen szál hagyma sem kelt ki. A szomszédok is panaszkodnak, Nusi is szomorúan nézegeti az üres hagymaágyást, Erzsi viszont jobban járt, mint mi, ő csak üres zacskót kapott a boltban, neki legalább nem kell kétszer fáradnia. Pedig a hagymát mindenképen újra vetem, hiszen az egyik legegészségesebb növényünk, megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a kálium, a nátrium, a magnézium, a vas, a réz, a cink, a vitaminok közül a legfontosabbak: a B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és a C-vitamin, a folsav, és a biotin is. Antioxidáns tartalma kedvezően hat az emberi szervezetben zajló biokémiai folyamatokra, baktériumölő, hatásos az emésztésre, a magas vérnyomásra és az érelmeszesedésre és a légúti megbetegedésekre, gátolja a csontritkulás kialakulását. Ha a kertben ténykedve megkóstol bennünket valamilyen darázsfajzat, ne essünk pánikba, a megmart testrészre tegyünk egy félbevágott hagymát - gyulladásgátló hatásának köszönhetően tíz perc alatt leapasztja a rovarcsípések helyét, megszűnik a viszketés és a fájdalom is.
Biokertészet hókuszpókusz nélkül - További cikkeink itt!
OLDALTÖRÉS: Hagymás receptek
Hagymás pite
Hozzávalók:
Vörös hagyma: 100 gr
Lilahagyma: 100 gr
Újhagyma: 150 gr
Tojás: 10-12 db
Tejszín: 2 dl
Libazsír: 3 evőkanál
Kakukkfű: 2 szál
Petrezselyem zöld
Só
Bors
Kemény sajt reszelve: 100 gr
Vajastészta: 250 gr
Egy tortaformát kikenünk libazsírral. A vajastésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk és kibéleljük vele a formát úgy, hogy a peremen kicsit túlnyúljon a tészta.
A hagymákat megtisztítjuk és vékony karikákra vágjuk. Libazsíron megpirítjuk, fűszerezzük apróra vágott petrezselyemmel és kakukkfűvel, ízesítjük sóval, borssal. A tojásokat elhabarjuk a tejszínnel, hozzá adjuk a hagymához és reszelt sajthoz. A hagymás keveréket a tortaformába öntjük, 140 Celsius-fokon 35 percig sütjük. Kidermesztjük hűtőben, tálaláskor sütőben felmelegítjük, salátával, sült sonkával fogyasztjuk.
Hagymalekvár
Hozzávalók:
Lilahagyma: 1000 gr
Vörösbor
Kristálycukor: 200 gr
Rozmaring: 2 szál
só
A lilahagymát apró kockákra vágjuk. Lábosba rakjuk és annyi vörösborral felöntjük, hogy 1,5-szeresen ellepje. Sózzuk, majd hozzáadjuk a cukrot. Lassú tűzön addig főzzük, amíg méz sűrűségűre beforr. Ekkor hozzáadjuk a rozmaringot és 1 dl vizet. Tovább forraljuk és kóstolgatjuk, amíg a rozmaring kellő intenzitással átjárja a lekvárt. Ekkor a rozmaringot eltávolítjuk. Sültekhez, májhoz tálaljuk.
