Mi történt Nándorfehérvárnál?

E győzelem nemzeti történelmünk egyik legjelesebb eseménye, s méltán van még napjainkban is a figyelem középpontjában az 558 évvel ezelőtti csata, amely évtizedekre meghatározta hazánk jövőjét. S végleg nemzeti nagyjaink közé emelte Hunyadi Jánost, valamint az itáliai Kapisztrán (Szent) Jánost, nem is beszélve Szilágyi Mihályról. S bár az utóbbi években kiderült, hogy Dugovics Titusz személyével kapcsolatban bizonyos kételyek merültek fel, ez a hozzá kötődő legenda értékéből semmit se von le.

De mi is történt 1456 nyarán hazánk déli határánál? A budai udvar 1455-ben értesült először arról, hogy II. Mehmed meg szeretné támadni Magyarországot, de a hírek csak április 7-én váltak bizonyossá. Ekkor a budai országgyűlés, V. László királlyal együttműködve, meghozta a szükséges döntéseket, de cselekvésre csak Hunyadi János és III. Callixtus pápa legátusa, Don Juan de Carvajal bíboros szánta el magát. Aki ezt írta Őszentségének: „Nagy a veszedelem. Napok, sőt órák késedelme olyan veszteségeket okozhat, melyeket a kereszténység örök időkön át siratna, mert azokat, akiktől mi kérünk most segítséget... maguk is kénytelenek lesznek segítségért folyamodni."

A török ellen bevetésre kerülő had nehezen áll fel. Míg Hunyadi a katonai előkészületekkel foglalatoskodott, addig a király, vélhetően Cillei Ulrik tanácsára, egy „vadászat" ürügyén Bécsbe távozott, s ott is maradt. Ez rontotta a harci kedvet, ezért Hunyadi mellett csak Újlaki Miklós, Kórógyi János, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén állította ki bandériumait, s így egy 12 ezer fős sereg lett összeverbuválva. A reguláris haderő mellett Carvajal bíboros megbízásából Kapisztrán Jánost ferences szerzetes rendtársaival (Giovanni da Tagliacozzo, Nicola da Farra, Gabrielle da Verona) Dél-Magyarországon keresztesek toborzásába kezdett, de nemcsak itthon, hanem külföldön is gyülekeztek az önkéntesek. Viszont a kereszteseket élelmezési gondok miatt előbb hazaküldték, majd május 14-re Péterváradra hívták, közben Hunyadi csapatai Szegeden gyülekeztek.

A Drinápolyból Szófián keresztül meginduló török hadsereg június 9-én szerb földre lépett, majd június 13-án elérték Szendrőt Brankovics György szerb despota székhelyét, amelyet ostrom alá is vettek, de a várost nem tudták bevenni. Az események hatására Hunyadi június 15-e körül elindult csapataival Szegedről Temesváron át Kevére, ahová Kapisztrán is tartott, de őt egy vihar és a török csapatok megjelenése megakadályozta abban, hogy oda menjen.

A július elején Nándorfehérvárhoz érő törököknek egy hétbe telt, hogy elfoglalják a Száva és a Duna találkozásánál a Kalemegdán hegyfokra épült végvár déli előterében állásaikat. Ennek ellenére július 4-én megkezdték a várfalak lövetését. A balszárnyon az anatóliai hadtest, a jobbszárnyon a ruméliai hadtest foglalta el állásait. A török sereg második vonalában a janicsárok, Mehmed testőrsége és a tartalék volt. Az oszmán hajóhad Zimony alatt elzárta a Dunát, a flotta többi hajója pedig a város közelében járőrözött, hogy megakadályozzák a végvár felmentését.

Az egykori fellegvár makettje a nándorfehérvári (ma Belgrád) várban. 1456-ban a fellegvárnál dúltak a legvéresebb harcok. Fotó: Cseh Valentin

Július első napjaiban Szilágyi kijuttatta Kapisztránt Nándorfehérvárból, Hunyadi pedig Kevéről Szalánkeménre vonult. Majd Péterváradon találkozott Kapisztránnal. A tervük az volt, hogy egy gyorsan felállított dunai hajóhaddal áttörik a török hajózárat. A támadásra július 14-én került sor. S ötórányi küzdelem után a Hunyadi vezette haderő felszámolta a szultán dunai flottáját, s lehetővé tették így a Nándorfehérvárba való bejutást. Aminek köszönhetően a győzelem utáni éjszaka 12 ezer gyalogost és 1000 lovast juttattak a szorongatott végvárba, míg a keresztesek Zimonytól délre ütöttek tábort.

II. Mehmed a flottája elvesztése utáni egy hétben még erősebben lövette a falakat, majd beszűntették a vár lövetését. S az ostromlók és ostromlottak felkészültek az általános rohamra, amely 21-én a délutáni órákban megindult. A vár falain óriási harc bontakozott ki, s órákba telt mire a támadók átvágták magukat a védőkön, de Hunyadi a tartalékhadak segítségével kiszorította a törököket a várból. A küzdelem, váltakozó szerencsével folytatódott, s éjféltájban egyre kritikusabb helyzetbe került a vár, de szerencsére sikerült megfordítani a harcok menetét, s kiszorították a védők a várból a támadókat. A rohamot az ostromlottak hajnalra visszaverték. Ekkor II. Mehmed megpróbálta rendezni csapatait, míg Hunyadi újabb rohamra várva pihentetni akarta katonáit, ezért megtiltotta, hogy bárki is elhagyja a várat...

A Zimony alatti keresztesek viszont égtek a tettvágytól, s ez felborította Hunyadi elképzeléseit. Dél körül néhány keresztes kiszökött a várból és megfutamított egy járőröző török csapatot, majd ezt követően mind többen szökdöstek ki az erősségből. Ekkor riasztották Szilágyit, aki értesítette Hunyadit és Kórógyit a kialakult helyzetről, s riadóztatta az őrséget. Közben Kapisztrán átkelt a Száván, hogy visszafogja a kereszteseket, de többen a Zimony alatti táborból azt hitték, hogy az élére állt a várból kiszökött csapatnak, s emiatt egyre többen keltek át a folyón, hogy csatlakozzanak hozzá. Majd újabb harc bontakozott ki a magyar és török csapatok között a kereszteseknek köszönhetően. A keresztesek megtámadták az anatóliai hadtestet, s számos ágyúállás a kezükre került. A szultán és Hunyadi is beavatkozott, utóbbi elfoglalta a török ágyúkat, ezzel megpecsételte a törökök sorsát. Ezt követően órákig tartott még a küzdelem, de II. Mehmed serege vereséget szenvedett, s július 22-ről 23-ra virradó éjjel a török had elvonult a vár alól.

A Hunyadi János által építtetett Zindan kapu nevű barbakán a várban. A július 23-ra virradó éjszaka vonult el a török had a vár alól

A győzelem híre bejárta Európát, s a pápa augusztus 6-át, Urunk színeváltozásának ünnepét, amikor megtudta, hogy csapataink győztek, a diadal emlékére rendelte. A déli harangszót még június 29-i bullájában rendelte el a török elleni harcra buzdítva. Magyarországra a harangszót hirdető pápai bulla és a győzelem híre egyszerre érkezett meg, emiatt köti a magyar történelmi tudat a nándorfehérvári diadalhoz a déli harangszót.

Sajnos a csata után nem sokkal Hunyadi János Zimonyban meghalt az ostrom alatt kitört járvány következtében, míg, Kapisztrán október 23-án, Újlakon hunyt el. Így nem sikerült a győzelemben rejlő lehetőségeket kiaknázni katonailag, de megteremtődött a feltétele a magyarországi reneszánsz kibontakozásának, 1458-tól, Hunyadi Mátyás trónra lépésével...