Ha szembejön a halál: egyre több a tragédia a közutakon

A kamaszkora óta motorozó férfi a H-Turul Motoros Klub tagjaként motorozott társaival Balatongyörökről Keszthely felé a 71-esen, amikor váratlanul elindult, s elé kanyarodott egy, az út szélén álló német kisbusz.

- Nem is számítottam rá, hiszen addigra már 4-5 motor elzúgott mellette, elképzelni sem tudom, miért hitte, hogy a sor végetér - magyarázta Kele János. - Ráadásul a forgalom elől elzárt területen, féktávolságon belül akart megfordulni, teljesen szabálytalanul.


- Az ütközést már nem tudtam elkerülni, Honda VFR-emmel nekicsapódtam a kisbusz hátsó sarkának, mögöttem az akkor 13 éves fiammal, Márkkal - folytatta Kele János, aki előkészítette a jegyzőkönyveket is, hogy megmutassa a baleseti helyszínről készült képeket. Ezeken az autó oldala elviselhető, a motor viszont szörnyű állapotban.

- Abból, ami aztán történt, semmire sem emlékszem, csak hogy visznek a mentőben.

A férfi bal alkarjában darabosra tört a csont, roncsolódott a kézfeje, ujjaival rendesen szorítani a mai napig nem bír. Fia lábán pedig nyílt törés keletkezett - két éven át jártak vele kórházba.

- Márkot nagyon megviselték a történtek, sokáig még álmában is felriadt - magyarázta János. - Nekem évekig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy akkor miért vittem magammal. Egy ilyen trauma nyomot hagy az emberben, nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Ha más nem, a kezem nem hagyja, hogy feledésbe merüljön ami történt.


Akár elszenvedői, akár szemtanúi vagyunk balesetnek, nyomot hagy a pszichében. Amit mindenki másként dolgoz fel - sajnos, nagy tragédiára időben nagyon közeli példa is van: az M70-esen nemrég történt, több halálos áldozatot követelő autóbuszbaleset. A mozdulni képes túlélők, akiket délután egy másik járat vitt tovább eredeti úti céljuk, Spanyolország felé, még a tragédia délutánján is kifejezéstelen arccal várakoztak a mentesítő buszra a Kanizsai Dorottya Kórház udvarán. Arcukon látszott a sokk, s hogy az átélteket még nem sikerült feldolgozniuk. A balesetnél lenti és kanizsai tűzoltók is segédkeztek, s habár a lánglovagokat megedzi az élet és hivatásuk, az ilyen méretű balesetek azért még az ő szakmájukban sem mondhatók mindennaposnak.

- Rendkívül szigorú vizsgálatsorozat révén választjuk ki a leendő tűzoltókat, így aki nem bírja a vér, esetleg leszakadt testrészek és a holttestek látványát, az már a kezdetek kezdetén fennakad a rostán - tudtuk meg Egri Gyula alezredestől, kanizsai tűzoltóparancsnoktól. - Aki marad, azt eleve kondicionáljuk is arra, hogy ha szembetalálja magát a halállal, ne lepődjön meg, vagy ne érje megrázkódtatás. A kollégák egymás közt meg szokták beszélni egyik vagy másik esetet, de haza senki nem viszi a gondjait. A jelentősebb baleseteket pedig - amelyek egy vagy több halálos áldozattal jártak, illetve sérültet kellett menteni - valamennyi szolgálati csoporttal megvitatjuk. A helyszíneken zajló mentést fotókkal dokumentáljuk is - a megbeszélés nemcsak arra jó, hogy tűzoltóink újabb és újabb szituációkkal találkozzanak, hanem arra is, hogy a közösség számára fontos tanulságokat leszűrhessük. Adott esetben rámutassunk a hibákra, tévedésekre, s felhívjuk az érintett figyelmét, hogy legközelebb mit ne tegyen...


Apropó, tenni vagy nem tenni... A mentősök tapasztalatai szerint a legtöbben nem tudunk mit kezdeni egy baleseti helyszínnel. A kanizsai mentőállomás vezetője, Tanai János elmondta, eddigi, 26 éves pályafutása alatt nem találkozott olyan sérülttel, akinek szemtanú nyújtott volna elsősegélyt.

- Arra volt már példa, hogy kivettek valakit a roncsból, mire kiérkeztünk, de a sorsdöntő első ellátást az emberek nem merik, s talán nem is tudják megadni - mondta. - A legfontosabb egyébként, hogy először is a helyszín biztonságát megteremtsük, nehogy újabb baleset következzen be. Bármennyire is sokkol minket a látvány, először az elakadásjelző háromszöget rakjuk ki. Aztán ellenőrizzük a sérültek állapotát, próbáljunk velük kommunikálni, mert a beszédből lehet a legtöbb információt megtudni. Majd ezek birtokában tárcsázzuk a 104-es számot. Az ellátásra szorulókat jobb az autókban hagyni, nem tudjuk ugyanis, hogy a mozgatással nem okozunk-e helyrehozhatatlan gerinckárosodást? Ezért csak akkor emeljük ki őket a járműből, ha az kigyulladással, vagy robbanással fenyeget.

A mentőállomás vezetője azt is elmondta: nyilván, a vérző sebeket be kell kötözni, az erőteljes artériás vérzésekre tegyünk nyomókötést. Az eszméletlen betegnél legfontosabb a légutak átjárhatóságának biztosítása. A mentők megérkezéséig ez a stabil oldalfekvő helyzettel biztosítható. Amennyiben úgy érzékeljük, hogy az ellátandónak nincs pulzusa, légzése, jön az újraélesztés. Harminc mellkasi nyomásra jut két befújás orron vagy szájon keresztül.



Tanai János arra is rámutatott: nem árt, ha az autós tudja, mit tartalmaz az elsősegélydoboz, ezért bontsuk fel és ismerkedjünk meg a kötszerekkel, eszközökkel. Egy éles helyzetben ugyanis végzetes lehet az időveszteség, míg kitaláljuk, melyik csomagocska mit rejt.

Dr. Bedő Ildikó nagykanizsai pszichiáter szerint rekacióink szempontjából az sem mindegy, hogy a balesetnek okozója, szemtanúja, sérültje vagyunk-e.

- Reakcióinkban, a trauma azonnali, illetve későbbi feldolgozásában lényeges szereppel bír személyiségünk, az annak megfelelő énvédő és küzdő mechanizmus - bocsátotta előre a pszichiáter. - Adott helyzetben viselkedésünket nemcsak az esemény határozza meg, hanem egyfelől genetikai kódrendszerünk, másfelől a nevelődésünk, a minket érő behatások, traumák, melyekkel - szocializációs folyamatainkkal - együtt alakul a személyiségünk.

A szakember szerint a baleseti helyszíneken az emberek általában kétféle viselkedést mutatnak. Az egyik azonnal leblokkol, nem tud gondolkodni, cselekedni, a másik félretesz minden emóciót és cselekszik amit kell, aztán majd később feldolgozza. Merthogy anélkül nem megy.

- Azt szoktam mondani, bármilyen balesetről legyen is szó, az lenne a furcsa, ha akárhogy is, de nem érintene meg minket a negatív életesemény. Persze, nagyon nem mindegy, mi a végkifejlet - fejtegette dr. Bedő Ildikó. - A ma elég gyakran használt kifejezés, a poszttraumás stressz szindróma pszichiátriai értelemben csak a szigorúan meghatározott tünetek megléte esetén mondható ki. Ilyen a trauma újraélése - ez történhet éber állapotban, vagy álmainkban, sőt hallucinációk révén is. Az érintett kerüli a traumával összefüggő ingereket, ami akár teljes visszahúzódásig fokozódhat. A tünetek között még szerepel alvászavar, ingerlékenység, rettegés és szorongás, de létrejöhet depresszió, sőt, öngyilkosság is bekövetkezhet.

Dr. Bedő Ildikó hozzátette még: a szindróma lefolyása hullámzó lehet, de a család, a barátok és szakember sokat segíthet.


Veszélyes szakaszok
A Magyar Közút Nonprofit Zrt.-nél Árva Milán kommunikációs főmunkatárstól megtudtuk: az legrosszabb baleseti mutatók egyikével a 74-es főút és a botfai bekötő kereszteződése rendelkezik, itt 1 halálos, 3 súlyos és 3 könnyű baleset történt az elmúlt 3 évben. Lakott területen belül a megye legveszélyesebb pontját Kanizsán találjuk, a Hevesi és a Rózsa utcák kereszteződésében. Keszthelyen pedig a 71-es főút átkelési szakasza szerepel e listán. 


Szerintem (jegyzet)
Hallgatva a jó tanácsra, a hétvégén megbontottam 3 évvel ezelőtt vásárolt új autóm elsősegélydobozát. Bevallom, az újdonság erejével hatott rám jó pár dolog, amit benne találtam. És mivel lengyelül íródott a csomagolások szövege, csak a megadott méretek és a magyar nyelvű lista alapján sikerült úgy-ahogy meghatároznom, hogy mi, micsoda. Hát, nem lettem sokkal okosabb, így aztán szerintem, ha szükség lesz rá, a 4-5 lapos kis tasakocska közül mindegyiket felbontom, aztán majd „akció” közben válogatok, amire éppen szükségem lesz. Van pár biztos pont: három tekercs géz és egy pár gumikesztyû. Ezeket (talán) nem fogom összetéveszteni.  



Kapcsolódó cikkeink: 

Sokkoló beszámoló: hat halott az M70-esen (összefoglaló a baleset napjáról) 

Tragédia: már nem tudták megmenteni a motorost 

Tragédia: kettős halál a 76-oson (további részletekkel, fotókkal) 

Autóbalesetben meghalt egy nő Zalában 

Ketten haltak meg éjszaka a zalai utakon (frissítve)