Biokertészet hókuszpókusz nélkül - Direkt(termő) Kormin, a hamvas kék bogyójú, legfinomabb szőlő

Szőlősgazda ismerőseim, ha találkoznak, másról sem beszélgetnek, mint a permetezésről, hogy most ilyen szerrel kell, most olyan szerrel, ráadásul ízibe, mert támad a peronosz, a lisztharmat, s még ezer szőlőre fenekedő betegség. S ez visszadöbbent. Mármint a permetezés. De szerencsére telepítési gondom nincs, hiszen nyolc évvel ezelőtt, amikor beköltöztünk a jókora telekkel bíró családi házba, már volt itt egy kisebbfajta szőlőskert. Az előző gazda rajta hagyta a tőkéken  a termést, így lényegében szürettel kezdődött a kertészeti ténykedésem. Majdnem elsírtam magam. Az első fürt megízlelésénél ugyanis ráismertem gyermekkorom kedvenc szőlőjére, a Korminra. Direktermőnek mondják, vagyis oltás nélkül,  közvetlenül telepíthető. Borszőlő, lazafürtű, vastaghéjú, hamvas kék bogyójú, jellegzetes illatú. Van még néhány tőke Othello is a sorban, s még valamilyen apróbb szemű kék, kicsit savanykás ízű „névtelen”, az is bizonyára valamilyen borszőlőfajzat. 

Szóval a sorsunk megpecsételődött, hiszen az egyértelmű volt, hogy nem hagyhatjuk veszendőbe a szőlőbirtokunkat. Érteni ugyan nem értettünk a termesztéséhez, de ez egy fikarcnyit sem csorbította szőlősgazdai örömünket. S ami végérvényesen eldöntötte, hogy a szőlőskert márpedig megmarad, hogy kiderült, a Kormin, és az Othello betegségnek ellenálló fajta, jól elvannak permetezés nélkül is. Azóta sem mérgezem a szőlőnket, volt, hogy több termett, előfordult, hogy kevesebb, de betegség még nem mutatkozott rajta.  Kordonos kiképzésű, a füvet nyírjuk alatta, így sajna a szőlőkapálás gyönyöreit nélkülöznöm kell, viszont egyéb munka van vele bőven.  Aminek mostanában kapjuk meg a jutalmát.

A szőlőről mindenki, mint boralapanyagról beszél, szerencsére egyre gyakrabban szóba kerül az is, hogy az egyik legegészségesebb gyümölcsünk is. Mit bánom én, hogy kezdődik az ősz, amikor látom, hogy kezd színesedni a szőlő bogyója! Már féléretten kóstolgatom, először kedvencem, a Kormin érik, az Othellónak még jól jönne egy kis napsütés. Ez a rengeteg eső persze, mint már mindennek, a szőlőnek is határozottan árt. Fogyasszuk is szorgalmasan, minél kevesebb rothadjon el belőle. Most is igaz, a frissen szedett gyümölcsben a legtöbb a vitamin, nem is tartom vissza magam, már a tőke mellett felfalok egy-két fürt szőlőt. S ha már unná a család a szőlőevészetet, italkén is be lehet lopni az étrendjükbe, egy kis tejjel, mézzel különlegesen ízletes turmix készíthető belőle. A musttal szemben az előnye, hogy benne van a szőlő héja és a magja is, ráadásul aprítva. Az dzsem is nagyon fimon a szőlőből, csak át kell paszírozni, mert a héja és a magja összeáll a tetején. Kompót is készíthető belőle, sőt, az idén savanyúságként is elteszek néhány üveggel.

A maradékból aztán készíthet egy kis bort a ház ura.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül