Belföld

2011.08.29. 16:38

Háború a szomszédok között: évek óta tartó viszályok

Rossz szomszédság, török átok, az évszázados mondás igazságát nem lehet megcáfolni. Évekig tartó háborúskodás indulhat egy rosszul elejtett szó vagy vélt, illetve valós sérelem miatt. Eseteink azt mutatják, a hatóság eszközei végesek, békét teremteni velük nem lehet.

Arany Gábor

- Ez a szüleim háza, 1956-ban épült, évtizedek óta lakunk itt, korábban soha nem volt bajunk a szomszédokkal - kezdte panaszát László Jánosné az egyik lankás dombhátra kapaszkodó zalaszentiváni utcában. - Tíz-tizenkét éve a mellettünk lévő házat eladták, új lakók érkeztek a városból - folytatta az asszony. - Hamarosan levelet kaptunk a hivataltól Ebben az állt, hogy a szomszéd feljelentett minket, szabálytalanul építkeztünk, ugyanis a nappalink ablaka feléjük nyílik. De azt még 1980-ban alakítottuk, ki, 20 évvel az új szomszéd érkezése előtt, szóval nem adtak nekik igazat – idézte az esetet, amely csak a nyitányt jelentette. Nem sokkal később ugyanis már azt szerette volna elérni a mellettük lakó, hogy a feléje néző ablakokat ne nyithassák ki Lászlóék, ez az ügy is megjárta az építésügyi hatóságot.


Közben a kerítésre paravánként nádszövet került, ha óvatlan tekintetük mégis kitévedne az ablakaikon, ami a beépítési magasságuk miatt meglehetősen nehéz lenne.

Borítékolható, hogy ez a vita nem hamar jut nyugvópontra, mert Lászlóék a helyiségek átalakításával két újabb ablak engedélyezését kérték a szomszéd felé néző falra, 182 centi feletti magasságban meg is építhetik.

Az ablakok miatti első kifogást követte a kéményük, ami bűzös füstöt ereget a szomszéd szerint, akinek területe egyébként északra esik, tehát az uralkodó szélirány miatt ritkán ülhet be hozzá a füst, de előfordulhat.

– Nagyon gyakoriak a szomszédok közötti viták, általában azt kifogásolják, miért kapott a másik építési engedélyt – érkezett a felelet, amikor hasonló ügyekben járatos tisztviselőt kérdeztünk tapasztalatairól. – Akkor is fellebbeznek, ha minden szabálynak megfelel az engedély, ezzel tulajdonképpen csak kellemetlenséget akarnak a másiknak okozni – magyarázta.


A zalaszentivánihoz hasonló füstvita tehát ritka a hivatalok előtt, általában a környezetvédelmi hatósághoz érkezik panasz bűzös kémények miatt, de ezek szinte kivétel nélkül ipari létesítményeket kifogásolnak. Szomszédok ilyenért nemigen vegzálják egymást, mert ahol fűtenek – ha rosszul, ha jól –, ott füst is van, és ezért naponta írhatnának feljelentéseket.

Légszennyezés egyébként akkor valósul meg, ha az engedélyezett mértéket meghaladó mennyiségű káros anyag kerül ki az égető-berendezésből. Családi házak esetében viszont a vonatkozó kormányrendelet szerint ilyen nem is állapítható meg. Bűzterhelés persze megvalósulhat, még ha nincs is légszennyezés. De ez sem egyszerű: ha a kéményből kijutó anyagok nem tekinthetők idegennek az adott környezetben, akkor bűzhatásról nem lehet beszélni. Magyarul: fűtési szezonban, amikor mindenki tüzel, nem lehet kifogásolni, ha érezni a füstöt. Ráadásul a helytelen tüzelési technológia, az elégtelen égetés esetén sem intézkedhet a környezetvédelmi hatóság, árulta el a hivatalnok.

Lászlóék kéményét több szakember, még tűzoltó is látta, hibát nem találtak. Mivel az épület felújítása esedékes volt, tavaly megtörtént a tetőcserével a kémény átépítése, béléscsövezése is, de ez sem volt elegendő, mert újabb panasz érkezett ellenük. Ennek másodfokú elbírálása a napokban történt meg. A megyei kormányhivatal hatósági főosztálya az elsőfokú környezetvédelmi hatósági döntést helybenhagyta és elutasította szomszéd panaszát. Szerettük volna az ő véleményét is megkérdezni, de tekintettel arra, hogy a „vitás kérdés rendezése érdekében hatósági eljárás van folyamatban, nem kívánnak nyilatkozni”, állt elektronikus levelében.


Ez azt vetíti előre, hogy bíróságon folytatódik a történetük, ami szintén nem túl ritka. Ha a felek, illetve általában csak egyikük, kellő kitartással bír, akkor a tárgyalóteremig jutnak el az ügyek. Idén az első félévben a megyei bíróság már 26 birtokvitát tárgyalt, miután fellebbezéseket követően több szinten sem sikerült nyugvópontra juttatni a pereket, tudtuk meg dr. Bartalné dr. Mentes Judit szóvivőtől. A városi bíróságokon több tucat birtokvitás ügyet tárgyalnak évente, tavaly a legtöbbet, kettő híján közel félszázat Keszthelyen.

A kéretlennek vélt tekintetek elé nádszövetet húzott a szomszéd Zalaszentivánon. Mondhatni, hasonló miatt ágál Zsuppán Tibor és fia, György, aki a megyeszékhely bazita-zelafai részén, az utolsó házak egyikében él.

– A garázs falán, a lyuk mögött ott a kamera, meg az eresz alatt a széldeszkán is látni egy dobozt, szerintem azzal is állandóan minket figyelnek – mutatják a szomszéd épületén a corpus delictiket. Szavaikból rémtörténet kerekedik ki az agresszív szomszédról, aki minden módon borsot tör az orruk alá, veszélyezteti testi épségüket, ráadásul már állandóan kamerázza őket. Ide fajult a kapcsolatuk, pedig az építési teleknek való területet öt-hat éve ők adták el a fiatal párnak. Zsuppánék szerint már az építkezéskor kezdődtek a súrlódások, aztán folytatódtak kisszerű piszkálódásokkal: átszórt kutyaürülékkel, falevéllel, hasonló akciókkal, s bár bizonyítani nem tudják, hiszik, állataik pusztulása se véletlen.


Nos, ebben a környékbeliek is egyetértenek velük, de ők inkább a gazdák hozzá nem értését látják az elhullások hátterében. Mint ahogy Zsuppánékat okolják azért is, hogy a mellettük élő család védekezésre kényszerült és kamerákat szereltetett fel.

Bazita-Zelafán is megkérdeztük a szomszédot, aki annyit közölt: Zsuppánék az adatvédelmi biztoshoz fordultak, miután értesültek a kamerák telepítéséről. Az ombudsmannal ő közölte, hogy milyen módon építette ki a megfigyelőrendszert, és erre nem érkezett kifogás a hivataltól. A kamerák ugyanis kizárólag a saját tulajdonukban lévő ingatlant veszik, emellett a bejáratnál ott a figyelmeztető felirat is. Ezzel pedig eleget tett az előírásoknak.

A környékbeliek egyebet is elmondtak a faluvégi vitáról. Ez más színezetet adott a történetnek. Nem sikerült ugyanis senkit találni, aki kedvező képet festett volna Zsuppánékról, annál többet, aki megértéssel fogadta a kamerák telepítését, aminek létjogosultságát egy büntetőper is igazolni látszik.


Történt ugyanis tavaly márciusban, hogy Zsuppánék feljelentést tettek zaklatás miatt, és az apa vallott fia mellett, mondván, Györgyöt a szomszéd durván tettlegességgel fenyegette meg. Ezt ő is hallotta, mert a kiabálásukra a közelükbe lopódzott és a téglarakás mögött figyelte a vitát. Csakhogy az egyik kamera felvételén ezt a mozzanatot látni kellett volna, de a képek nem erről árulkodtak. Ezek után büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás miatt indult eljárás az apa ellen. Innentől kezdve már egészen más magyarázatot kap Zsuppánék felindultsága.

– Ha nincs a kamera, ezt is megússzák, mert félő, ez a háborúskodás addig fajul, amíg vér nem folyik – mondta az egyik szomszéd, aki megemlítette, tavaly februárban már levelet írtak a városi rendőrkapitánynak, hogy az összeférhetetlen családot fékezzék meg, de nem történt semmi.

– Mindig van valami balhé, de ha nincs tanú, és mindenki csak a magáét hajtogatja, nehéz igazságot tenni, a hatóság meg tehetetlen – állapították meg pár házzal odébb, s hozzátették: mindenki úgy védekezik, ahogyan tud. Ez azért nem túl jó üzenet.... 


A birtok védelmében
Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. A jegyző az eredeti állapotot helyreállítja... A jegyző határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani, akkor is, ha ez ellen a felek valamelyike keresetet indított. 


Szerintem (Arany Gábor jegyzete)
Ha nincs már se hatóság, se bíróság, amelyik igazat adjon nekik vagy megvédje őket, akkor Istenhez fohászkodás előtt utolsó lehetőségként sokan a szerkesztőséghez fordulnak panaszukkal. Pedig mi sem tudunk másféle igazságot tenni, meg nem is feladatunk. Legfeljebb a párbeszédben segíthetünk. Ritkán adódó öröm, ha sikerül. A pereskedők többsége már minden racionális határon túllépve ragaszkodik igazához, melynek bebizonyítása érdekben se időt, se pénzt nem sajnál. Ebben az állapotban az sem segít, ha feketén-fehéren bebizonyítjuk, hogy sokkal többet veszít, mint amennyit elérni remél. Itt már gyakran maga a harc a cél...

Ezek is érdekelhetik