Háború a szomszédok között: évek óta tartó viszályok

- Ez a szüleim háza, 1956-ban épült, évtizedek óta lakunk itt, korábban soha nem volt bajunk a szomszédokkal - kezdte panaszát László Jánosné az egyik lankás dombhátra kapaszkodó zalaszentiváni utcában. - Tíz-tizenkét éve a mellettünk lévő házat eladták, új lakók érkeztek a városból - folytatta az asszony. - Hamarosan levelet kaptunk a hivataltól Ebben az állt, hogy a szomszéd feljelentett minket, szabálytalanul építkeztünk, ugyanis a nappalink ablaka feléjük nyílik. De azt még 1980-ban alakítottuk, ki, 20 évvel az új szomszéd érkezése előtt, szóval nem adtak nekik igazat – idézte az esetet, amely csak a nyitányt jelentette. Nem sokkal később ugyanis már azt szerette volna elérni a mellettük lakó, hogy a feléje néző ablakokat ne nyithassák ki Lászlóék, ez az ügy is megjárta az építésügyi hatóságot.

Közben a kerítésre paravánként nádszövet került, ha óvatlan tekintetük mégis kitévedne az ablakaikon, ami a beépítési magasságuk miatt meglehetősen nehéz lenne.

Borítékolható, hogy ez a vita nem hamar jut nyugvópontra, mert Lászlóék a helyiségek átalakításával két újabb ablak engedélyezését kérték a szomszéd felé néző falra, 182 centi feletti magasságban meg is építhetik.

Az ablakok miatti első kifogást követte a kéményük, ami bűzös füstöt ereget a szomszéd szerint, akinek területe egyébként északra esik, tehát az uralkodó szélirány miatt ritkán ülhet be hozzá a füst, de előfordulhat.

– Nagyon gyakoriak a szomszédok közötti viták, általában azt kifogásolják, miért kapott a másik építési engedélyt – érkezett a felelet, amikor hasonló ügyekben járatos tisztviselőt kérdeztünk tapasztalatairól. – Akkor is fellebbeznek, ha minden szabálynak megfelel az engedély, ezzel tulajdonképpen csak kellemetlenséget akarnak a másiknak okozni – magyarázta.

A zalaszentivánihoz hasonló füstvita tehát ritka a hivatalok előtt, általában a környezetvédelmi hatósághoz érkezik panasz bűzös kémények miatt, de ezek szinte kivétel nélkül ipari létesítményeket kifogásolnak. Szomszédok ilyenért nemigen vegzálják egymást, mert ahol fűtenek – ha rosszul, ha jól –, ott füst is van, és ezért naponta írhatnának feljelentéseket.

Légszennyezés egyébként akkor valósul meg, ha az engedélyezett mértéket meghaladó mennyiségű káros anyag kerül ki az égető-berendezésből. Családi házak esetében viszont a vonatkozó kormányrendelet szerint ilyen nem is állapítható meg. Bűzterhelés persze megvalósulhat, még ha nincs is légszennyezés. De ez sem egyszerű: ha a kéményből kijutó anyagok nem tekinthetők idegennek az adott környezetben, akkor bűzhatásról nem lehet beszélni. Magyarul: fűtési szezonban, amikor mindenki tüzel, nem lehet kifogásolni, ha érezni a füstöt. Ráadásul a helytelen tüzelési technológia, az elégtelen égetés esetén sem intézkedhet a környezetvédelmi hatóság, árulta el a hivatalnok.

Lászlóék kéményét több szakember, még tűzoltó is látta, hibát nem találtak. Mivel az épület felújítása esedékes volt, tavaly megtörtént a tetőcserével a kémény átépítése, béléscsövezése is, de ez sem volt elegendő, mert újabb panasz érkezett ellenük. Ennek másodfokú elbírálása a napokban történt meg. A megyei kormányhivatal hatósági főosztálya az elsőfokú környezetvédelmi hatósági döntést helybenhagyta és elutasította szomszéd panaszát. Szerettük volna az ő véleményét is megkérdezni, de tekintettel arra, hogy a „vitás kérdés rendezése érdekében hatósági eljárás van folyamatban, nem kívánnak nyilatkozni”, állt elektronikus levelében.

Ez azt vetíti előre, hogy bíróságon folytatódik a történetük, ami szintén nem túl ritka. Ha a felek, illetve általában csak egyikük, kellő kitartással bír, akkor a tárgyalóteremig jutnak el az ügyek. Idén az első félévben a megyei bíróság már 26 birtokvitát tárgyalt, miután fellebbezéseket követően több szinten sem sikerült nyugvópontra juttatni a pereket, tudtuk meg dr. Bartalné dr. Mentes Judit szóvivőtől. A városi bíróságokon több tucat birtokvitás ügyet tárgyalnak évente, tavaly a legtöbbet, kettő híján közel félszázat Keszthelyen.

A kéretlennek vélt tekintetek elé nádszövetet húzott a szomszéd Zalaszentivánon. Mondhatni, hasonló miatt ágál Zsuppán Tibor és fia, György, aki a megyeszékhely bazita-zelafai részén, az utolsó házak egyikében él.

– A garázs falán, a lyuk mögött ott a kamera, meg az eresz alatt a széldeszkán is látni egy dobozt, szerintem azzal is állandóan minket figyelnek – mutatják a szomszéd épületén a corpus delictiket. Szavaikból rémtörténet kerekedik ki az agresszív szomszédról, aki minden módon borsot tör az orruk alá, veszélyezteti testi épségüket, ráadásul már állandóan kamerázza őket. Ide fajult a kapcsolatuk, pedig az építési teleknek való területet öt-hat éve ők adták el a fiatal párnak. Zsuppánék szerint már az építkezéskor kezdődtek a súrlódások, aztán folytatódtak kisszerű piszkálódásokkal: átszórt kutyaürülékkel, falevéllel, hasonló akciókkal, s bár bizonyítani nem tudják, hiszik, állataik pusztulása se véletlen.

Nos, ebben a környékbeliek is egyetértenek velük, de ők inkább a gazdák hozzá nem értését látják az elhullások hátterében. Mint ahogy Zsuppánékat okolják azért is, hogy a mellettük élő család védekezésre kényszerült és kamerákat szereltetett fel.

Bazita-Zelafán is megkérdeztük a szomszédot, aki annyit közölt: Zsuppánék az adatvédelmi biztoshoz fordultak, miután értesültek a kamerák telepítéséről. Az ombudsmannal ő közölte, hogy milyen módon építette ki a megfigyelőrendszert, és erre nem érkezett kifogás a hivataltól. A kamerák ugyanis kizárólag a saját tulajdonukban lévő ingatlant veszik, emellett a bejáratnál ott a figyelmeztető felirat is. Ezzel pedig eleget tett az előírásoknak.

A környékbeliek egyebet is elmondtak a faluvégi vitáról. Ez más színezetet adott a történetnek. Nem sikerült ugyanis senkit találni, aki kedvező képet festett volna Zsuppánékról, annál többet, aki megértéssel fogadta a kamerák telepítését, aminek létjogosultságát egy büntetőper is igazolni látszik.

Történt ugyanis tavaly márciusban, hogy Zsuppánék feljelentést tettek zaklatás miatt, és az apa vallott fia mellett, mondván, Györgyöt a szomszéd durván tettlegességgel fenyegette meg. Ezt ő is hallotta, mert a kiabálásukra a közelükbe lopódzott és a téglarakás mögött figyelte a vitát. Csakhogy az egyik kamera felvételén ezt a mozzanatot látni kellett volna, de a képek nem erről árulkodtak. Ezek után büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás miatt indult eljárás az apa ellen. Innentől kezdve már egészen más magyarázatot kap Zsuppánék felindultsága.

– Ha nincs a kamera, ezt is megússzák, mert félő, ez a háborúskodás addig fajul, amíg vér nem folyik – mondta az egyik szomszéd, aki megemlítette, tavaly februárban már levelet írtak a városi rendőrkapitánynak, hogy az összeférhetetlen családot fékezzék meg, de nem történt semmi.

– Mindig van valami balhé, de ha nincs tanú, és mindenki csak a magáét hajtogatja, nehéz igazságot tenni, a hatóság meg tehetetlen – állapították meg pár házzal odébb, s hozzátették: mindenki úgy védekezik, ahogyan tud. Ez azért nem túl jó üzenet.... 


A birtok védelmében
Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. A jegyző az eredeti állapotot helyreállítja... A jegyző határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani, akkor is, ha ez ellen a felek valamelyike keresetet indított. 


Szerintem (Arany Gábor jegyzete)
Ha nincs már se hatóság, se bíróság, amelyik igazat adjon nekik vagy megvédje őket, akkor Istenhez fohászkodás előtt utolsó lehetőségként sokan a szerkesztőséghez fordulnak panaszukkal. Pedig mi sem tudunk másféle igazságot tenni, meg nem is feladatunk. Legfeljebb a párbeszédben segíthetünk. Ritkán adódó öröm, ha sikerül. A pereskedők többsége már minden racionális határon túllépve ragaszkodik igazához, melynek bebizonyítása érdekben se időt, se pénzt nem sajnál. Ebben az állapotban az sem segít, ha feketén-fehéren bebizonyítjuk, hogy sokkal többet veszít, mint amennyit elérni remél. Itt már gyakran maga a harc a cél...