Kevesebben vagyunk és magányosabban

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy éve készítette el Magyarország tizenötödik népszámlálását. Csaknem 40 ezer számlálóbiztos közel 4,4 millió lakást keresett fel, hogy adatokat gyűjtsön hazánk népességének társadalmi-demográfiai- gazdasági jellemzőiről és lakásviszonyairól. A népszámlálás feldolgozása és közzététele többéves folyamat. Elsőként a népesség számának és a lakásállomány legfontosabb adatainak alakulását dolgozták fel.

A legszembetűnőbb változás, hogy a népességfogyás nagyobb mértékű, mint ahogy az korábban tapasztalható volt. A tavalyi népszámlálás időpontjában 9 millió 982 ezer ember élt Magyarországon, ami gyorsuló népességfogyást jelent, amíg ugyanis 2001 óta több mint 200 ezerrel lett kevesebb a lakosság lélekszáma, addig az azt megelőző tízéves periódusban csak 176 ezerrel. Az elmúlt tíz évben csak a 60 éves és idősebb korosztály létszáma gyarapodott: arányuk a népességben 2,9 százalékponttal nőtt. Ugyanebben az időszakban a férfiak száma 135 ezerrel, a nőké 81 ezerrel csökkent. Tíz évvel ezelőtt a nőtöbblet még nem érte el a félmilliót, 2011-ben azonban a nők száma már több mint 550 ezerrel haladta meg a férfiakét.

Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese azt mondta: mindez a társadalom egészére is kedvezőtlenül hat. Hiszen míg korábban az egyedülállók többsége idős, özvegy nő volt, ma már sok közöttük a fiatal, ami szintén negatív irányban befolyásolja a házasságkötések számát, a gyermekvállalást és a népesség hosszú távú alakulását.

- A magyar népesség 1981 óta folyamatosan csökken, ráadásul ez a folyamat még az elmúlt időszakban sem fordult meg, amikor a Ratkó-nemzedék leszármazottai szülőképes korban vannak, voltak - mondta Pongrácz Tiborné. - Pont az ellenkezője következett be, mint amit a korábbi adatok alapján előre jelezni tudtunk. Ez komoly intő jel, hiszen azt jelzi, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos magatartás alapvetően megváltozott hazánkban. Korábban a gyermektelenség az egészségügyi minimumon volt Magyarországon, ami azt jelenti, hogy jellemzően csak egészségügyi okból nem vállaltak gyereket a nők. Jelenleg a 35 éves nők 27 százaléka, a 30 éves nők 50 százaléka gyermektelen. Ez egy komoly demográfiai feladvány lesz hazánk számára, amennyiben így marad.

Ráadásul amíg korábban a kétgyerekes háztartások voltak a jellemzőek, most aki gyermeket vállal, többségében egy kicsit tervez. A magyar háztartások 79 százaléka olyan, amiben nincs gyerek, vagy csak egy gyereket nevel a család. A hazánkban először 1970-ben számba vett élettársi kapcsolatok aránya az öszszes családon belül kezdetben még minimális, 2 százalék volt. Jelenleg másfélszer annyi élettársi kapcsolat van, mint az előző népszámláláskor. Akik tehát nem egyedül élnek, többségükben nem is házasodnak, viszont a házasságkötések számának csökkenését nem kompenzálják az élettársi kapcsolatok. Az emberek egyre nagyobb részének semmilyen kapcsolata nincsen. A házasságoknak pedig közel a fele végződik válással. Az egyszülős családok összes családon belüli aránya egészen 1980-ig 10 százalék körüli volt. A következő húsz évben minden hatodik-hetedik, 2011- ben pedig már minden ötödik család tartozott ebbe a típusba. A gyermekvállalással kapcsolatos magatartásváltozáson kívül ez a másik nagy tanulsága a népszámlálásnak demográfiai szempontból: az, hogy egyre magányosabb a társadalom.

Mindez nem kizárólag Magyarországra jellemző, szinte egész Európa hasonló problémákkal néz szembe – mondta Pongrácz Tiborné, aki szerint mindennek az individualizáció, a fiatal nők növekvő iskolai végzettsége, továbbá – különösen Magyarországon – a kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet és a rossz halálozási adatok az okai.

Igaz, az Európai Unióban öszszességében még nő a népesség, 2005-től 2011-ig nagyjából 2 millió fővel évente, viszont a növekedési ütem minden évben lassan csökken és a keleti országokban már a tendencia is megfordult, vagyis ott már két évtizede fogy a lakosság. Olyannyira, hogy az Eurostat prognózisa alapján 2050-re hazánkban alig leszünk 8 milliónál többen, az Európai Unió teljes lakossága pedig 503,6 millióról 456,2 millióra csökken ugyanennyi idő alatt. A várható élettartam ugyanakkor folyamatosan emelkedik Európában, így tehát érthető, nemcsak hazánk, de az egész uniós lakosság öregszik. Az uniós országokban is egyre kevesebben kötnek évente házasságot. Az elmúlt 40 év alatt az egyedül élők és a házasságban élők aránya szinte a legtöbb országban pontosan megfordult. Emiatt a gyerekek nagy része már nem házasságban születik meg. A legtöbb európai országban 20 százalék körüli a házasságon kívül született utódok aránya, de van ennél lényegesen magasabb, 60 százalékos arány Izlandon és kisebb, 7,9 százalékos Görögországban.